Tanulmányok

Közlemények

Megemlékezések

Események
Szabó Imre, Golubeva Irina
Események, tájékoztatók

Könyvismertetések

Rezümék
Szerkesztőség
Angol rezümé
Szerkesztőség
Francia rezümé
Szerkesztőség
Német rezümé

A 2004 – 2019 között megjelent Neveléstörténet jogutódja a POLYMATHEIA Művelődés- és neveléstörténeti folyóirat.

2004. ÉVFOLYAM - 3-4. SZÁM

Torgyik Judit: Kedves professzoromról

Horváth Márton, a mai napig tisztelt tanárom vezetett be a neveléstörténet szépségeibe. Azon szerencsés tanítványa közé tartozhatok, aki elsős egyetemista koromtól egészen doktorrá avatásomig végigkísérte életem. Születésnapja alkalmából, engedtessék meg néhány személyes hangú gondolattal köszöntenem a Professzor Urat. Sokoldalú műveltsége, szaktudása olyan mintaképpé vált az ELTE BTK hallgatóinak körében, akire diákként joggal felnéztünk, akinek előadásait soha nem hagytuk volna ki, hiszen valamennyiszer érdemes volt ott lenni.

Érdeklődésemmel nem voltam egyedül, bár az előadásokon nem volt kötelező a jelenlét, és katalógust sem vezetett, mégis, minden alkalommal zsúfolásig megtelt a kétszáz fős egyetemi előadóterem. Örömmel és lelkesen hallgattuk óráit, mert tudomány iránti szeretete, sokrétű műveltsége, bölcsessége elragadott bennünket. Az egyetemi oktatáson túl hallgatói nevelését is felvállalta – pontosságával, felkészültségével, a hallgatóság iránti tiszteletével, széleskörű tájékozottságával, olvasottságával - számos vonatkozásban követendő példát, mintát jelentett. Igazi tudós tanárt tisztelek benne, akitől megtanulhattuk a tanítás és a neveléstörténeti kutatás, a tudományos alkotómunka alapvető fortélyait, s aki emberségével is felhívta magára a figyelmet. Mindig is komolyan érdekelte tanítványai sorsa. Érdeklődve fordult felénk, egy-egy vizsga alkalmával nem csak a leckére volt kíváncsi, hanem személyiségünk fejlődését is élénk figyelemmel kísérte. Tudni akarta, honnan jöttünk, milyen családból származunk, mivel szeretnénk majd foglalkozni az egyetem befejezése után. Ellátott bennünket jó tanácsokkal, amelyeket bölcsessége, élettapasztalata miatt érdemes volt megfogadni, olyannyira, hogy többen az ő hatására kezdtünk el komolyan foglalkozni a neveléstudománnyal. Biztos értékítéletére valamennyiszer lehetett számítani. Emlékszem, milyen szívesen tanított Eötvös József oktatásügyben betöltött szerepéről, a nemzet felemelését a kiművelt emberfőkben látó Klebersberg kultuszminiszteri tevékenységéről, vagy a szegény sorsú gyerekek helyzetének javítását célul tűző íróról, Németh Lászlóról. Komplexitásra törekedve, az óráin feldolgozott témakörök bővelkedtek művelődéstörténeti elemekben. Nem csak előadásai voltak érdekesek, hanem a hozzájuk kapcsolódó műveit is érdemes volt forgatni. Ezek sorában példaként említhető a Tankönyvkiadónál megjelent, kétkötetes  A magyar nevelés története, vagy az OPKM által kiadott Magyar pedagógusok. Kiss Árpád című műve, vagy az MTA Filozófia és Történettudományi Osztályának Közleményei sorában napvilágot látott Társadalomtudomány és iskolarendszer című írása.

Közvetlen, barátságos személyisége miatt, előbb-utóbb már nem csak az óráira jártam be, hanem amikor meglátogattam az egykori az alma matert, mindannyiszor bekopogtattam régi, kedves tanárom szobájába. Később is jó volt hozzá visszatérni, buzdító szavait meghallgatni. Ekkor jóízűen pipázgatva  saját életútjáról is anekdotákat mesélt, személyes sorsából hozott erőt adó példákat, miközben büszkén számon tartotta tanítványainak eredményeit is. Mindenkiről tudott, és minden tanítványára pontosan emlékezett.
Egy-egy professzori ajánlólevéllel nagyon sokat lendített tanítványai pályájának alakulásában, referenciája biztos sikert jelentett, legyen az ösztöndíj vagy álláspályázat. Nem csupán a magam nevében mondhatom mindezt, hanem idősebb pályatársainak elbeszéléséből is tudom, milyen sokat nyomott a latban rangos ajánlólevele azokban az időkben, amikor a vallásos családi háttér nem volt különösen nagy előny a munka világába való belépéshez. Bátorságára vall, hogy ajánlólevelet írt azok számára is, akik ilyen problémával fordultak hozzá.

Doktoranduszként hálás voltam neki, mert témavezetőként első pillanatban felvállalta a mások által nem sokra tartott témámat. Szakmai vezetésének köszönhetően ma az ország egyik legfiatalabb PhD. doktora lehetek. Ma már, amikor egy-egy doktori védési bizottságban egymás mellett ülhetünk, ahol a Professzor Úr elnököl, büszkén gondolok arra, mi mindent kaptam Tőle. Tudást, emberséget, igényességet, bíztatást, a tudomány szeretetét. Köszönet érte.

Tanítványai nevében sok szeretettel köszönti:

Torgyik Judit





Készítette