Sokat tettek az országért, önzetlenül

Nem csak tanulmányainkhoz kapcsolódóan jutottunk hasznos információkhoz, hanem betekintést nyertünk egy olyan fontos történelmi jelentőségű eseménybe, amiről ezelőtt nem is hallottunk.

A konferencián többen is felszólaltak, és összegezték a három nap eseményeit, témáit, kiegészítve saját szubjektív meglátásukkal. Mindegyik külön-külön is érdekes volt, mert másképp gondolkodik a közgazdász, az író, a szociológus, vagy a történész. Mégis ezekből az egységekből kaptuk meg az egészet.

 A legnagyobb hatással Somodi István volt ránk, aki az 1943-as Konferencián jelen volt, túlélte az eddigi kor megpróbáltatásait, hogy átadja tudását, bölcsességét a jelen nemzedéknek. Jelenléte, kiállása, beszéde és gondolatai mutatták meg igazán, milyen is a magyar ember.  A régi idők nagyjait idézte a terembe, akik sokat tettek az országért, önzetlenül, akár az életük árán is.

Maga a helyszín, és azok a gondolatmenetek, amiknek ott a tanúi lehettünk hittel töltöttek meg minket, mert a sokat hangoztatott negatív hírek, a média szerepe sokat tesz azért, hogy elfeledjük, kik vagyunk, honnan jöttünk és hová tartunk. Ezen a konferencián a semleges politikai nézet érvényesült, a tiszteletadás annak is, akivel nem értettek egyet. A különböző elvek, nézőpontok nem keltettek vitát, feszültséget. Először lehettünk részese egy ilyen magas szintű, értelmiségi eszmecserének, aminek hozadékát át kell ültetni a mi generációnkba. Ehhez a színvonalhoz kell ragaszkodnunk, függetlenül attól, hogy ki milyen nézeteket vall, és milyen érdek vezérli.

Akkor ott, 1943-ban Szárszón önzés nélküli összefogást mutatott a magyarok egy elit csoportja, a magyarság érdekében. A konferenciák megrendezése pedig emlékeztetni fog minket, hogy milyen utat válasszunk, és hogyan őrizzük meg azt az értéket, ami Szárszó hagyott ránk.