Patinás környezet, különleges gyűjtemény, tartalmas előadás
A Parlament épületének szívében, központi helyen található könyvtár helyben használható dokumentumokkal szolgálja a nyilvánosságot. A XXV. kapuhoz, azaz a bejárathoz vezető, oszlopokkal övezett kültéri folyosón haladva már lenyűgözi az embert a látvány, és olvasói minőségében a sokadik látogatás után is megilletődik. A belépés természetesen engedéllyel történik, nem is lehetne ez másként. Ugyanakkor mindenkinek lehetősége van arra, hogy beiratkozott olvasóként vagy látogatócsoport tagjaként engedélyt kapjon a belépésre. Prof. Dr. Simándi Irén, a Kodolányi János Egyetem tanszékvezetője szeptember utolsó szombatján látogatott el első évfolyamos könyvtár- és harmadéves történelem szakos tanítványaival az Országgyűlési Könyvtárba.
A KJE hallgatóinak szerencséjük van, mivel a professzor évek óta nagy hangsúlyt helyez az intézménylátogatásokra, az intézményekben megtartott „kihelyezett” órákra. Fontosnak tartja, hogy a könyvtári, múzeumi, levéltári, azaz a közgyűjteményi látogatások alkalmával az egyetemi hallgatók helyben ismerkedjenek meg a közgyűjtemények működésével és felépítésével. Ezúttal az újságíró is csatlakozott a látogató-csoporthoz.
Zágoni-Bogsch Gergely, a Magyar Parlamenti Gyűjtemény szakreferensének kalauzolásában jártuk körbe az Országgyűlési Könyvtárat, az ő részletes és érdekes előadásából ismerhettük meg a könyvtár jelenét és múltját, szervezeti egységeit és azt is, hogy negyvenöten dolgoznak napjainkban a tartalmában és külsőségekben is impozáns könyvtárban. A kezdetekről elmondta, hogy a törvényhozó munka támogatására az Országgyűlés képviselőháza hozta létre. Az 1868-as képviselőházi házszabályban olvasható, hogy „a Ház tagjainak használatára könyvtárt állít”, és 1870-ben meg is kezdte tényleges működését a Magyar Nemzeti Múzeum épületében az Országgyűlési Könyvtár. 1873-tól 1902-ig a Sándor utcai Régi Képviselőházban működött, majd 1902-től az Országházban folytatta tevékenységét.
1952-ig zárt, intézményi szakkönyvtárként működött, fő feladata az országgyűlési képviselők munkájának támogatása volt, majd 1934-ben megnyílt az úgynevezett „idegenek olvasóterme” is, ezáltal széles körben használhatóvá vált.
A könyvtár 1952-ben a kultuszminisztérium felügyelete alá került. A rendszerváltozás után pedig ismét a törvényhozás könyvtára lett, ugyanakkor megmaradtak a nyilvános közkönyvtári és országos tudományos szakkönyvtári feladatai is. 1991-1996 között önálló költségvetési szervezetként tartozott az országgyűlés felügyelete alá, majd 1997 januárjától az Országgyűlés Hivatalának egyik főosztályaként, a hivatal gazdálkodásának része lett költségvetése. Fontos dátum 2013 januárja is, ettől kezdve az Országgyűlés Hivatala Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatóságának szervezetébe tartozik.
Egészen lenyűgöző, ahogyan a gótikus stílusú, hatalmas olvasóteremben leülhetünk az elegáns asztalokhoz, használhatjuk az ötvenezerre tehető, kézi-polcos állományt, és mindeközben a Dunára néző ablakokon keresztül beszüremkedik a délutáni napfény. Nem csoda, hogy a kodolányis hallgatók már ez alkalommal csatlakoztak a különleges könyvtár sokezres olvasói táborához.
Hazánk egyik legszebb és legmodernebb könyvtárában hétszázötvenezer kötet, hétszáz magyar és háromszázhetven külföldi folyóirat, valamint országgyűlési naplók és iratok várják az olvasókat. A könyvtárhasználókat szaktájékoztatók és jól felépített adatbázisok segítik. A Magyar Parlamenti Gyűjtemény pedig őrzi a magyar törvényhozás legkülönfélébb dokumentumfajtáit, köztük mintegy tízezer muzeális értékű dokumentumot.
Kép és szöveg: Virágh Ildikó
