Naár Barbara – Lánczos Kornél Gimnázium, Székesfehérvár
„Én itt szeretnék egyetemista lenni”
Nekem őszintén nem volt másik egyetem, amit megnéztem vagy ami iránt érdeklődtem volna. A Kodolányiról egy ismerőstől hallottam. Előtte nem tudtam mit szeretnék kezdeni az életemmel gimnázium után, és azt sem, hogy hova tovább. Fokozatosan elkezdett érdekelni a „hely”, és egy idő után tudtam, hogy én itt szeretnék majd egyetemista lenni. Egyszerűen éreztem távolból is, hogy ez a nekem való, itt tudok majd kiteljesedni és levetkőzni a gátlásaimat. Nagyon vártam, hogy jöjjön a nyílt nap, hogy megtudjam, jók- e a megérzéseim.
Kommunikáció- és médiatudomány szakra szeretnék járni, így a szaktájékoztatók választásakor a média tanszékre mentem. Valójában már előtte bemutatott engem egy kodolányis hallgató a rádió vezetőjének, Ildikónak - és ha mondhatom így -, megtaláltam vele a közös hangot. Szóval tényleg igaz az, hogy az oktatókkal nagyon jó a kapcsolat a Kodolányin.
Én már négy éve rádiózom a székesfehérvári Táska Rádióban, ami egy kisközösségi rádió, így van rutinom benne. Lehet, hogy ennek köszönhetően, de amikor beléptem a Kodolányi rádió stúdiójába és beültem a mikrofon mögé tudtam, hogy jó volt a megérzésem, ez itt a nekem való „hely”. Azonnal magaménak éreztem a stúdiót, a mikrofont, a fülhallgatót. Viszont még magamon is meglepődtem, mivel sajnos önbizalomhiányos vagyok: érdekes módon ez a Kodolányin egyszerűen köddé vált. Eddig ilyet ritkán tapasztaltam, és elképesztő érzés volt, hogy én(!) mertem először jelentkezni, bátran bemenni a rádió stúdióba és adni egy interjút, utána pedig én is interjúztathattam. Zseniális volt kimondani, hogy “Szép napot mindenkinek, ez itt a Kodolányi FM”. Sokszor szeretném még ezt mondani.
Ezután jött a TV stúdió bemutatása, ami előtt mondtam is, hogy “na én itt háttérbe húzódok és csak figyelek”. Mondanom sem kell, ez jól nem így történt, hiszen ismét elsőként jelentkeztem és ültem be a kamerák elé. Egészen eddig nem hittem, hogy tetszik ez a világ is, de itt egy nap alatt ezt is nagyon megszerettem és a készült anyagot előszeretettel mutogatom mindenkinek(is), széles mosollyal az arcomon.
Zárásként leírnám azt a mondatot, amit nagyon sok hallgató mondott a nyílt napon: “Találkozunk szeptemberben”. Hát velem biztosan fognak!
