Tanulmányok

Közlemények

Megemlékezések

Események
Szabó Imre, Golubeva Irina
Események, tájékoztatók

Könyvismertetések

Rezümék
Szerkesztőség
Angol rezümé
Szerkesztőség
Francia rezümé
Szerkesztőség
Német rezümé

A 2004 – 2019 között megjelent Neveléstörténet jogutódja a POLYMATHEIA Művelődés- és neveléstörténeti folyóirat.

2004. ÉVFOLYAM - 3-4. SZÁM

Füle Sándor: Donáth Péter et al.: KÖZszolgálat – pedagógushivatás.



Rozsondai Zoltán a magyar tanítóképzésért és megújításáért. Trezor Kiadó, Bp., 2004. 351 p. – A magyar neveléstörténetnek mindig kiemelkedő területe volt a tanítókép¬zés. Létrehozói, fejlesztői közül a „vezéregyéniségeket" ismerik, számon tart¬ják. Neveiket, munkájuk lényegét a neveléstörténeti tankönyvek, a kutatási anyagok tartalmazzák.
A tanítóképzésnek is (mint minden más ember alkotta értéknek) vannak olyan létrehozói, „kitalálói", fáradhatatlan munkatársai, akik a legtöbbször a vezetők „bedolgozói" és általában leggyakrabban „névtelenül" végezték/vég¬zik „alapozó" munkájukat. Ilyen személyiség volt Rozsondai Zoltán is, aki¬ről halála után (1996) nyolc évvel később (2004) egy emlékező kötet jelent meg. A könyv előszavában olvashatjuk „Emlékező vallomás e könyv a törté¬nelemről, az embert próbáló XX. századról... tanúságtétel e könyv a taná¬ri hivatásról, s bizonyság a szolgáló értelmiségi lét igazáról."
A kötet tartalmának összeállítói, az anyaggyűjtést végzők alapos munkát végeztek. Az I, és a II. rész összeállítója, az igényes jegyzetek iró}& Donáth Pé¬ter egyetemi tanár.
A jelentős terjedelmű kötet különösen azért figyelemreméltó, mert a ha¬zai tanítóképzés 1945-1961 évek közötti viharos, „igaz" történetét mutatja be elmélyült kutatással és „szívvel-lélekkel". A leírt tények többsége eddig nem volt ismeretes és hozzáférhető.
A kötetben Rozsondai Zoltán munkájának bemutatása áll a középpontban Kiváló tanítóképző intézeti tanár, majd minisztériumi vezető volt. A kor neve¬léspolitikai körülményei között a tanítóképzés színvonalának megtartásáért, továbbfejlesztéséért küzdött (a szó szoros értelmében). Úgy küzdött (e sorok írója az 1952-1957 években közvetlen munkatársa volt), „ahogy lehetett".
„Régi káder" volt. A Horthy-rendszerben a kiskunfélegyházi tanítóképző in¬tézetben tanított, majd a kolozsvári tankerületi főigazgatóság szakelőadója¬ként dolgozott. Számos írásában (ezt a kötet II. részében találjuk), meggyőző¬en ír a tanítóképző intézetek és a II. világháború után szerveződő pedagógiai főiskolák szervezeti, tartalmi kapcsolatáról, a tanítóképzés értékeinek fel¬használásáról és szomorú, megpróbáltatásokkal is teli éveiről. Azért küzdőn (ezt a kötet írásai jól mutatják), hogy „a politika csinálta" változások esetleges negatívumai kisebb mértékben jelenjenek meg a tanítóképzés gyakorla¬tában. Ez számos vonatkozásban sikerült is. Elsősorban Rozsondai Zoltánnak és több munkatársának, a tanítóképző intézményekben dolgozó elkötelezeti magyar szakembereknek köszönhető a felsőfokú tanítóképzés megteremtése Magyarországon.
A kötetben található különböző jellegű írásokban elmélyedt olvasó (az el¬mélyülést Donáth Péter jegyzetei jól segítik), alapos betekintést nyerhet a fel¬sőfokú tanítóképzés megteremtésének magyarországi küzdelmeibe. Különö¬sen értékesek az 1954-1959 közötti évek idevonatkozó tényei. A „hivatalos" lépések (pártközpont, minisztérium, Pedagógiai Tudományos Intézet), az elő¬terjesztések, a viták, a döntések folyamatának bemutatása Donáth Péter kuta¬tói érdeme.
Az emlékkötetben található tények közül „izgalmas" pl. az, hogy Darvas Jó¬zsef (későbbi miniszterének) tanára volt a kiskunfélegyházai tanítóképzőben. Értékesek azok a „bátor lépései", amikor Keresztury Dezső, Ortutay Gyula, Darvas József, Erdei-Grúz Tibor, Köpeczi Béla oktatási minisztereket személye¬sen is felkereste és velük a tanítóképzés színvonalának megőrzése érdekében tárgyalt, ha kellett, vitázott. Erre abban az időben kevés pártonkívüli „régi ká¬der" mert vállalkozni, hiszen az állásukból gyorsan kikerülhettek. Ez még (a kötetben olvasható), Rozsondai Zoltánt is többször fenyegette. Sőt, a „végzet" őt is elérte. Az esztergomi, majd a budapesti tanítóképző intézetbe „kihelyez¬ték" a minisztériumi vezetői állásából.
Rozsondai Zoltán - az emlékkötet segítségével - példaképe lehet mind¬azoknak, akik napjainkban, majd a jövőben kitartóan, hozzáértőén dolgoz¬ni, küzdeni fognak a magyar tanítóképzésért, a teljes Eukonform-pedagógus-képzésért és annak mindenkori és szükséges megújításáért, soha nem feledve az évszázadok alatt elért magyar értékeket és a megteremtett jelentős hagyo¬mányokat.
(A kötet további közreműködői: Szövényi Zsolt, Szövényi-Lux Endréné sz. Rozsondai Anna, Rozsondai Zoltán, Rozsondai Zsolt, Füle Sándor.)




Készítette