Herczeg Henrietta írása – kommunikáció szak, III.évfolyam
Hévíz hallatán mindenkinek egyből a világon egyedülálló gyógytó jut eszébe, aztán beugrik a csodálatos tavirózsák látványa, a különös illatú, selymes víz simogatása és a gyógyulással egybekapcsolt üdülés lehetősége.
Olyan hely, ahova el kell jutni legalább egyszer az életben, jobb esetben egyszer egy évben. Nyugalom van, de mégis egész évben nyüzsög a város. Még nem találkoztam olyannal, akit ne varázsolt volna el a hotelekkel teli kisváros, függetlenül, hogy a világ melyik tájáról érkezett. Néha az emberek megrökönyödnek, hogy itt lakom. Valahogy úgy képzelik el, hogy itt csak turisták „élnek”. Valójában nyilván tudják, hogy nem így van, de a nem ott élőknek Hévízhez alig illik a lakhatás.
Nekem nem a világhírű gyógytavat, nem az üdülő- és gyógyhelyet, és leginkább nem a turista paradicsomot jelenti, hanem az otthont, a gyermekkoromat, a családomat.
Igaz, nem csak a csillogását látom, hanem ismerem az árnyasabb oldalait is, és ezekkel együtt szeretem. Itt például nincsenek főiskolák, szerények a továbbtanulási és egyéb lehetőségek. Engem is próbált kitaszítani egy időre Hévíz, menjek tanulni máshová. Mintha azt mondta volna érettségi után, menj, láss világot, különben is vár a főváros.
Budapest pedig tárt kapukkal várt, egy időre odakötöttek a tanulmányaim, megszerettem a Kodolányi főiskolát. Tudom, hogy Budapest tagadhatatlanul a lehetőségek városa, rengeteg munkalehetőséggel, megszámlálhatatlan szórakozó hellyel, színházakkal, múzeumokkal, Gellért heggyel és a várost átszelő csodálatos Dunával. Ki ne szeretne ott élni? Én is próbáltam, nappali tagozatosként, úgy gondoltam, menni fog. Aztán nem így lett. Hévíz hazahívott.
Most már csak levelező tagozatosként utazom a fővárosba. Ennyi nekem pont elég is. Az ott élőknek pedig mindennap szükségük van rá, a tömeggel, a rohanással, a szmoggal együtt. Ők nem madártávlatból, turistaként a nevezetességekre koncentrálva járják a várost, szállnak fel a metróra, villamosra. Eszükben sincs rácsodálkozni a lakóhelyükre, nem a világvárost, hanem az életük színhelyét jelenti. Az otthont, a családot. Két millió ember kel fel reggelente, és fekszik le este. Őket Budapest várja haza esténként. Én pedig alig hiszem, pedig tudom, hogy ott is laknak emberek.
Hévíz lakossága nem éri el az ötezer főt. Épphogy csak városnak mondható. Igaz, évente több százezer turista érkezik, és itt töltik el Budapest után a legtöbb vendégéjszakát Magyarországon.
Nehezen hihető, de vannak közös tulajdonságai a két városnak. Mindkettőt imádják a turisták és az ott élő emberek is. Tulajdonképpen én is szeretem mind a kettőt. Csak másként.
