Sikeres kodolányisok: Gattyán György

Arnold Schwarzenegger egyszer azt mondta, hogy a sikernek nincs titka, hanem ára van. Mit gondolsz erről?

Azzal egyetértek, hogy nincsen egy-egy mondatban vagy pár sorban leírva, mit kell csinálni ahhoz, hogy valaki sikeres legyen. Arnold Schwarzenegger arra gondolhatott, hogy megfizette az árát, tehát megdolgozott azért, hogy elérje a sikereket. De arra a kérdésre, hogy mi a siker, illetve kinek mi a siker, arra már nem ilyen egyszerű válasz. Ez összetettebb kérdés, de egyetértek azzal, hogy meg kell dolgozni mindenért.

Magyarország egyik leggazdagabb embere vagy, sikeres vállalkozóként, sikeres üzletemberként tartanak számon. Honnan indult az utad, hogyan váltál sikeressé?  

Mindig is szerettem vállalkozni. Bármi, ami kihívást jelent, arra vállalkozni kell. Nem csak a gazdasági értelmét tekintve értem ezt, hanem a feladatot illetően is. Ha a cseresznyeérés ideje van, akkor le kell szedni a cseresznyét a fáról, vállalkozni kell az aktuális feladatra. Azt gondolom, hogy nyitottnak kell lenni a kihívásokra. Gyerekkorom óta élveztem azt, ha kihívás elé kerültem. Mindazonáltal a siker nagyon relatív dolog, az sem biztos, hogy pénzzel kell mérni. Ha le tudtam szedni a cseresznyét a fáról, akkor én aznap sikeres voltam.  A kis sikerek segítenek abban, hogy az ember megértse és megtanulja hogyan tud egyre nagyobb sikerhez jutni. Ma azt látom problémának, hogy ezeket a kis sikereket egyszerűen kihagyjuk. Neki sem megyünk. "Ez túl kicsi, ettől nem leszek gazdag ..." Az a baj, hogy a sikert összekeverjük a gazdagsággal.

A te életedben melyek voltak a legjelentősebb lépcsőfokok, időpontok a siker útján?  

A kezdetek a ház körüli teendők voltak gyermekkoromban. Ha kellett mosogattam, ha kellett fát vágtam, és ebből is lehetett kisebb pénzt csinálni. Ha a szomszéd néni azt mondta, hogy csináld meg ezt, csináld meg azt, én megtettem, és kaptam - mondjuk – húsz forintot. Ha így nézzük, én már ekkor elkezdtem egy picit vállalkozni.

Úgy fest, jó gyerek voltál. Elvégezted a feladatokat, amiket rád bíztak.

Mondhatjuk, hogy igen. De én szeretem a jin-jang gondolatot; nem lehetsz mindig jó, kell, hogy egy kicsit csintalan és rossz is legyél. Rosszalkodtam időnként, és amit ki lehet próbálni gyermekkorban, azt én mind kipróbáltam. Ugyanakkor általában csöndben voltam, és elvégeztem a feladatokat. Mindig is szerettem és szeretem a rendet és a rendszert. A mai napig is, ha van egy asztal, ami rendetlen, akkor automatikusan elkezdek rendet rakni.

A feladatok egyébként mindig megtaláltak. Egészen fiatalon biztosításokkal, lakásbiztosítással, életbiztosítással is foglalkoztam. Emlékszem, ügynököt kerestek az akkor még állami biztosítóhoz. Elmentem, elvégeztem a tanfolyamot, aztán hazafelé azon gondolkodtam, hogyan kéne elkezdeni ezt a munkát. Majd egyszerűen megálltam egy ház előtt, becsöngettem és mondtam, hogy lakásbiztosítással foglalkozom, van egy jó ajánlatom.  Egy óra múlva úgy jöttem ki, hogy volt egy aláírt lakásbiztosítási szerződésem. Ennél a pici sikernél megértettem azt, ha azonnal cselekszik az ember, az nagyon előre tud vinni.  A biztosítási munka számomra jó tanulófelület volt. Emberekkel kellett beszélgetni, meggyőzni őket, ez jó volt.

Rövidesen elindult az első vállalkozásod is. Beszéljünk erről.

