A KJE rádióstúdiójában rendszeresen készülnek stúdióbeszélgetések, amelyek keretében a kommunikáció- és médiatudomány szakos hallgatók gyakorolják az interjúkészítést. Egy jól sikerült hanganyagok írott változatát olvashatjátok itt, a KV-n. Ezúttal Oláh Dorottya kérdezte Laki Beatrix, másodéves kommunikáció- és médiatudomány szakos hallgatót.
Középiskolás tanulmányaidat Ukrajnában végezted el. Hogyan jött a gondolat, hogy a felsőoktatási tanulmányaidat Budapesten folytatod?
2021-ben érettségiztem Péterfalván egy református gimnáziumban. Édesapukám már régóta Budapesten dolgozik, így evidens volt, hogy az egyetemi éveimet Budapesten szeretném tölteni. Számos egyetem közül válogattam, nehéz volt kiválasztani azt, amely számomra megfelel és megkapom a megfelelő oktatást, tudást, amire vágyom. Szerencsémre fel is vettek Budapestre, szóval az egyik célomat már elértem.
Miért pont a Kodolányira esett a választásod?
Amikor keresgéltem az egyetemek között akkor jött velem szembe a Kodolányi, és valami miatt meg is akadt a szemem rajta. Jobban utána néztem és láttam, hogy az oktatás milyen gyakorlatorientált, számos programlehetőség közül tudok választani, és még akár az Erasmus programra is van lehetőségem jelentkezni. Nem vártam sokat, tudtam, hogy meg kell jelölnöm ezt az egyetemet.
Mindenki tudja, hogy 2022. február 24-én kitört a háború Ukrajnában. Hogyan érintett meg és milyen a helyzet ott, kint?
Először el sem akartam hinni, hogy ez igaz, hogy ez megtörténik. Sokáig nem is vettem nagyon komolyan. Mikor megtudtam, hogy a 18 év feletti férfiaknak menni kell a háborúba, akkor azért elgondolkoztam, hogy mennyire is súlyos ez a helyzet. Szerencsére Kárpátalján nem történt semmi szörnyűség és remélem, hogy ezután sem fog. Bár durva csak belegondolni is, hogy vannak, akik már több, mint egy éve ebben a helyzetben élnek Ukrajna területén.
Azóta volt lehetőséged hazamenni?
A helyzethez képest, sajnos kevésszer adódott lehetőségem hazalátogatni. Furcsa érzés ennyi időn keresztül távol lenni, hiszen előtte csak otthon voltam. A tanulás és a munka mellett nehéz összeegyeztetni azt, hogy hazamenjek vagy a családdal hazamenjünk a szülővárosomba Viskre és minőségi időt tudjuk eltölteni. Persze jó érzés akár csak rövid időre is hazamenni, de azért mégis más.
Az egész családod itt van Budapesten vagy vannak, akik „otthon” maradtak?
A nagyszüleim otthon vannak, mellettük elég sok barátom is, akik még a középiskolás tanulmányaikat folytatják. A háborús helyzet miatt édesanyukám és a testvérem is felköltözött Budapestre. Nagyon sokat gondolkoztak azon, hogy maradjanak otthon, de rájöttek, hogy nincs nagyon értelme ott maradni és sokkal jobb, ha a család együtt van. Így őket nem kell mellőznöm a mindennapokban.
Mennyivel másabb itt az élet a nyüzsgő Budapesten, mint a csendes Visken?
Elsőként szokatlan volt ez a folyamatos nyüzsgés és pörgés. Féltem, hogy nem fogom tudni megszokni. Egy kis községből jöttem, ahol azért minden sokkal csendesebb és nyugodtabb. Viszont nagyon hamar átszoktam, megtanultam a közlekedést. Persze szeretek itt élni, de jó Visken is lenni, ahol mindig gyönyörű táj fogad és hegyek vesznek körbe bármerre is nézek. Kellemes érzés kizökkenni a nagyvárosi életből és eltölteni akár csak pár napot nyugalomban, közel a természethez.
Úgyis közeledik a húsvét. Nálatok, ahol felnőttél ott nagyobb hagyománya van, mint itt a fővárosban?
Kárpátalján, szerintem nagyon hasonlóan ünneplünk, mint itt Magyarországon. Annyi a különbség, hogy a kisebb községekben, falvakban nagyobb hagyománya van, mint a nagyobb városokban. Ilyenkor nálunk az a nap tényleg arról szól, hogy a család együtt van. A lányok, asszonyok felöltöznek szép ruhába. Várják a locsolókat, akik kézzel festett tojásokat kaptak cserébe. Persze mai napig tartjuk a régi hagyományokat is, mint például, hogy a lányokat kihúzzák az udvarra és nyakon öntik vödör vízzel.
Ha most lesz lehetőségetek, akkor hazautaztok, hogy az egész család együtt ünnepeljen vagy itt töltitek ezeket a napokat?
A tavalyi évben nem tudtunk hazamenni a helyzet miatt, édesapukám a kötelező katonaság miatt nem tud hazamenni. Idén a tervünk az, hogy a nagy családdal ünnepeljünk. Remélem, hogy minden a terv szerint alakul és két év után otthon tölthetem a húsvétot a nagy családommal. A terv egyelőre ez, de a háború miatt változhat, és akkor itt maradunk Budapesten és a szűk családdal töltöm a húsvéti ünnepeket.
Oláh Dorottya, kommunikáció- és médiatudomány szak, II. évfolyam
