Balogh-Vadász Barnabás - Kodolányi János Középiskola és Kollégium, 9.évf.
Bolhapiac és Tolnai Világlexikona
Székesfehérváron a vasárnapi bolhapiacon értékes régiségre, könyvritkaságokra bukkanhatunk, ha van bennünk kellő elszántság és kalandvágy. Különleges időutazás egy-egy bolhapiaci délelőtt; régi házakból, hagyatékokból származó tárgyak, könyvek mesélnek a múltról, a piac legeldugottabb részein várva arra, hogy újra egy könyvespolcon lehessenek, emberek olvashassák őket és gyönyörködhessenek bennük. Itt bukkantam rá a Tolnai Új Világlexikonára, amelyet antikváriumok és régiségkereskedők mellett ilyen helyeken lehet fellelni.
Tolnai Simon jelentette meg Magyarországon az első olyan hetilapot, amely nem csak a leggazdagabbakhoz juttathatta el a világ történéseit, hanem sok egyszerű városi polgárhoz is. Ez volt a Tolnai Világlapja című heti képes újság, melynek első száma 1901-ben jelent meg, és méltó vetélytársává vált az 1854-ben alapított Vasárnapi Ujságnak. A kiadó tulajdonos a saját nyomdájában jelentette meg a lapot Budapesten a hetedik kerületi Dohány utca 12. szám alatt a többi népszerű kiadványával együtt. Ilyenek voltak a Tolnai Világkönyvtár, amely a kor klasszikus regényeit sorakoztatta fel, a Tolnai Világtörténelem, amely az ókor és a XIX. század vége közötti eseményeket dolgozta fel, és a Tolnai Világlexikon.
Ars poétikája szerint a Tolnai Világlexikon az általános tudás és műveltség tára, megjelenésének célja pedig az, hogy a felvilágosodottságot és modern tudást terjesszen minden egyes olvasójának házában. A lexikon megjelenését hosszú előkészítés előzte meg, első kötete 1912-ben jelent meg, de a nyolcadik könyv után a vállalkozást félbeszakította az első világháború utáni pénzhiány, amely után csak 1926-ban kezdték újra. Folytathatták volna ott, ahol abbahagyták, az Eke címszónál, de a szerkesztőség úgy vélte, hogy a világháború okozta változásokat, a területi változásokat, amelyek 16 országot érintettek, a 8 teljesen új államot is szeretnék bemutatni a lehető legkorszerűbb adatokat és tudást nyújtani az előfizető olvasóknak, ezért előröl kezdték a munkálatokat. Ezt nevezzük Tolnai Új Világlexikonának.
A Tolnai Nyomdai Műintézet és Kiadóvállalat Részvénytársaság igyekezett a legújabb technológiával elkészíteni a könyveket, a kötetek elején közölték az olvasóval a több száz kép és térkép valamint az újdonságnak számító pár színes ceruzával kiszínezett kép és térképmelléklet felbukkanását. Az eredeti tervek (tizenkét kötet négyezer oldallal, benne tízezer képpel, és színes kép- valamint térképmelléklettel) helyett az egyes kötetek háromszázhúsz oldalasak voltak és összesen tizennyolc jelent meg belőlük, valamint további két pótkötet, amelyek a tudomány, a művészet, a politika és a közélet új fogalmait és személyeit hivatottak taglalni. A könyvek gyors tempóban, negyedévenként jelentek meg. A második pótkötet, egyben a sorozat utolsó része három képtáblát és kétszáz képet magába foglalva 1933-ban jelent meg.
Érdemes megfigyelni a tartalmán kívül a kivitelezést, a borítót, a díszes aranyozott virágmotívumokkal díszített gerincet. Igaz, hogy mai szemmel nézve az akkori technika elavult, de a könyv külseje gyakran szebb, mint a mai könyvek borítója. Mint az építészetben, a könyvkötésben is több időt, energiát és pénzt fordítottak a díszítésre az előző század elején. Persze a mai könyvek és épületek is szépek, csak éppen a modern stílusban és a letisztultságban rejlik a szépségük. Az antik dolgokban pedig van valami megfoghatatlan, amit csak ezekben a régi könyvekben lehet észrevenni.
