Szovátai diákszerzőt köszönthetünk

Ott állsz egy napsütötte, virágokkal teli réten. Egyszer csak arra leszel figyelmes, hogy egy színes lepke cikázik el a szemed előtt, és játékosan beszárnyalja az egész mezőt. Gondolkodás nélkül utána eredsz. Oka van az üldözésednek, szeretnéd a kezedben tartani. Egyszerűen vágysz rá, hogy megkaphasd, közelebbről akarod csodálni. Bármit megteszel, hogy megfoghasd. Az sem érdekel, ha emiatt letaposod a gyönyörű virágokat, az sem, hogy a gallyak összekarcolják a lábad. De még az sem, hogy megbotlasz és elesel. Egyszerűen csak mész utána, hajt a célod. Észre sem veszed, hogy hol körbe-körbe kergeted, hol sárba kell miatta lépned. Te csak kergeted, futsz utána, a pillangó pedig kedvére játszik veled.

Egy kis idő elteltével aztán a pillangó elfárad. Talán úgy gondolja, hogy mivel sokkal nagyobb vagy nála és minden bizonnyal gyorsabb is, biztosan te is csak játszol vele. Eszébe sem jut, hogy te meg akarod őt fogni. Kiszemel egy számára alkalmas virágot, és kis körözés után leszáll rá. Ekkor te megtorpansz. Néhány méterre állsz tőle. A levegőt is csak szaggatva veszed, nem akarod, hogy elszálljon. Ő viszont naiv. Mesésen pompázó szárnyait széttárja, megmutatja neked. Ezzel viszont nem a barátságodat nyeri el, hanem még nagyobb vágyat érzel, hogy elkaphasd.

Ott pihenget azon a kis virágon, te meg még mindig ott állsz. Aztán döntesz, megpróbálod. Kezedet szinte észrevehetetlenül előre nyújtod. Lábad lassan felemeled, közelebb mész hozzá. Már majdnem megvan.

Ismét megállsz. A pillangó semmit sem sejtve ott pihenget. Pillanatok választanak el a sikertől.

-Megtegyem? - morfondírozol. Aztán már nem is gondolkodsz, kezed szélsebesen nyúl a pillangó irányába. Annyira gyorsan történik minden, hogy a parányi lepke fel sem fogja, mi történik vele. Azon veszi észre magát, hogy a tágas színekben pompázó rét megszűnik számára létezni, és egy sötét, szűk helyen mozdítani sem bírja szárnyait. Nem gondolsz bele, hogy mindez mennyire fáj neki. Nem gondolsz arra, hogy ahogyan fogod, összetöröd a szárnyait és vékony testét. De végképp nem gondolsz arra, hogy csalódást okoztál neki.

Ez a rövidke történet nem azért íródott, hogy ne barátkozz a pillangóval, vagy, hogy ne álmodozz. Inkább azért, hogy rávezessen, amikor az álmaidért harcolsz és próbálod elérni azokat, nagyon könnyen átgázolhatsz másokon. Észre sem veszed és csontig sértesz valakit. Nem szándékosan, hanem mert elvakítanak a célok és az álmok. De nem ezek a legrosszabb dolgok, amik történnek veled. Mindeközben elveszítheted az emberek beléd vetett bizalmát, csalódást okozhatsz barátaidnak, szeretteidnek. Csalódnak benned azok az emberek, akik fontosak neked, aztán egyszer csak azon kapod magad, hogy csalódtál saját magadban. Elérkezik az a pillanat, amikor úgy érzed, senkid sincs, mindent elveszítettél. Mielőtt ide jutnál, gondold végig a pillangó esetét. Elölről kezdenéd a pillangóvadászatot, de ugyanazzal a pillangóval nem lehet. Nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba sem lépni. Varázslatos és felemelő érzés, ha a döntéseidnek nemcsak te, hanem mindenki örül, ha képes vagy figyelni a téged körülölelő világra. Bármi is történik veled, a napsütötte, virágokkal teli réten a pillangó mindig a barátod marad.