Az első vállalkozásom a biztosítási szakmában volt, elkezdtem életbiztosítást is árulni, ami nagyobb kihívásnak számított. Ezzel párhuzamosan elkezdtem édesapámnál dolgozni az építőiparban, mint betanított munkás. Később használtautó-kereskedéssel is foglalkoztam. Büszke vagyok erre is. Aztán lassan eljutottam az internethez. Ebben több lépcső volt. Nagyjából ez a képlete a pályámnak.

Mindezt helyezzük el időrendben. Biztosítással kezdtél, jött az építőipar, amivel egy ideig párhuzamosan futott az autókereskedés.

A 2000-es évek elején történt mindez. Ebben az időben már volt egy sikeres építőipari múlt mögöttünk kisiparos szinten, öt-hat emberrel dolgoztunk együtt. Nem zöldmezős beruházásban építettünk, hanem általában felújításokat végeztünk. Édesapám kőművesként volt a főnök, édesanyám a szervezéssel foglalkozott, az öcsém - köztünk öt év van – az anyagbeszerzésben, fuvarozásban segített, én pedig betanított munkásként végeztem a feladatokat. Szép évek voltak.

2003 táján köszöntött be az életedbe az internet, az első jelentős céged már ehhez kapcsolódott. Ezzel elindult egyfajta őrület, hiszen a CNN-nek nincs akkora látogatottsága, mint ennek a felnőtt tartalomnak. Az más kérdés, hogy kaptál hideget, meleget később...

Kifejezetten internetes cégről 2002-2003-ban beszélhetünk. Ez arról szólt, hogyan tudunk egy olyan streaming felületet létrehozni, amivel a világ bármely tájáról kamera képet lehet küldeni a világ bármely, más tájára.  Ez nem volt annyira egyszerű abban az időben, hiszen az internet minősége még nagyon gyenge volt. Amerikai, nyugat-európai cégeket tanulmányoztunk, akiknek már volt valamilyen hasonló technológiájuk. A tapasztalatokból inspirálva próbáltuk a sajátunkat megírni.

Már nem létezik az a weboldal, úgyhogy nyugodtan mondhatom a nevét, az I Friends.net volt, ami nagyon inspirált minket.  A 2000-es évek elején működött, rengeteg kategóriájuk volt a főzéstől kezdve a jogi tanácsadásig, autószerelésig. És volt egy Boys-Girls chat felületük. A főzésben volt három kamera, néhány kamera a többi kategóriában, míg a fiúk-lányok chatben négyezer. Pedig azt is úgy hívták, hogy I friends.net, tehát internetes barátkozás, internetes kapcsolat létrehozás. Mi is ezt kezdtük el. Jázminnak neveztük el magunkat, és az volt az elsődleges cél, hogy csináljunk egy felületet, ahol fiúk, lányok chat-eljenek együtt. Ám ez olyan szinten billent el a szexualitás felé, hogy a többi kategóriát kivezettük. Fölvállaltuk, hogy a legerősebb kategória az, hogy a szexualitásról beszélnek, ha kell, privátban. Mondjuk ki: levetkőznek. Van benne egyfajta extrovertáltság, egyfajta előadás. Akkor azt mondtuk, ha efelé tolja a kereslet a piacot, akkor igazodunk ehhez.  És nyilván ezért kap az ember hideget, meleget, hiszen nagyon könnyű bulvárhírt csinálni a szexualitásból.

Időben következzék 2008, amit jelentős dátumnak tartok az életedben, hiszen létrejött a Docler Holding.

Igen. Azon gondolkodtunk, hogy milyen más platformok, milyen más lehetőségek vannak akár az interneten. Azáltal, hogy tudtunk tőkét felhalmozni, megnéztük, milyen más startup cégekkel tudunk foglalkozni, és ahhoz kellett egyik kicsit átfogóbb név. Arra jutottunk, ha nem egy termékünk van, nem egyfelé fókuszálunk, akkor picit nagyképűen elnevezhetjük holdingnak a cégcsoportot. Érdekes módon akkoriban Magyarországon még nem volt hivatalos cégforma a holding, a kft vagy részvénytársaság volt a bevett forma. Ekkoriban végérvényesen elindultunk abba az irányba, hogyan lehet olyan komolyabb vállalkozást építeni, ami nemcsak egy termékre alapul.

