Sikeres életpályák

Milyen emlékeid vannak a főiskoláról? Kik voltak a kedvenc tanáraid?

Szeretném kiemelni Dr. Stephanidesz Éva professzor asszonyt, aki nem csak, hogy a KJF Angol Tanszékének alapító tanára volt, de NAT összeállításának közreműködő szaktekintélye is. Volt szerencsém tőle tanulni és nála államvizsgázni. Hálás vagyok érte a sorsnak. Nem csak komplex szakmai tudástára, hanem személyisége is tükrözi a jó pedagógus alakját: konzekvens, lényegre törő, összeszedett, kellőképpen „szigorú”, ám jó humorú és szenvedéllyel viseltetik az angol nyelv iránt. Kommunikáció szakról pedig Mottl Ágnes tanárnőt emelném ki, aki kellemes jelenségként élvezetessé varázsolta retorika óráink légkörét, jó kedvvel és humorral fenntartotta érdeklődésünket, mindezt átitatta sokrétű szakmai tapasztalata és elhivatottsága.

A felsőoktatásban eltöltött esztendők alatt a tanulás mellett szerelmek, életre szóló barátságok szövődnek. Vannak-e barátaid a Kodolányin töltött évekből, mit tudsz az egykori csoport- és évfolyamtársakról?

Elsőként Járosi Esztert emelném ki, akivel nem csak a KJF, hanem születésünk helye is átfedés életünkben. Ő is azon kevesek táborát gazdagítja, akik angol nyelvtanári pályán maradtak közülünk. Bár már személyesen régen találkoztunk, online boldogítjuk egymást. Finnországba ment férjhez, gyönyörű lánya született, és ami kapcsán még büszke vagyok rá, hogy külhonban is az angol tanári pályán maradt. Jó szívvel emlékszem Bartha Ákosra is, akit az első szemináriumokon csodabogárnak tituláltunk, pedig csak lelkes és ambiciózus volt. Ákos már akkor biztosan tudta, hogy külpolitikai tudósító szeretne lenni. Így is lett: diploma után itthon dolgozott az MTV-nél, jelenleg pedig Kazahsztánban él, és ott dolgozik egy politikai tévéműsorban. Megemelem kalapom Alföldi Johanna előtt is, aki Budapesten élő angol és amerikai iskolákban tanuló gyerekre alkotta meg saját magántanulói hálózatát. Jelenleg egyébként Spanyolországban él családjával. Végül pedig kiemelném évfolyamunk Petráit: Spengler Petra- aki szerintem nem csak okos, de évfolyamunk legszebb lánya is volt – évek óta a WizzAir fedélzetén kamatoztatja angol nyelvtudását légi utaskísérőként, illetve Gábor Petra Rékát, aki tíz éve áll angol nyelvtanárként a gyermekek szolgálatában: Pesterzsébeten működteti szívvel-lélekkel magán nyelviskoláját.

Annak idején honnan érkeztél a Kodolányi főiskolára, és miért választottad?

A budapesti Veres Pálné Gimnáziumban érettségiztem, és az akkori kedvesem német-kommunikáció szakon kodolányis hallgató volt. Már érettségi előtt sok látogatást tettem a főiskolán, megtetszett a légkör, szimpatikus volt Székesfehérvár, a diákélet, és izgalmas történeteket hallottam tanárokról, az iskolai életről, tananyagról, szakmai gyakorlati lehetőségekről, így tettem le a voksom a KJF mellett.

Miért az adott szakokat választottad?

Szeretek beszélni, írni, fogalmazni, közvetíteni, informálódni és kommunikálni; az angol nyelv pedig már hatéves koromtól életem szerves része. Ez olyan kincsesbánya, ahol - mint egy lelkes régész - folytathatom ásatásaimat, vizsgálgathatom leleteimet és kutathatom a nyelvek közötti etimológiai összefüggéseket. Olyan vagyok mai napig, mint egy ínyenc: nekem az új szavak, kifejezések az étlap ízletes kuriózumai – ízlelgetem őket, próbálom megfejteni az összetevőiket.

Milyen emlékeid vannak Székesfehérvárról?

Ez egy érdekes lélektani vonulat volt. Amikor tudatosult bennem, hogy Fehérvárra költözök, amikor szeptemberben Oláh Dani kedves barátom, évfolyam és lakótársam segítségével szakadó esőben egy Lada kombival elindultunk Pestről. Elszorult a lelkem, megszeppentem, hiszen akkor már tizennégy éve a fővárosban éltem, ott cseperedtem, megszoktam a nagyváros pulzálását. Ám láss csodát: nagyon megszerettem Fehérvárt az ódon belvárosi szegleteivel, amit beleng a történelem szele, intelligens kulturális életével, kiállításaival és nem utolsó sorban kedvemre való zenei életével. Szerettem azt, hogy bizonyos utcaszakaszokon átmehettem úgy az úton, hogy körbe sem kellett néznem, jó volt a főiskolán a diákélet, szerettem a szép természeti környezet a tóval.  Emlékszem, 2002-ben úgy befagyott a tó jege, hogy a szemközti lakótelepen lévő albérletünkből gyalogszerrel keltünk  át a jégtömbbé dermedt tavon  az „A” épületbe. Sosem felejtem el. Társasági életet élhettünk, tartoztunk valahová, közösség voltunk. Töredelmesen bevallom, hogy sajgó szívvel tértem vissza Budapestre diplomázás után.

