Rendhagyó médiaóra 56' jegyében

1956-os forradalom hatvanadik évfordulója okán emlékév az idei, ennek jegyében szerveződött a kommunikáció és médiatudomány szakos hallgatók rendhagyó órája, mondta el köszöntőjében Dr. N. Kovács Tímea tanszékvezető helyettes. Hozzátette: a szabadság és a nemzeti függetlenség fontos jelképe valamennyiünk számára ’56.

A rendhagyó óra első részében A forradalom arca – Egy pesti lány nyomában című dokumentumfilmet tekinthették meg az érdeklődők, amelyben egy pesti lány nyomába ered a rendező, Kékesi Attila és a tanszék oktatója, Balázs Eszter és Phil Casoar francia újságíró. A budapesti Múzeum körúton 1956. október 30-án készült fotón - amely a francia Paris Match-ban a forradalomról szóló tudósítás nyitóképeként jelent meg - egy fiú látható géppisztollyal és mellette egy bekötött arcú lány, aki a keresés középpontjában állt.  A hat éven keresztül készülő dokumentumfilmből kiderül, hogy számos nehézség és jó néhány ezer kilométer leküzdésével vált sikeressé a kontinenseket és országokat átszelő kutatás „Jutka” után, aki valószínűleg a sebesülteket látta el a forradalom alatt, és egy kósza fotó változtatta meg az egész életét. A közel nyolcvan perces dokumentumfilm 2008-ban elnyerte a Kamera Hungária Fesztivál fődíját.

Az óra második felében a rendező, Kékesi Attila a tanszék oktatóival a hallgatók bevonásával tartottak beszélgetést a filmről, illetve általánosságban a történelem és a média kapcsolatáról. A beszélgetést vezető Dr. Győrffy Miklós főiskolai tanár széles tapasztalati tudásával mesélt többek között a modernkori sajtó előtti időkről, de kitért a korunkbeli médiára is. Elsősorban a hallgatók számára emelte ki: érdemes elgondolkodni azon, hogy az okos telefonok és tabletek világában, a jelenlegi médiatechnológiai körülmények között vajon többet tudunk-e a világról, mint a 20. század közepén. Fontosnak tartotta még megemlíteni azt is, hogy a kutatás során a film készítői etikusan jártak el, amikor körültekintően bemutatták „Jutkát”, de nem leplezték le - ellentétben a mai nézetekkel, amelyek szerint az emberek leleplezése a cél. Mint azt az óráin az többször hangoztatta, ma az embereket az érdekli, hogy kiről milyen negatív dolgot lehet találni, így a mai értelemben vett média célja is sokkal inkább a piszkos háttér megvilágítása, mint maga a személy vagy esemény feltárása, körbejárása.

Gyuricza Péter főiskolai docens, a Sorsfordító forradalom. Magyarország, 1956 című kötet szerzője többek között személyes véleményét emelte ki, mely szerint habár napjainkban már bárki tud fényképeket és felvételeket készíteni, akár különböző filmeket, de mégis nagyon kevesen képesek arra, amire a filmben megszólaló fotós, aki hosszú perceken keresztül mesélt arról, hogy mi mindenről árulkodik egy árva fotó, illetve az azon szereplő emberek, azok mimikája, testhelyzete, a környezetük, a tárgyak, amelyek körülveszik. Döbbenetes belegondolni, hogy egyetlen véletlen utcai fotó hogyan tudja fenekestül megváltoztatni egy emberi életet. Dr. Soós Péter János címzetes főiskolai docens, kutató, a Magyar exodus című kötet szerzője elsősorban az ötvenes években kivándorló embereket emelte ki. Az ország két százaléka emigrált, köztük olyan emberek, akikben „volt egy kis spiritusz”, így olyan tudósok, technikusok, fiatal értelmiségiek, mérnökhallgatók, sportolók is, akik külföldön óriási karriert futottak be és sikereket értek el. Voltak azonban köztük olyanok is, akik nem voltak hajlandóak alkalmazkodni más országok szokásaihoz, szabályaihoz és kultúrájához. Őket – főként Svájcban – pont ugyanúgy nem szerették, mint a mai migránsokat sem szeretik sehol, hiszen nem is akarnak alkalmazkodni és beilleszkedni.

Dr. Balázs Eszter történész, főiskolai docens a kutatás során felmerült nehézségekről beszélt, amelyek leküzdését olykor a szerencsés véletlennek köszönhették. Megemlítette továbbá azt is, hogy nem csak a letisztult eredmények bemutatására törekedtek elsősorban, hanem a kutatás szerkezetének feltárását is célul tűzték ki, hogy tulajdonképpen milyen egy ilyen újságírói oknyomozást és történészi kutatást ötvöző nyomozás. Kékesi Attila a film rendezője elmondta, hogy ez a nyomozástörténet magában foglalta azt az izgalmas dolgot, hogy percről percre derülnek ki lehetséges fordulatok és lehetséges válaszok a felmerülő kérdésekre. A dokumentumfilm rendező kitért arra is, hogy maga a kutatás a mai napig nem ért véget, hiszen a fotón szereplő három személy közül egyetlen alakot kutattak fel.