Együtt a középiskolásokkal a rádióstúdióban
A Valentin nap mindenkinek jelent valamit. A kapcsolatban élőknek a szerelem ünnepe, az egyedülállóknak kiváló alkalom az ismerkedésre, másoknak pedig csak egy felkapott, eltúlzott, rózsaszín ünnep. A különböző korosztályok is más-más módon viszonyulnak ehhez a megosztó naphoz, amelynek lehetőségeibe a koronavírus járvány is beleszólt. Szivek Laura és Lenti Barnabás másodéves, médiaszakos kodolányis hallgatók, valamint Naár Barbara, a székesfehérvári Lánczos Kornél Gimnázium tizenkettedikese erről beszélgettek a Kodolányi János Egyetem rádióstúdiójában.
(A fenti megszólalókat monogramjaikkal jelöljük.)
Sz.L.: Közeleg a Valentin nap és ebből az alkalomból arra gondoltam, hogy beszélgessünk arról, hogy ti hogyan ünneplitek ezt a napot.
N.B.: Nekünk ez lesz az első Valentin napunk a párommal. Együtt fogjuk tölteni, mivel őt ráadásul Bálintnak hívják. Ő egy kicsit negatívan éli meg ezt, hiszen jogos kérdés, hogy az ő névnapján miért kapjak én is ajándékot.
L.B.: Mi négy éve vagyunk együtt a párommal. A Valentin napot az elején még ünnepeltük, de úgy gondoljuk, hogy szeretni egymást minden nap lehet.
Sz.L.: Magyarországon a 90-es évek óta ünnepeljük a Valentin napot. A szüleitek és a nagyszülők hogyan viszonyulnak ehhez?
N.B.: A nagyszüleimnél egyáltalán nem láttam ünneplést ezen a napon, de a szüleimnél sem igazán.
L.B.: Az én tapasztalatom szerint a legidősebb generációban a testi érintkezés és a romantika eleve visszafogottabb vagy már alig van jelen. A nagyszüleimet én már puszilkodni sem látom, de a Valentin-napot a szüleim sem ünneplik.
Sz.L.: Szerintetek mi az oka annak, hogy az amerikai ünnepeket, amilyen a Valentin nap és a Halloween is, a Boomerek és az X generáció egyáltalán nem ünneplik?
N.B.: Anyukám azt mondja, hogy azért nem, mivel nem a magyar hagyomány része. Én ezzel ellentétben azt gondolom, hogy nagyon jó dolog bizonyos hagyományokat vagy ünnepeket átvenni más kultúrákból. Azért gondolom ezt pozitívumnak, mert amiket említettél, azok vidám hangulatúak, és a magyar ünnepkört színesítik.
L.B.: Ehhez annyit tennék hozzá, hogy az idősebb korosztályok jobban magukénak vallják az európai keresztény kultúrát. Mi már nyitottabbak vagyunk ezekre a multikulturális dolgokra, ezért ezek az ünnepek is jobban tudnak hatni ránk.
Sz.L.: Képes az átlag magyar ember ezt beépíteni ezt a hétköznapokba vagy inkább elutasító attitűdöt láttok magatok körül?
L.B.: A mi generációnk már be tudja építeni, talán még az idősebb testvéreink korosztálya is.
N.B.: Én is ugyanezt látom. Mi fiatalok jobban vevők vagyunk rá, az idősebbek már sokkal kevésbé.
Sz.L.: Érdekes a Valentin nap szimbolikája is. Általában az egyedülállók szokták sok szívecskével, virággal és csokival túltolt ünnepnek tartani. Hogyan lehetne megünnepelni ezt a napot úgy, hogy ízléses maradjon?
N.B.: Szerintem ez főként a párokra tartozik, és ők ünnepeljék csak kettesben és ne a nyilvánosság előtt.
L.B.: Részben egyetértek, viszont szerintem valóban ajándék szempontból van túltolva ez. Egy közös élmény sokszor többet ér bármilyen tárgyi ajándéknál.
Sz.L.: Ezek szerint egyetértetek abban, hogy sok a felesleges körítés és főleg a járvány miatt is, a párok inkább otthon ünnepeljenek.
L.B.: Ha nem is otthon, de kettesben, valamilyen vírusbiztos környezetben.
N.B.: Szerintem a legjobb megoldás az otthoni ünneplés egy közös filmnézéssel.
Sz.L.: A koronavírus már két éve velünk van. Hogyan alakította ez át az ünneplési szokásainkat szerintetek?
N.B.: Elrugaszkodva a Valentin-naptól, mi családdal régebben szerettünk szállodában, étteremben ünnepelni. Most inkább az otthoni összejövetelt preferáljuk.
L.B.: A Valentin napra ez talán tényleg kevésbé vonatkozik, hiszen az csak két emberről szól. De bizonyára vannak olyan nagyobb családok, akik egy közös ünnepléskor még félve ülnek le együtt az asztalhoz.