Így indult el a siker felé a Docler Holding az informatika világában. Konkrétan milyen feladatokat láttok el, milyen szolgáltatásokat nyújt a cégcsoport?

Induláskor kézenfekvő volt, hogy azokat a területeket fedjük le, amelyektől függünk. Tehát, legyen saját szervertermünk, mert függtünk attól az adatszolgáltató központtól, ahol a szervereink voltak. Olyan rohamosan nőttünk, hogy Magyarországon sem fizikálisan, sem a sávszélesség miatt ezt nem lehetett megoldani. Ezért csináltunk szervertermet. De ha már volt szervertermünk, akkor már külsős ügyfeleknek is adtunk szolgáltatást. Alapítottunk egy domain regisztrátori céget és rendszert is.

A cégcsoport keretein belül ma már több mint ezerhatszáz dolgozó van. Milyen érzés volt szembesülnöd azzal, hogy kinőtte a kézivezérlés kereteit a cégcsoport? Hogyan élted meg, hogy olyan nagy a céged, hogy nem lehetsz mindenhol jelen?

Én még voltam katona, ennek a rendszernek a mintáján keresztül mutatom ezt be. Ott van például alapegységként a hat-hét emberből álló raj. Egy rajvezető nem tud hat-hét embernél többel foglalkozni. A következő lépcsőben a szakaszt találjuk, élén a szakaszvezetővel, ebbe négy-öt raj van. Egy cég felépítésére hasonlóképpen vannak kitalált rendszerek, ezt próbáltuk mi is követni. Nyilván nem öt emberből lett egyből ezres csapat, hanem öt emberből lett először húszfőnyi cég egy- két évig. Akkor megpróbáltunk száz főre tervezni. Fokozatosan épült fel, és megfelelő partnerek megfelelő társak, megfelelő vezetők nélkül nyilván nem tartanánk itt. Fontos tehát a rendszer kiépítése, és olyan partnereket, vezetőket kell találni, akikkel megvan a kémia. Lehet, hogy valaki nagyon jó szakember, de nem tudunk együtt dolgozni.

Vannak olyan vezetők, akár politikusok is, akik körül veszik magukat egy sor olyan emberrel, akik mindig, mindenben egyetértenek velük. Hogy van ez nálad, szólhatnak-e a beosztottak, ha valami nem tetszik? 

Itt is meg kell találni az egyensúlyt, mivel új termékről van szó. A mi esetünkben olyan dologról van szó, ami nem nagyon létezett a kétezres évek előtt, hiszen maga az internet sem nagyon létezett. Tekintettel erre a tényre - főleg az elején - a cég centralizált volt. Még talán a mai napig is inkább centralizált, mintsem demokratikus.  Ez azért szükséges az elején, mert van egy vízió, amit nehéz elképzelni és elhinni, hiszen nem létezik, tehát szükség van a vízióban hívő erős kezű vezetésre.

Erőskezű vezető vagy?

Igyekszem erős kezű lenni, amikor kell, de igyekszem felismerni azt is, hogy mi az az időszak vagy mi az a helyzet, ahol igenis másoknak kell teret adni. Az első három évben nagyon határozott központi vezetés volt, utána úgy döntöttem, hogy tíz-tizenkét ember döntései alapján működjön a cég. Ez azért jó, mert hátrébb tudtam lépni, és többet tudtam foglalkozni a cég jövőjével, a célokkal. Amikor újabb eredményt értünk el, vagy amikor megrekedt a cég, akkor én újra belenyúltam. Nem azt állítom, hogy ez jó vagy rossz. Ez az, ami nálunk megszületett, működik, és egyúttal nehezíti a céges kultúra kialakítását. Tagadhatatlan, hogy nehéz a változásokat munkatársi szinten megérteni, főleg, ha időnként nem a legjobban kommunikáljuk. Minden olyan cég, amely a nulláról rövid idő alatt épít fel valamit, ott a legnagyobb kihívás a céges kultúra megtartása, hogy ne sérüljenek a munkatársak, ne sérüljön a csapat hangulata, és az ehhez tartozó tényleges kulturális elemek.

