Kalács, szeretet, béke, karácsony
Már igencsak ráhangolódtunk a közelgő ünnepre, advent utolsó hete van. Egyre többször jut eszünkbe, hogy a karácsony az egyik legősibb ünnepünk. Kialakulása Krisztus előttre visszavezethető, hiszen hasonló szellemben már abban az időben is volt ünnepség, ami a pogány eredetű Szatrunália ünnepe. Ez pedig egészen az ókori Rómáig nyúlik vissza. Az őszi vetés befejezésével tartottak nagy ünnepléseket, amikor versenyeket, felvonulásokat tartottak, megajándékozták egymást az emberek és feldíszítették a házakat.
Jézus Krisztus születésének ünneplése csak a későbbi időkben terjedt el, majd apránként összefonódott a pogány napforduló ünnepével.
Az ünnep legfontosabb jelképe a karácsonyfa, aminek eredete a 16.századra vezethető vissza. Úgy tartották, hogy a fa elűzi a rossz szellemeket és szerencsét hoz. Nálunk Magyarországon a karácsonyfa állítása és díszítése a 19. században terjedt csak el.
A hagyomány szerint 24-én, Szentestén összegyűlt a család az ünnepi vacsorára. Ilyenkor még tartott a böjti időszak, így hús és tejtermékek nélküli ételeket fogyasztottak. Szokás volt böjti bablevest, halászlét, savanyú káposztát, rántott és sült halat fogyasztani, mivel ezek szokásos böjti ételek voltak. Édességként mákos vagy diós bejglit fogyasztottak. Így ezek az ételek megmaradtak a tradicionális ünnepi fogásoknak. Későbbiekben megjelentek a pulyka és egyéb húsfélék az ünnepi asztalon, illetve a különféle mézes, diós, almás sütemények is, amiket ma is szívesen készítünk és fogyasztunk ilyenkor.
A későbbiekben újabb tradíciókkal gazdagodott az ünnepkör, folyamatosan bővültek a karácsonyi szokások. Az adventi naptárak viszonylag újnak számítanak. Az első adventi naptárat az 1900-as években készítették.
A karácsonyi dekorációs elemek és izzók elterjedése ma már egészen különlegessé teszik az ünnepet.
Az ajándékozás a karácsony egyik fénypontja, ezzel is jelezve a mérhetetlen szeretetünket. Azonban ahány ház, annyi szokás, így például sokan a 24-ei ajándékozás helyett az amerikai 25-ei, reggeli ajándékbontást tartják meg. Van akinél a karácsonyfa már december elején áll, így lehetőségük van több időt gyönyörködni benne.
Az ünnepi asztal is minden családnál más és más. Van, ahol egyszerűbb ételeket készítenek, van ahol több fogásos lakoma készül. Akadnak, akik az étteremre bízzák a sütés-főzést. Az ünnepi rituálék családonként változnak, és ez így van jól. Egyetlen dolog azonban biztos; karácsony szentestére elcsendesül a világ, lelassul az élet, és valamennyien a családunk körében találjuk meg az ünnep lényegét, a szeretet éltető erejének fontosságát.
-v-
