Thu Hang Nguyen – kommunikáció és médiatudomány szak, I. évfolyam
Nagyhatalmi politika és Magyarország a II. világháború után
A Kodolányi Szabadegyetem öt előadásból álló sorozata Romsics Ignác Széchenyi-díjas magyar történész a „Nagyhatalmi politika és Magyarország a II. világháború után” című előadásával kezdődött meg Székesfehérváron.
Romsics Ignác előadásában arról beszélt, hogyan rendeződött át az első világháború végére az országok közötti határvonal, és az hogyan alapozta meg a második világháborút. A történész többek között azt is elmondta, hogy Magyarország 1941 tavaszán és kora nyarán senkivel sem állt hadban, senkinek nem küldött és senkitől nem kapott hadüzenetet, valójában csak két hónappal később, 1941. június 26-án, a Szovjetunió elleni német támadást követően lépett be a háborúba.
1941. augusztus 12-én Roosevelt és Churchill első találkozása során megkötötték az Atlanti Charta néven ismert nyilatkozatot, mely a fasizmus leverése érdekében kötött szövetkezés. A Chartához 1941. szeptember 24-én csatlakozott a Szovjetunió, valamint Belgium, Csehszlovákia, Görögország, Jugoszlávia, Hollandia, Lengyelország, Luxemburg, Norvégia és a Szabad Franciaország. Az előadáson az is elhangzott, hogy december 7-én a japán hadsereg hadüzenet nélkül megtámadta az USA egyik fontos kikötőjét, Pearl Harbort, ahol óriási károkat okoztak. Az amerikai hadüzenet után Magyarország hadat üzent az Egyesült Államoknak.
A hitlerizmus ellenében megszületik az Egyesült Nemzetek Nyilatkozata 1942. január 1-jén, amit támogattak az Atlanti Chartához csatlakozott országok.
Az 1943. január 14-24. között zajlott a casablancai konferencia (amely döntött a szövetségesek észak-afrikai, szicíliai és olaszországi partraszállásairól), előkészítve a teheráni konferenciát.
Teheránban találkozott első ízben a három ”nagy”: Churchill, Roosevelt és Sztálin. Megállapodtak abban, hogy nem kötnek különbékét Németországgal és szövetségeseivel, s csak a teljes kapitulációt fogadják el. Az angolszászok konföderatív Európát képzeltek el, míg a szovjetek ezt elvetették. Romsics Ignác azt is elmondta, a britek és az amerikaiak figyelembe vették Magyarország etnikai határait, ellenben a szovjetekkel. 1944 októberében Churchill és Sztálin között létrejött, az egyes országokban létrehozandó befolyást százalékosan meghatározó megállapodással eldőlt Magyarország sorsa – a britek végleg lemondtak a balkáni partraszállásról. 1944 októberében, az ország kiugrási kísérletet tesz sikertelenül. December 2-án a Magyar Front utódaként megalakul a Magyar Függetlenségi Front.
1945. február 4-én kezdetét vette a Jaltai konferencia, ahol, többek között, állást foglaltak amellett, hogy Európában demokratikus államberendezkedések létrehozását kell elősegíteni, azonban a lehetséges ellenlépésekkel szemben nem szerepeltek szankciók.
Július 17-én a Potsdami konferencián véglegesen eldőlt, hogy Németországot ideiglenesen zónákra osztják, meghatározták Lengyelország új határait. Tekintettel arra, hogy Hitler területi követeléseit a határon túli németeknek a Birodalomhoz csatolásával indokolta, döntöttek a német határokon túl élők – így Lengyelország, Csehszlovákia, Románia, Magyarország esetében németek kitelepítéséről.
Szeptember 20-án Külügyminisztériumi Tanács vitája a magyar határokról – a döntést a közelgő választások miatt 1946 tavaszára tolták ki. Az 1945 őszi választásokon a Kisgazda Párt került ki győztesként. A párt elnöke, Tildy Zoltán döntése alapján pedig az új miniszterelnök Nagy Ferenc, a párt 43 éves főtitkára lett. A Magyar Kommunista Párt ekkor még a demokratizálódást tűzte zászlajára, valamint a gyors újjáépítést. Vezetői Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Rajk László, Révai József voltak. A Nemzeti Parasztpárt inkább a szegényebb, kelet-magyarországi parasztokat tudta megszólítani. Az MKP és NPP a földosztásba a kitelepített svábok földjét is bevonták. 1946. február 27-én megkötötték a magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezményt, amely 1947-ig le is zajlott. Az egyezmény aláírásának hátterében a második világháborúban a győztesek oldalán álló cseh és a Hitler mellé állt szlovák állam újbóli egységesítése állt. Az előadásban elhangzott, ennek érdekében a több területen többségben élő németek és magyarok kitelepítését irányozta elő. A Benes dekrétumok szerint a magyar lakosságot is, kollektíven (tehát az egész felvidéki magyarságra kiterjedve) bűnösökké nyilvánították.
1945 áprilisától a kassai kormányprogramban leírtak szerint a magyarokat megfosztották állampolgárságuktól, megvonták tőlük a választójogot, megvonták az állami nyugdíjat és egyéb járulékokat. Állami alkalmazottak sem lehettek, a magánalkalmazottaknál is lehetővé tették a magyar nemzetiségűek elbocsátását. Bezárták a magyar tannyelvű iskolákat, kizárták az egyetemekről a magyar nyelvű hallgatókat. Betiltották a magyar nyelv használatát a közéletben. 1945-ben 75000 magyart, főképp értelmiségieket, utasítottak ki Csehszlovákiából “háborús bűnösnek” nyilvánítva őket. Romsics Ignác szerint az egyezmény ellenére nem ugyanannyi számú magyar telepítenek ki Felvidékről, mint ahány szlovák költözik át Magyarországról.
Romsics professzor azt is elmondta, hogy ez a második világháború utáni években született államközi egyezmény, amelynek értelmében felvidéki magyarok tízezreit telepítették át Magyarországra, és ezzel egy időben magyarországi szlovákok települtek át Csehszlovákiába, több esetben a Németországba kitelepített német vagy sváb lakosság helyére is kerültek felvidéki magyarok.
1946-ban a magyarok és a románok javaslatokat nyújtanak be a határok módosításával kapcsolatban. A magyar kormánydelegáció áprilisban elutazott Moszkvába, ahol ígéreteket tettek feléjük, ám a hazaérkezés után világossá vált, hogy megvezették őket.
Az előadás tartalma, hangulata, az előadó közvetlensége egyaránt hozzájárult a szabadegyetemi előadás sikeréhez, a nagy tudás birtokában lévő történészt mindvégig nagy figyelemmel hallgatták a résztvevők.