Milyen tudással mentél el a főiskoláról, "mennyit ért" számodra a kodolányis diploma? 

Számos diákom száját hagyta már el ez a mondat: „Végre valaki évek múltával meg tudta ezt velem értetni. Végre egy érthető megfogalmazás, magyarázat.” Ami pedig különösképpen jól esett, járt itt nálunk Kaliforniából amerikai állampolgárságú  zenész, aki azt mondta azon magyarok közül, akikkel beszélt én művelem legjobban a nyelvet. Ezek jól eső visszajelzések. Másfelől nem elhanyagolható tény, hogy a diplomám egy kincs, ami révén sok izgalmas helyen oktathattam már az angol nyelvet: NATO STANAG Katonai Nyelvvizsgára készíthettem fel a Honvédség tisztjeit, McDonald’s-os felsőfokú nyelvvizsgával már rendelkező felsővezetőket tarthattam szinten és oktathattam nekik pénzügyi angolt, tanítottam számos berken belül üzleti angolt: úgy mint a PestiEst, Vodafone, legutóbb pedig az HBO munkatársainak. A kodolányis angol nyelvtanári diplomám nyitotta meg a kaput ezekhez a lehetőségekhez.

Hol élsz most, mi a munkád, milyen munkahelyed sikereid vannak?

Kalandos életutam van, negyvenszer költöztem életemben harminchárom év alatt. Jelenleg a Szentendrei Sziget csücskében élek a párommal egy lovas farmon. Munkámat illetően különös fordulat alakította az utamat. Három éve eltörtem a lábujjam egy olyan időszakban, amikor több diákom véghajrában volt nyelvvizsga előtt, így online kellett megtartanom az órákat. Aztán mit ad isten, többen kérték, hogy szeretnének a későbbiekben is online felületen tanulni. Így forrta ki magát a dolog, három éve szabadúszó vagyok online nyelvtanárként. Mondhatjuk, hogy a kereslet teremtette meg a kínálatot. Ez jó nekem és a tanulóimnak egyaránt, hiszen nem fecsérlünk időt a tanulás helyszínére való utazgatással, nem kell „kiöltözni” az órára, gyakorlatilag úgy pottyan a tudás tanulóim ölébe, hogy akár otthon hálóköntösben forró csokival a kezükben, hintaszékben ringatózva tanulnak laptopjukon. Ez egy szerencsés win-win felállás: ugyanannyi az erőbefektetés részükről és részemről is, mint egy személyes tanórán, lecke ugyanígy van, sőt az online platform számos frappáns interaktív feladathoz is szupportív eszközül szolgál. Lásd: képek belinkelése képleíró feladatokhoz, némán nézni filmrészletet, amit a tanuló narrál, vagy gondoljunk csak a hanganyagokra, amiket tálcán kínál az internet. Legutóbbi „sikerem” az egyik tizenhat éves tanítványom, akivel két éve foglalkozom. A kezdetekkor nyelvtanilag tökéletes mondatot sem nagyon tudott alkotni, most pedig két évvel hamarabb mehet érettségizni.

A két Facebook oldalam az, amiben még kiélem angol nyelv iránti szeretetemet. A Privát Angol Nyelvtanár profilon angol szöveggel feliratozott, vicces, ironikus, olykor bölcseleti képeket osztok meg naponta. A Napi Angol Kifejezések oldalamon – ami egyébként a szívem csücske - is csipegethetnek tudást az online világ vándorai. Rájöttem anno, hogy a kifejezések nem az erősségeim, azért kezdtem el hat éve az utóbbi oldalamat, hogy én jómagam is könnyebben megtanuljam az idiómákat. Ebben nagyban segít az, ha leírom, akkor meg már miért ne online tegyem mások javát is szolgálva. Legjobb visszajelzést erre a profilomra egy new york-i lakostól kaptam, aki azt írta: „Nagyon élvezem az oldalt, annak ellenére, hogy angol az anyanyelvem.” Jelenleg 5.740 követője van az oldalalnak. Hobbi tekintetében a bőrvarrást említeném: egyedi táskáim, tárcáim mentén meg is alkottam Poisonist néven saját brand-emet. Mindent egybevetve fontosnak tartom, hogy ne csak elménket csiszoljuk, hanem manuálisan is alkossunk kreatívan. Hiszem azt, hogy minden ember kezében, ha lehet rejtve is, de ott rejtőzik egy „manufacere” tehetsége.

Szerencsés ember vagy, hiszen azt csinálod, amit szeretsz, és a munkádban szép sikereket értél el. De milyen a háttérországod, hogyan alakult a családi életed?