A cégcsoportod életében fontos tényező az információ. Az információ pedig hatalom. Valahol olvastam, hogy az informatikai forradalom arról szól, hogy kinél maradjon a hatalom, azaz az információ. Mi a véleményed erről, számolsz-e azzal, hogy akár hatalmi tényezőként is számon tarthatják a cégcsoportot?

A facebook - Mark Zuckerberg - felismerte, hogy a legnagyobb hatalom az, ha az emberek szokásait egy adatbázisban összerakja. Az adatbázisból kinyert információk alapján tud nekik reklámot létrehozni. Nekünk is van rengeteg ilyen adatunk, de mi ezzel nem foglalkoztunk. Én nem építettem erre üzleti modellt, ez egy nagyon ingoványos terület. Ma már van a GDPR, az általános adatvédelmi rendelet, tekintettel kell lenni a személyiségi jogokra, tehát ezen a területen nagyon felkészültnek kell lenni. A mi esetünkben ez kihasználatlan terület, és nem gondolom, hogy a közeljövőben foglalkoznánk ezzel. Azonban lépésekben elkezdjük megtanulni, hogyan lehet a lehető legtisztességesebben használni. Van nálunk olyan információ, amivel akár a hazai vagy akár másik ország vagy régió politikai vagy gazdasági előterébe be lehetne lépni, viszont ez megint nem annyira az én területem. Nyilván foglalkoztat a kérdés, hogy mit lehetne tenni azért, hogy az embereknek, az emberiségnek, a társadalomnak jobb legyen. De ez jelen pillanatban nem aktuális.

Az egyetemi szakdolgozatodban a blokklánc technológiával foglalkoztál. Az csak vízió, hogy egyszer csak létrejön egy olyan felület, ahol nem lehet manipulálni vagy visszamenőlegesen kijavítani a híreket, amit oda tettek?

A blokklánc technológia révén készen van. A kriptovaluták ilyen fajta technológián alapulnak. A diplomamunkámban arról van szó, lehetséges egy olyan szoftver, aminek a segítségével én fölküldöm a videómat, tartalmakat hozok létre, és nincs egy központi cég, nincs egy központi akarat, ami azt le tudná törölni.  Akkor ezt monsternek, szörnyetegnek hívtam. hiszen utána kontrollálhatatlanná válik. Ezek sem új keletűek, hiszen van rengeteg vírus, ami ugyanezt csinálja. Mászik egyik komputerről a másikra. Ezek töredékrészei több száz computeren vannak a tárolva. Tehát, ha valami kiesik, akkor a másik pótolja. A diplomamunkám alapján megszületett a gondolat, mi lenne, ha csinálnánk egy olyan felületet, ahova a világ összes embere - aki rendelkezik bármilyen híradástechnikai eszközzel –, feltölthet tartalmakat.  Akkor az igazából letörölhetetlen és hiteles lesz.

Lesz ilyen?

Reméljük nem. Nagyon veszélyes. Mert az, ami az egyik számára hiteles és érdekes, az a másik ember számára lehet bántó, sértő. Azt gondolom, hogy mindig kell, hogy legyen egy leadership. A demokráciához olyan mértékű - most támadható leszek - olyan szintű emberi fejlődésre van szükség - tudásra, oktatásra, - hogy senki se akarja megsérteni a demokráciát. Ameddig ez nincs, kell legyenek a demokráciának valamilyen leaderei. Akkor ez viszont már nem annyira demokrácia, tehát ez egy ördögi kör. Ez a vezető erő nélküli rendszer álom marad.

Kanyarodjunk vissza most a sikerhez.  Szerinted melyek a legfontosabb tulajdonságai egy sikeres üzletembernek?

Nagyon fontos, hogy ismerje a lehetőségeit és határait. Ha tudom a határaimat, akkor nem megyek olyan irányba, ahol később sérülök. Tisztában kell lenni a lehetőségeimmel. Ha van képességem arra, hogy megfelelő rendszereket építsek, akkor élnem kell ezzel a lehetőséggel. Ismernem kell a képességeimet, és tudnom kell a határaimat. Én például nem tudok napi tizenhat-tizennyolc órát dolgozni. Tehát nem akarok olyan irányba elmenni a vállalkozás fejlesztésekor, ami ezt igényli. Rengeteg vezető képes erre, én nem. Esetemben fontos határ az időbeliség, nem tudok négy-öt órás alvással működni. Vannak, akik tudnak, jó nekik.

