Pszichológia felsőfokon

Cikk dátuma 2013. július. 18. | Tudomány

Dr. Bordás Sándor

 A pszichológia oktatása és a hallgatói személyiségfejlesztés

Két tantárgy keretében kerül sor a hallgató személyiségével való foglalkozásra, melyek oktatására a Szociális Tanulmányok Tanszékén, a szociális munkások képzése kapcsán kerül sor.

 

Az egyik tantárgy a Pszichológia a szociális munkában, a másik pedig Alkalmazott pszichológia a szociális munkában. Ebben a személyiségfejlesztési folyamatban öt szakasszal találkozunk.

 

1. Az önfeltárás szakasza

Az osztály közegében a hallgató, akár akar, akár nem, folyamatosan megjeleníti magát, még akkor is, ha hallgat. A lényeg nem az önmaga szerepeltetésének a ténye, hanem a mikéntje, vagyis hatékony, célirányos, stb. volta. Ez az önreprezentáció nem más, mint az egyénnek saját magáról adott információja mások számára. Ez a  folyamat kisebb vagy nagyobb mértékben önfeltárás is, mivel az így közvetített információ a másik számára új ismeretet jelent önmagunkról. Ez az információ változatos formájú lehet, mivel vonatkozhat általunk megfigyelt tényekre, múltbeli és jelenbeli érzéseinkre, gondolatainkra önmagunkról és másokról, valamit múlt és jelenbeli vágyainkra, szükségleteinkre. A kulcsmozzanat önmagunk megjelenítése. Hogy ez mennyire teljes és egyáltalán mennyire lehet teljes, az számos tényező függvénye. Minden összefügg a „self“ (az „én“) fogalmával, amely nem tetszőleges, és nem feltárható minden további nélkül.  Ennél a kérdésnél ajánlatos az ú.n. Johary-ablakot megemlíteni, amely az egyén teljes létezését egy körrel ábrázolva az egyes kvadránsoknak megfelelően négy különböző self-megnyilvánulási lehetőséget különít el: 

 

 

 

Ennek a sémának az alapján az önmagunk megmutatását egyfajta „ablaknyitásként“ is felfoghatjuk. Ami itt a fejlődési és fejlesztési irányt jelenti, nyilvánvalóan a rejtett selfből származó információk mind nagyobb részének a nyitott selfbe történő átáramoltatásának tendenciájában fogalmazható meg. Ez azt is jelenti, hogy amennyiben valaki jó önprezentációs készséggel rendelkezik, annál a nyitott self-kvadránsa a többihez képest jóval nagyobbá válik. Egyértelmű, hogy az önfeltárulkozás nem mindig fájdalommentes. A foglalkozások során is gyakorta megfogalmazódik, hogy az önmagam megmutatásával esetleg éppen az elutasítást vagy negatív kicsengésű megméretést kockáztatjuk, szükségtelenül felfedjük gyenge oldalainkat, és ezzel támadhatóvá és sebezhetővé válunk.

Ezzel szemben viszont önmagunk megmutatásával rengeteget nyerhetünk elsősorban a növekvő önismeretünkkel. Paradoxnak tűnik, de igaz, hogy önmagunkat annyiban ismerhetjük, amennyire mások által megismertetünk. Gondolataink, érzéseink, igényeink és szükségleteink mindaddig a magunk számára is homályosak, amíg nem öntjük őket szavakba. Az a folyamat, amelynek során önmagamat másokkal megértetem, szükségképpen megköveteli, hogy közlendőimet tisztázzam, definiáljam és ezáltal magam is eljussak a közlések mélyebb megértéséhez.

A Johary-ablak ismeretlen selfjét a személyiségünk tudatalatti részeként is kezelhetjük. Freud Sigmund fogalmazta meg az egyéni tudattalant, Szondi Lipót a családi tudattalant, Jung C. G. pedig a kollektív tudattalant. Óriási hajtóerőkkel rendelkezhetünk egyéni (én), családi (pl. mi, mint hagyományőrző család), és kollektív szinten (pl. mi, mint hagyományőrző nemzet), melyek nem feltétlenül mobilizálódtak, és ha igen, nem feltétlenül tudatosak. A foglalkozásokon, a pszichológiai játékoknak köszönhetően, lehetőség nyílik a különböző hajtóerők feltárására, tudatosítására és megismerésére. Majd lehetőség nyílik a szükségletek azonnali hierarchikus rendszerbe való besorolására a nagyon tárgyilagos Maslow-féle (1970) szükségleti hierarchia alapján. Külön foglalkozunk az élettani, a biztonság, a szeretet, a megbecsülés, a kognitív, az esztétikai és az önmegvalósítási szükségletekkel a hallgatók egyéni szintjén, majd ezeket családokra és kollektívákra vonatkozóan analizáljuk.

