Teniszező kodolányis és edzője

2021. december. 06. Mozaik
Teniszező kodolányis és edzője

Keresztes Paloma – kommunikáció- és médiatudomány szak, I. évfolyam


Keresztes Krisztián: "...nem tudtam, hogyan kezeljem ezt az apa-lánya, edző-lánya/tanítványa viszonyt" 

 

„A tenisz a játékok királya és a királyok játéka”, olvastam valahol a közelmúltban. Mivel magam is teniszezek gyermekkorom óta, valójában csakis szuperlatívuszokban tudok beszélni, írni erről a sportágról.

A mai, modern formája az 1800-as évek második felében alakult ki, a huszadik század elejétől kezdve pedig világszerte népszerűvé vált. Ennyit a múltról, illetve valójában most kezdődik a történetem, ami az édesapámról is szól.  Keresztes Krisztián egykori Európa bajnok 2. helyezett, világbajnok 3. helyezett és egyben az edzőm, akivel az egyetemi lap főszerkesztőjének kérésére beszélgettem a teniszről, a versenyzésről, a velem kapcsolatos edzői gondolatairól.


A mi családunk történetében óriási szerepet játszik a tenisz. Te mikor kezdtél teniszezni?

Hétéves koromban, csakúgy, mint te. Szerintem nem a legjobb, hogyha egy kisgyerek nagyon korán kezd el teniszezni, főleg akkor, ha a gyerek versenyző szeretne lenni később. Az a véleményem, hogy ha túl korán kezdi valaki, akkor nagyobb az esély a korai kiégéshez. Ezért én ezt ajánlom, és mondom valamennyi leendőbeli tanítványomnak is.

A sporteredményeid miatt családi példaképnek számítasz, számomra pedig különösen fontos a múltad, hiszen te indítottad el a sportpályafutásomat.

Nekem nagy öröm volt, hogy mindig a teniszpálya mellett álltál, amikor én játszottam, versenyeztem vagy edzést tartottam. Emlékszel ugye, hogy mindig az javasoltam, hogy próbálj ki más sportot is, de annyira szeretted volna azt csinálni, amit én, hogy maximum néhány hétig próbáltál ki más sportágat, amikor kicsi voltál. Nézegetted a serlegeket otthon, és vágyakoztál arra, hogy neked is legyenek majd ilyenek.

Hogan emlékszel vissza a mi közös kezdetünkre?

Úgy gondolom, az elején nem volt minden tökéletes, mivel nem tudtam, hogyan kezeljem ezt az apa-lánya, edző-lánya/tanítványa viszonyt. Sok volt a veszekedés, de ahogyan teltek az évek egyre jobban kijöttünk egymással, mind a pályán, mind pályán kívül. Sokat kellett mindkettőnknek tanulnia a közös munka és a jó eredmények érdekében.  

Beszéljünk a te sikereidről is. Mi volt annak idején a legemlékezetesebb eredményed?

Noszály Sándorral és Köves Gáborral hármanan mentünk ki Japánba, Tokióba. Selejtezőből indulva, harmadik helyezést értünk el a Világbajnokságon. Majd szintén Noszály Sándorral az Ifjúsági Európa Bajnokságon pedig párosban második helyezést értünk el. Mind a kettő eredmény és élmény számomra felejthetetlen. De azokat a játékosokat is ide sorolhatnám, akikkel játszottam akkoriban versenyeken, nagy csatákat vívtam velük, és majdan a világ legjobb teniszezőjévé váltak.

Mi állított meg a profi tenisz folytatásában?

A sok szerencsés junior versenyzés után elkezdtem a nagy ATP versenyeket játszani, de sajnos egy szerencsétlen ütőválasztás miatt teniszkönyököt kaptam, amit azonnal, két helyen is meg kellett műteni. A műtét jól sikerült szerencsére, de több, mint egy évet kellett kihagynom a profi teniszéletből, és ez olyan kiesést jelentett számomra, hogy inkább elkezdtem egy német teniszakadémián oktatni, majd később a vezetője lettem annak az akadémiának.

Ki a kedvenc játékosod?

Természetesen te Paloma, és ez mindig is így lesz. Ha a profi mezőnyből kell választanom, az én régi kedvencem Pete Sampras, most pedig Roger Federer, akinek mielőbbi gyógyulását várom és kívánom.

Mondd meg őszintén, miért nem szeretted volna annak idején, hogy elkezdjek teniszezni profi szinten, és ma, hogyan állsz hozzá ehhez?

Mindig is úgy gondoltam, hogy ahhoz, hogy ma valaki profi sportoló legyen, mindenét fel kell áldoznia, ide értem az iskolát, a bulikat, a barátokat, sajnos esetlegesen egy párkapcsolatot is. Ezeket én is mind átéltem, és sajnos egy rossz sérüléses befejezés lett a vége, ezért nem akartam, hogy egy esetleges nagy csalódás vagy trauma legyen a vége. Ha az ember megtapasztalja ezeket a saját életében, a saját sportpályafutása során, akkor természetes, hogy szeretné ezektől megkímélni a gyermekét.  Ráadásul egy lány persze teljesen más, mint egy férfi, véleményem szerint, sokkal rosszabbul kezelnek egy sérülést és egy veszteséget is, mint a férfiak. Szerencsére te az a típus vagy, aki elfogadja a vereséget és tanulni szeretne belőle. Eddig még nem volt sérülésünk sem, hiszen mindig úgy próbáljuk összetenni az edzéseket, hogy ezt kikerüljük. Most pedig úgy tűnik, kitválóan össze tudod egyeztetni az egyetemi tanulmányaidat és a teniszt.

Nagyon nehéz most megkérdeznem tőled, hogy mire vagy a legbüszkébb, amit velem edzőként elértél?

Arra, hogy már tizenhat évesen a nagyok között ITF versenyt tudtál nyerni kétszer is, Kenyában. Akkoriban minden újság arról írt, hogy egy kislány a harmadik ITF versenyén két-három évvel idősebbek között milyen eredményt ért el egyéniben és párosban is. Idén pedig Szuperliga 3. helyezést értél el a csapatoddal, ami Magyarországon a legfelsőbb és legrangosabb ligájának számít. Nagyon büszke edző/apának, azaz apa/edzőnek tarthatom magam. Annak is örülök, hogy most elkészítetted ezt az interjút az egyetemi lapnak.

 

 

Kodolányi János Egyetem

Kodolányi János Egyetem
Cím: 1139 Budapest, Frangepán utca 50-56.

Kodolányi János Egyetem
Cím: 8000 Székesfehérvár, Fürdő utca 1.

Kodolányi János Egyetem
Cím: 5900 Orosháza, Gyopárosi út 3/f.
Impresszum | Szerzői jogok | Etikai kódex | Médiaajánlat