Ügyvéd és zenész is a kodolányis docens

Mikor döntötted el, hogy a joggal szeretnél foglalkozni? Hogy lett belőled egyetemi oktató?

Édesapám több mint negyven éve gyakorló ügyvéd, az egyik legismertebb a szakmában. Ebből fakadóan gyerekkoromban mindig valamilyen érdekesebb jogeset volt a téma, ez a fajta gondolkodásmód egyszerűen „rám ragadt.” A pedagógiai vonal pedig anyukámnak köszönhető, aki évtizedeken keresztül tanított a székesfehérvári Hétvezér Téri Általános Iskolában.

Milyen tantárgyakat oktatsz Kodolányin?

Nemzetközi jogot, EU jogot, valamint polgári jogot. Ezek a tantárgyak önmagukban is rendkívül nagy terjedelmű tananyagot ölelnek fel, a jogi karokon ezeket a tantárgyakat három-négy éven keresztül oktatják. Nekem itt az a feladatom, hogy azokra az összefüggésekre hívjam fel a hallgatók figyelmét, amelyeket az adott szakirány vonatkozásában a mindennapi életben is hasznosítani tudnak.

Melyik jogterület áll hozzád a legközelebb?

A büntetőjog és az egyéb bűnügyi tudományok. Őszintén szólva a házassági bontóperek, vagy a szerződések világa nem annyira ragadott magával. Megjegyezném, hogy a legtöbb ügyvéd tipikusan a civilisztika területére tartozó ügyekkel, tehát okiratszerkesztéssel, valamint polgári peres képviselettel foglalkozik.

Tudvalevő rólad, hogy professzionális zenész vagy, az egyik legjobb zeneszerző-billentyűsként tartanak számon az országban. Hogy kerültél a zene közelébe?

A zene öt éves korom óta jelen van az életemben. Először hegedültem, utána jött a zongora. A nagymamám tanított meg az alapokra, utána már a magam útját jártam. Rájöttem ugyanis arra, hogy ez egy abszolút készség-alapú pálya, nem lehet megtanulni.

Kik voltak a példaképeid?

Mindenekelőtt Fenyő Miklós. Az első fehérvári zenekarommal (Menthol) szinte kivétel nélkül csak Hungária számokat játszottunk, ez a világ teljesen „belém égett”. A mai napig rock and roll zenésznek tartom magam. Emlékszem, az első koncertünkön, 1994-ben még csak tizenegy éves voltam.

Zenei pályafutásod ívét jelzik, hogy több zenekarral és előadóval is dolgoztál együtt.

Így van, tizenöt éves koromban a Sárga Taxi zenekarba kerültem, amelyik hivatalosan is Komár László kísérőzenekara lett. Országos ismertségre tettünk szert, minden pillanatát élveztem. Más kérdés, hogy elég nehéz volt mindezt a gimnáziumi évekkel összeegyeztetni. Aztán csináltam egy saját zenekart Flippers néven, amit azért szerettem, mert a saját szerzeményeimet játszottuk. Végül felkerültem Pestre az egyetemre és jöttek a „nagy halak”: Balázs Fecó, Karácsony János, Tátrai Tibor, Tóth Vera és sokan mások.

Milyen érzés a „régi nagyokkal” együtt játszani?

Leírhatatlan. Emlékszem, kiskoromban még LGT és Balázs Fecó poszterek voltak a szobám falán, „rongyosra” hallgattam a dalaikat. Fecót sajnos tavaly elveszítettük, én magam közel tíz évig voltam a zenekarának vezetője. Nagyon megviselt ez az eset, személyes jóbarátom volt, napi szinten beszéltünk.

Hogy tudod a zenei és a jogi pályát összeegyeztetni?

Nem nehéz. A jogi munka hétköznapokra, a zene pedig hétvégére esik. Erre mindig azt szoktam mondani, hogy „mindenkinek arra van ideje, amire szakít.” Most érzem magam egyre kellemetlenebbül, mert nincs mit csinálni. Koncertek nincsenek, az egyetemre pedig nem kell bejárni a pandémia miatt. Elszoktam az ilyesmitől.

Miért tartod fontosnak, hogy a fiatalabb generáció tagjai is tisztában legyenek bizonyos jogi alapokkal?

Már középiskolában is indokolt lenne jogi alapismeretek oktatása. Így például elengedhetetlen lenne az Alaptörvény minimális szintű ismerete, ezt akár az érettségin kötelező vizsgatételek közé lehetne tenni. Megjegyezném, hogy az USA-ban már a középiskolákban is tanítanak hasonló jellegű közjogi tárgyakat. Kicsit furcsán érzem magam, amikor tizenkilenc-húsz éves felnőtt embereknek kell elmagyaráznom, hogy mi a parlament funkciója, vagy éppen milyen alapvető emberi és állampolgári jogok vannak.

A nemzetközi jog miért fontos?

A nemzetközi jog már specifikus jogterület, a szokványos hétköznapokat nem feltétlenül érintő kérdéseket szabályoz. A Kodolányin tanuló hallgatóknak viszont fontos, hiszen számos olyan szak, szakirány van, amelyek elsajátítása során elengedhetetlen a nemzetközi szerződések rendszerének, valamint a diplomáciai jog rendelkezéseinek mélyrehatóbb ismerete.

Van egy olyan sztereotípia, hogy a jog száraz és unalmas. Erről mit gondolsz?

Ez csak és kizárólag az oktatótól függ. Nekem is volt olyan jogtanárom, akinek az órái olyan unalmasak voltak, hogy „számoltuk a perceket”. Én a magam részéről sosem a törvényszöveget tanítom, hanem jogeseteket, életszerű példákat mesélek és azon keresztül értelmezem a jogszabályokat. Így sokkal „közelebb” kerül az adott téma a hallgatósághoz, utána pedig már a jogszabályok memorizálása is egyszerűbb feladatnak tűnik.

Mint minden pályán, a jogászi pályán belül is van szakmai hierarchia. Erről mi a véleményed?

Továbbra is az ügyvédi pályát tartom a szakma csúcsának. Ne feledjük, hogy az ügyvédek - a bíráktól, az ügyészektől, vagy éppen a közjegyzőktől eltérően - nem csak egy adott jogterülettel, hanem párhuzamosan több jogterülettel is foglalkoznak. Ismerek olyan ügyvédet, aki délelőtt adásvételi szerződéseket ír, délután pedig terhelti védelmet lát el a bíróságon. Ennél összetettebb munkát nem igazán tudok elképzelni, ráadásul az ügyvédeknek nem csak a hatóságok, hanem az ügyfelek, a megbízók előtt is helyt kell állniuk. Mindez az átlagosnál jóval nagyobb kreativitást, problémamegoldást és kommunikációs készséget igényel.

A koronavírus járvány miatt a virtuális térbe költözött az oktatás is. Hogyan éled ezt meg oktatóként?

A jelenléti oktatás híve vagyok, nem tartanám szerencsésnek, ha általánossá tennék az online oktatást. Meggyőződésem, hogy egész másképp fogadja be az információkat a hallgató, ha az oktató személyesen magyaráz, mintha egy laptopon keresztül kell végig hallgatnia egy másfél órás előadást. Mindemellett egyébként a Kodolányi az egyik legprofibb a hazai online oktatásban, hiszen a távoktatás régóta jelen van az intézményben. Mindenki érti a dolgát, az oktatók és a rendszergazdák is. Egyáltalán nincs okunk panaszra. Ugyanakkor remélem, minél előbb találkozhatunk személyesen is.

Lenti Barnabás