A növekvő önismeretünk mellett önmagunk megmutatásával javulnak kapcsolataink, mivel közelebb kerülünk másokhoz, javul a kommunikációs készségünk, csökken a  bűntudatunk, stb.

 

2. Az asszertív viselkedés szakasza

Ennek a szakasznak a célja, hogy az egyén minél nagyobb mértékben tudja irányítani szociális helyzeteinek kimenetelét. Annyiban van szó valamiféle általánosabb készség kialakításáról, amennyiben maga a kompetens viselkedés képes létrehozni a kompetencia-tudatot, ez pedig a szociális hatékonyság egyik legfontosabb összetevője. A szociális tanulás elméletében ez a  jelenség, mint a személyes hatékonyság tudata fogalmazódik meg (Bandura, 1977). A szociálisan kompetens viselkedés definíciója ennek alapján a  következőképpen adható meg: „a szociálisan kompetens egyén viselkedésének pozitív és negatív következményei hosszú távon egyensúlyban legyenek“ (Hinsch és Pfingsten, 1983). Maga a szociálisan kompetens viselkedés tehát azt jelenti, hogy az egyén kisebb-nagyobb mértékben rendelkezik olyan képességekkel, amelyek segítségével az önérvényesítés és a szociális alkalmazkodás követelményeit összhangba tudja hozni. A foglalkozások gyakorlati kivitelezésében helyt kap: a szociális helyzetek és konfliktusok differenciált értékelésének gyakorlása, a szociális típushelyzetek modellálása szerepjáték segítségével (az egyes helyzetek megfogalmazása és a  hozzá rendelhető hatékony kommunikációs eszközök kiválasztása), a célszituációk kiválasztása, lejátszása az adott egyén vagy csoport speciális szükségleteinek megfelelően.

A hallgatókkal ebben a szakaszban igyekszünk elfogadtatni és begyakoroltatni az asszertív viselkedés legfontosabb elemeit. Az asszertív viselkedés jellemzői: önkifejező, tekintettel van mások jogaira, őszinte, egyenes és közvetlen, ügyel mind a  saját, mind a kapcsolat érdekeire, a közlés verbális csatornája döntően a közlés tartalmát szolgálja, a nonverbális csatorna a közlőnek a közléshez és a befogadóhoz való viszonyát szolgálja, konkrét helyzetre, célra, személyre irányul, szociálisan elfogadható, tanult, nem veleszületett. Szerepjátékokkal főleg az asszertív viselkedés begyakorlása történik, de a passzív és az agresszív viselkedések is szerepet kapnak kontrolljátékként. A passzív viselkedés jellemzői: önmaga fontosságát tagadja, többnyire gátolt, mások választanak helyette, határozatlan, feladja céljait, a közlés általában bizonytalan, magyarázkodó, gyakori az általános alany, az indirekt fogalmazás. Konfliktusok esetén önmagát okolja, jogos igényeit is mentegetőzve adja elő, a beszéd halk, szaggatott, a testtartás merev, védekező, a testbeszéd pedig a közlő állapotát és nem a közlés lényegét fejezi ki. Ezzel ellentétben az agresszív erőszakos, és céljait mások rovására valósítja meg, közléseiben sok a minősítés és a másokra való utalás. Konfliktus esetén a másikat okolja, felelőst keres, és mindenáron győzni akar, gyakran személyes sérelme köti le. Elvárja, hogy a másik lemondjon a jogairól az ő javára, beszéde hangos és szaggatott, testtartása támadó és mások felé mutató gesztusokat alkalmaz, testbeszéde pedig a közlő állapotát fejezi ki. E viselkedéstípusok szerepjátékokkal való megmutatása után világossá válik a hatékony viselkedés fontossága.


3. A konfliktus szakasza

A konfliktus a mindennapi élet szerves része. A konfliktus nem jelent szükségszerűen rossz dolgot, nemegyszer a fejlődést szolgálja (Hus, Giordano Bruno, Kepler, stb.). Konfliktushelyzetben alapvetően kétféle stratégia között választhatunk: az ún. nyerő – vesztő és az ún. nyerő – nyerő stratégia között. A konfliktuskezelés egyik kiindulópontja, hogy a mindennapi élet gyakorlatában nem célravezető azaz elv, amely a sportok világában olyannyira magától értetődő, miszerint egy konfliktus (egy verseny) megoldása (kimenete) csak úgy képzelhető el, hogy a versengők egyikének jó teljesítménye (ti. a nyertesé) a többiek számára veszteséget (vereséget) jelent. Hiszen ennek az elvnek az érvényesülése a mindennapokba állandósítaná a konfliktusokat mind az egyes emberek, mind társadalmak, illetve társadalmi csoportok, szervezetek között. A nyerő-nyerő stratégia azon a belátáson alapul, hogy nagyon ritkán fordul elő olyan világos és egyértelmű helyzet, melyben az egyik fél sikere a másik teljes kudarcát hozza magával. Ez a stratégia konszenzuális, azaz a megegyezést keresi és alkalmazza: a vitákat úgy próbálja meg lezárni, hogy a probléma megoldása nyereséggel járjon a konfliktusban álló felek mindegyike számára (Fisher – William, 1998).