Igazi világpolgár vagy, több ország között „ingázol”.  Amerikához, Luxemburghoz, Magyarországhoz is köt a munkád, az életed. Hogyan lehet rangsorolni az életedben a helyszíneket, az érzéseket?

Én olyan magyar vagyok, akinek megadatott a lehetőség, hogy felnőtt korában kinyíljon előtte a világ. Negyven éves voltam, amikor Párizsba költöztünk. Ugyanakkor negyven év annyira erős identitást adott, hogy én mindig is magyar maradok. Ha világpolgárságot kell meghatározni, akkor inkább a gyerekeim azok. Nyolc-tíz éves korukban kerültek ki külföldre, több helyen is éltek. Az ő angoljuk anyanyelvi szintű a magyar mellett. Azt gondolom, hogy nálam a magyarság nagyon erős, de örülök, hogy jó pár helyen élhettem, élhetek. Amikor visszajövök Magyarországra és átnézem az itthon működő dolgainkat, hatékonyan tudom felhasználni a külföldi tapasztalatokat.

A gyermekeidet említetted. A lányaid mivel foglalkoznak? Érdekli őket a te világod?

Tanulnak, egyetemre járnak Amerikában. Huszonévesek, és Amerikának nagyon erős befolyása van az életükre. Éltünk Franciaországban, próbáltunk más európai országokban is körülnézni, de mivel amerikai iskolába jártak gyerekkoruktól, ezért az amerikai befolyás nagyon erőssé vált. Egyébként be akarják bizonyítani, hogy ők maguktól mire képesek. A cégcsoporthoz való viszonyukra jellemző, hogy amikor beszéltünk arról, érdekli-e őket valami ezt illetően, azt mondták: "Nem, apa ez a te dolgod, mi szeretnénk kipróbálni magunkat a világban”. Jelenleg teljesen más irányba haladnak. A kisebbik lányom angol irodalmat tanul, nagyon szeret írni, akár író is lehet később. Érdekli a biológia, nagyon érdekli a filmművészet, az animáció. Nagy valószínűséggel ő ebbe az irányba fog elmenni. A nagyobbik lányomat is érdekelte a filmművészet, de inkább előadóként. Viszont előjött benne az üzleti véna is, úgyhogy most átnyergelt kicsit a bizniszre.  Ezt tanulja, és azon belül próbál kitalálni olyan terméket, ami hozzá közel áll. Belemélyedt a divat világába és terméket akar piacra dobni. Ezen munkálkodik most.

Jó apa vagy?

Azt gondolom, hogy igen. De erről a gyerekeket kellene megkérdezned. A szülők nagy része szerintem nagyjából azt gondolja, hogy jó szülő. A szülőséget jó lenne, ha tanítanák. Én erre nagyon nagy hangsúlyt fektetnék, hiszen nem tanuljuk, hogyan kell gyermeket nevelni. Ötvenegy éves vagyok, és nagyjából ebben a korban döbben rá az ember, hogy jó lett volna húszévesen többet tudni a szülői feladatokról. Huszonhét éves voltam, amikor az első lányom született, és nyilván másképp csináltam volna egy jó pár dolgot, ha lettek volna tanult szülői ismereteim is. De összességében - azt gondolom -, hogy jó apa vagyok.

Itt ülünk a Kodolányi János Egyetem rádióstúdiójában. Nem csak itt szereztél diplomát néhány éve, hanem fenntartója is vagy 2020 áprilistól ennek az intézménynek. Ez miért jó neked?