Tizennégy éves korom óta önfenntartó vagyok. Bántalmazott gyerekként a gimnázium első osztályának második félévében elmenekültem otthonról. Minden rosszban van valami jó, II. kerületi lakosként a fent említett helyzetem kapcsán pályázhattam anyagi támogatásokért. A Veres Pálné Gimnáziumnak is köszönettel tartozom, hiszen gimnáziumi éveim alatt kollégiumi ellátást és ingyen étkezést kaptam.  Utólag is hálás vagyok a kerületnek. Az Alapítvány a Továbbtanulásért tenderein is sokszor nyertem anyagi támogatást, ami például segített abban, hogy finanszírozni tudtam a kodolányis tanulmányaimat. Korán megtanultam, hogy mindenért nagyon meg kell dolgozni, segítséget pedig csakis az kap, aki maga is mindent megtesz a boldogulásáért. Úgy érzem, most jól mennek a dolgaim, a munkámban örömömet lelem, az pedig a ráadás, hogy ilyen ideális körülmények között élhetek a párommal.

Mikortól írsz nyelvkönyveket, honnan jutott ez eszedbe?

Tanítási pályafutásom konklúziójaként azt a tapasztalatot vontam le a piacon lévő nyelvkönyvekről, hogy sajnos maximálisan egyik sem tudta kielégíteni a tanulók azon igényét, hogy minden készségüket fejlesszék. Például beszélni egyik színes könyv sem fog megtanítani, de monológokban profivá avanzsál, bár nyelvtanilag helyes kérdésalkotást vajmi kevés eséllyel tudsz elsajátítani belőlük.  A másik aspektus, amire felkaptam a fejem, hogy az angol nyelv gerincét alkotó igeidők jelentik a mumust a legtöbb diáknak, és hozza rájuk a frászt. Nem csodálom. Ezen gondolatok mentén kezdtem el először írni azt a nyelvkönyvemet, ami egy folytatólagos sztori fiatalok köré szőve, felölelvén budapesti hétköznapjaikat. Fontos momentum, hogy olyan, mint egy színdarab: csak dialógusokból áll. Az alap nyelvtantól és szókincstől kezd építkezni, majd halad és eljut harminc szituáció által középfokú nehézségű nyelvtani szerkezetekig, releváns és a valós életben használatos szófordulatokig. Meg van spékelve szövegértést ellenőrző feladatokkal, igaz – hamis állításon alapuló gyakorlatokkal, kérdésalkotást segítő modulokkal, természetesen biztonságot nyújtó, az önellenőrzést elősegítő megoldó kulccsal. Mind angol, mind magyar nyelven megírtam benne a szövegtörzseket. Szeretném, ha ennek a könyvemnek szövegét anyanyelvi angolok stúdió körülményben felmondanák, nagy álmom, hogy feliratozott kis film is készüljön belőle, hogy még lezserebben tudjon ráragadni a tanulókra a nyelv. Másik könyvem címe: Könnyű-Zenés Angol Igeidők, amelyben az angol nyelv gerincét alkotó 12 igeidőt járom körbe a leíró részekben, majd a gyakorló feladatok által elmélyítem a tanulókban, mégpedig úgy, hogy segítségül hívom hozzá a zenét. Természetesen itt is alkottam megoldó kulcsot a begyakorló feladatokhoz. A könyv pikantériája még, hogy Silye Júlia grafikusművész készített hozzá igényes, naprakész, szemléltető számítógépes illusztrációkat és borítót. Megemlíteném még egy gyűjteményes kötetemet, ahol adott szólásokat és közmondásokat gyűjtöttem egy csokorba latin, angol és magyar nyelven megadva őket. Sajnos még egyik könyvem sem látott napvilágot. Kiadókeresés fázisában vagyok. Dr. Stephanidesz Éva professzor asszony látta zenés, igeidős könyvemet, szerinte megállja a helyét, ami egy nagyon jó szakmai referencia.

Kinek ajánlod a könyveidet?

Azoknak a motivált, vagány tanulóknak, kortól függetlenül - akár kezdők, különösképpen, ha újrakezdők -, akik tudják, hogy önerőből is sokat tehetnek saját nyelvtudásuk fejlesztése érdekében. Prímán működnek self-study könyvként, szemelvényeiket sok diákommal próbáltam már élesben, szeretik, hasznosnak találják őket. Jó szívvel javaslom azoknak is, akik kiábrándultak a nyelvtanfolyamokból, habitusukból kifolyólag mások előtt nehezen nyilvánulnak meg, nem mernek beszélni, és nem utolsó sorban azon önfejlesztőknek, akiknek nem fér bele anyagilag sem a nyelvtanfolyam, pláne nem a magántanárral való tanulás. Végezetül minden angol nyelvtanár kollégámnak, akik hatékonyan szeretnék fejlesztetni a diákjaik kommunikációs készségét és időt szeretnének nyerni azzal, hogy nem diktálják le az igeidők mikéntjeit hosszas órákon át, hanem önálló feladatként kiadva tanulóik tudják otthon azokat értelmezni és begyakorolni a könyvből. A latin-angol-magyar szólások és közmondások kötetemet pedig jó szívvel ajánlom minden „elvetemültnek” , aki az etimológia szerelmese.

 Virágh Ildikó