 

A tárgyalási és közvetítési taktikák, stratégiák alkalmazása egyre nagyobb szerephez jut mindennapi életünkben, a közéletben, és nemegyszer bonyolult, háborúval fenyegető helyzeteket sikerül jól képzett közvetítők, tárgyalási szakemberek segítségével megoldani.

A nyugati világban a tárgyalási szakemberek és a közvetítők az életnek majdnem minden szintjén megtalálhatók. Az iskolások konfliktusait tanáraikkal és egymással az iskolai közvetítők segítségével oldják meg, és hasonló szakemberek ülnek a helyi önkormányzatok, a bíróságok előszobáiban, hogy szaktudásukat latba vetve megelőzzék a költséges, bonyolult és hosszadalmas bírósági procedúrákat. Mind a tárgyalásnál, mind a közvetítésnél rendkívül fontos, hogy a felek képesek legyenek a kompromisszumra, tudjanak alkut kötni. Ezzel az alkukötéssel kapcsolatban el kell oszlatni egy félreértést. Az alku szónak nagyon gyakran pejoratív felhangja van, és sok ember azzal próbálja bizonyítani tisztességét, hogy kijelenti, ő bizony nem alkuszik. A továbbiakban azokról a taktikákról lesz szó, melyek segítségével békés és kreatív módon próbálunk megoldani vitás ügyeket, mégpedig úgy, hogy a tárgyalás végén lehetőleg mindkét fél azzal az érzéssel álljon fel az asztaltól, hogy nyert.

A játékelméletből tudjuk, hogy nagyon sok olyan játék van, mely ún. zéró megoldással végződik. Ez annyit jelent, hogy a győztes a játék során minden sikert learat, az ellenfél viszont egyértelműen veszít. Számos sportverseny erre az elvre épül. A legmarkánsabb példa az ökölvívás vagy a birkózás, melynek lényege, hogy ellenfelünket kiüssük, vagy két vállra fektessük. De ha ezen elv szerint viselkednénk baráti, partneri kapcsolataink során, akkor aligha alakulhatnának ki hosszan tartó barátságok vagy több évtizedes házassági kapcsolatok.

Ha az országok vezetői mindig a  zéró megoldással akarnák egyes népek, nemzetek vitáit megoldani, akkor örökös háború tombolna a világon. Tehát, marad a kompromisszumkeresés, a tárgyalás.

 

Konfliktuskezelési teszt:

Konfliktushelyzetből is sok van - része az életünknek. Hiszen nem ritkán a család, az iskola, a társadalom - expliciten megfogalmazva vagy implicit módon - más és más, gyakran egymásnak ellentmondó érték- és szabályrendszert közvetít. Ezenkívül megnövekedtek a személyi, családon belüli, iskolai vagy társadalmi eseményeket értékelő nézetkülönbségek, a kölcsönös hatásgyakorlások vagy a domináns csoport részéről érkező nyomás. A hivatalos, formális szabályok és a mindennapok gyakorlatában megvalósuló informális szabályok különbözősége is fokozott terhet ró az egyénre, főleg ha azok nemzeti, érzelmi, erkölcsi habitusával szemben állnak. Ezek a nézetkülönbségek különösen nagy súllyal nehezednek a serdülő személyiségére, főleg akkor, ha a számára elfogadhatatlan nézetet egy általa érzelmileg elfogadott személy közvetíti. A konfliktuskezelő készségünk hiányos, véletlenszerű, főleg indulati, érzelmi szinten alkalmazott. Már egész fiatal kortól a nevelés olyan irányba hat, mintha a konfliktus minden esetben egy „hivatalos” személy által oldódna meg. Ha nincs döntő hatóság, akkor az erősebb győz, a gyengébb veszít. Általában bátorítás nem arra érkezik, hogy az egyén magára vállalja a konfliktusmegoldás felelősségét, és mindenki számára elfogadható megoldásokat keressen. Ezért hatékony gyakorolni az aktív problémamegoldó módszereket, így lehetőség volt a kompromisszum, a konszenzus, az együttműködés különböző formáinak és lehetőségeinek megtapasztalására.

A fellépő konfliktusok mögött gyakran kommunikációs gátakat, az információk átadásának, továbbításának torzulásait észleljük. Ezek megelőzésének, kivédésének eszköztára gyakorlással elsajátítható. A mindennapi életben szinte mindegyik viselkedésforma jelen van, így a passzív, az agresszív, a manipulatív, a diszkriminatív vagy az asszertív - függetlenül a nemzetiségtől.