Általános iskola után gondolkoztam azon, mi lenne, ha tanár lennék. Mindig érdekelt az oktatás világa, és alapvetően jó tanuló voltam mindig. De aztán az élet úgy hozta, hogy az elektronika felé fordultam. Mégis többször előjött az életemben az oktatás területe, és egyre fontosabb lett számomra. Aztán úgy adódott, hogy a Kodolányi János Egyetemet és a cégcsoportot egyre szorosabb kapcsolat fűzte össze. Esetünkben nagyon fontos a társadalmi felelősségvállalás vagy szerepvállalás is. Ha ezeket a cégcsoport megteheti, akkor - akár az egyetemen keresztül is - fölvállalja. Ez a kettő összeért, és azt gondolom, hogy ez nekünk nyilván nagy kihívás, hiszen még egyelőre óvatosan nézzük, hogy milyen hozzáadott értéket lehet adni. Azt kell mondanom, hogy az egyetem egy ékkő a cégcsoportnál. Ebből, amit lehet, kihozunk, közösen a tanári karral és Szabó Péter rektor úrral. 

Hogyan látod az egyetemet mondjuk öt év múlva? Ez nem olyan túl nagy táv, de mégis nagyon sok minden beleférhet...

Mi már többször egyeztettünk arról az egyetem vezetésével, hogy milyen irányba érdemes elmenni. Az elmúlt évektől nagy a mozgolódás a felsőoktatási piacon. Nemcsak Magyarországon, mindenhol a világon. Nagyon megerősödött, és mindenki megértette, hogy az információs forradalomban - erről beszéltünk már - a tudás elengedhetetlen. Nagyon fontos a szakipari munka, de az a társadalom lesz erős, ahol az oktatás is erős lesz. Nagyon erős a piac, tehát ki kell választani azokat a területeket, amiben a legjobbak tudunk lenni. Kommunikáció szakon végeztem, a cégcsoportnak van kommunikációs háttere, tehát ezt érdemes nagyon erősíteni. Az első kommunikációs szintet ne a barlangrajzoktól kezdjük nyilván, de az újságírás, a rádió, a televízió az internet területeit figyelembe véve nagyon érdekesen tudjuk összerakni az oktatást. Nagyon naprakészen, nagyon gyakorlatiasan. Ha ebbe az irányba megyünk a többi területen is - nemcsak a kommunikációra gondolok - akkor igenis van helyünk a piacon. A Kodolányi mindig is arról volt híres, hogy a tanárai barátságosak, közvetlenek, jól felkészültek és a gyakorlati életre készítenek fel. Most van ilyen program, vannak különböző partnereink, akikkel együttműködve nagyon jó gyakorlati oktatást hozunk létre. Én ebben nagyon nagy lehetőséget látok.

Lezárva a beszélgetést arra kérlek, mondd el, hogyan szeretnéd magad látni tíz év múlva pénzügyileg, üzletileg és a magánéletben?

Rengeteg tréningen fontos, hogy manifesztáld, írd le, hogy mit szeretnél még. Egyetértek azzal, hogy időnként képzeljük el magunkat öt vagy tíz év múlva. Olyan erősen és gyorsan változik a világ, hogy egy dolog, én mit, hogyan képzelek el, és egy másik dolog, hogy milyen feladatokat kell elvégeznem. Számos dolog van, amit szeretnék tíz év múlva.

Magánéletben, mondjuk egy-két unokát...

Igen, akár. Munka vonatkozásában pedig el kell mondanom, hogy nagyon tetszik az oktatás területe. A cégcsoporthoz tartozik egy ayurveda központ is. Nagyon nyitottak vagyunk a természethez kapcsolódó oktatásra, az ahhoz tartozó gyógymódokra, tehát nekem nagyon tetszene az, ha számos ilyen központunk létesülne Magyarországon, de akár külföldön is. Egy már van Albertirsán, ahol a hozzáadott érték a legfontosabb, én magam is teszek ezért. Az oktatás a legfontosabb, de onnan indul a dolog, hogy mi saját magunk megtermeljük a csalán levelet, amiből a csalánteát lehet főzni.

Magyarországon lesz majd a központ?

Több helyen a világon jó lenne jelen lenni, ez egy nagyon érdekes dolog lehet tíz év múlva. Talán Magyarországon lesz a központ. Ha vágyaimat kérdezed, akkor már nem szeretnék üzleti dolgokkal foglalkozni. Ám, hogy mit hoz az élet, mi lesz a feladat, amit el kell végeznem majd, azt nem tudhatom. Azt majd a jövő elmondja, megmutatja.

Virágh Ildikó