Az alkalmazott problémamegoldó teszt az agresszív, a passzív és az aktív megoldási módokat értékelte. Amit megtapasztaltunk, a nem koedukált gimnáziumok hatása volt a lányok inkább passzív, míg a fiúk inkább agresszív probléma-megoldási technikáira. A koedukált kisebbségi gimnázium tanulói közül is gyakoribb volt a passzív problémamegoldás, azonban másodlagosan jelen volt az aktív probléma-megoldási készség is. Korábbi kutatásaink azt mutatták, hogy a kisebbségi közegre jellemzőbb a passzív jogérvényesítés. Tehát feladatunk a nyerő-nyerő pozíció elsajátítása és alkalmazása volt kognitív-behaviorista módszerekkel. Amit el akartunk érni: az asszertív jogérvényesítő magatartás, mind a kisebbség, mind a többség részéről. Az indulatokkal telített, agresszív magatartás ugyanolyan káros, mint a megadó, passzív magatartásforma. A kisebbség is saját nézőpontja felé mozdíthatja a többséget, ha ellenkező álláspontját nem merev, nem dogmatikus, vagy nem ellenséges hangulatban érvényesíti. A konfliktus hatékony kezelése sok esetben függ a döntéshozataltól, ezért a szituációs játékok lehetőséget adtak a különböző módozatok gyakorlására, kipróbálására. Szintén lehetőségünk volt megtapasztalni, hogy az emocionális döntés mennyire torzítani tudja az információ felvételt, a döntés minőségét. Az egyén személyes elkötelezettsége is torzíthat. A racionális döntést befolyásolja az egyéni érdek rövid távú, avagy hosszú távú motiváltsága, vagyis az alkalmazott stratégiák. A hallgatóinkkal ezeket a stratégiákat igyekszünk megértetni és begyakoroltatni, ameddig az óra keretei ezt lehetővé teszik.

A biztonságérzet megteremtéséhez egyik fontos lépés a jogtudat építése. A jogtudat fejlesztéséhez szükséges az emberi jogok ismerete, ezzel is emelve az egyén argumentációs készségtárát, a jogok és kötelességek egyensúlyba tételét. A gyakorlatban a hallgatóknak módjuk van alkalmazni a jogérvényesítő magatartást ugyanúgy, mint a szimpátiakeltő, vagy a kapcsolatmenedzselő magatartást is. Megismerkedtek a tárgyalás (negociáció) és a közvetítés (mediáció) adta progresszív konfliktusmegelőző technikákkal is.

A sikeres konfliktusmegoldási módszerek emelik az egyén életminőségét. A társadalmi jelentősége is nagyon fontos. Ezért szükséges, hogy a nevelési folyamatok minden fokon erősítsék az egyéni értékeket és a kölcsönös tiszteletet, és tudatosan fejlesszék az olyan készségeket és attitűdöket, amelyek segítenek a konfliktusok hatékony megoldásában.

 

4. szakasz IQ – EQ kérdése

 

Empátiateszt

 

Az empátia, vagyis a beleélő készség foka meghatározó tulajdonság az egyenrangú csoportok kialakulásánál, a működő csapat létrejötténél, a mindennapi élet konfliktusmentes megélésénél. A kisebbségi-többségi közegben az empátia szintje nagymértékben meghatározza a másság kezelésének módozatait. Megélni és gyakorolni az egyenlőség elvét, megtapasztalni, hogy mindegyikünk fontos, nem több egyikünk sem a másiknál, hanem mások vagyunk, és ez a másság gazdagít, tudatos odafigyelést igényel, amely az önismeret szerves része. Szintén az építő jellegű együttműködés igényeli a közös „fej” döntését, mert ha a különböző „fejek” érvényesülnek, akkor rivalizáló közeg jön létre. A szerepjátékoknál fontos feladat volt azonosulni a kisebbségi szerepével, küldetésével, gondolatmenetének tudatosításával, és ezáltal megtapasztalni a személyiség rugalmasságát, avagy ridegségét (flexibilitás-rigiditás jelzés). Az empátia-készség fejlesztése a hallgatók körében nagyon közkedvelt volt, igény volt rá, és spontán beépült a foglalkozások menetébe, szinte barométerként volt jelen, tudatosodott szükségessége. Különösen fontos feladat ez az olyan segítő foglalkozások esetében, mint például a szociális munka, ahol a másik feltétel nélküli elfogadása alapkövetelmény.

A mérésnél Buda Béla (1978): Az empátia - a beleélés lélektana című könyvéből átvett empátia-skálát (Deutsch, Madle) alkalmaztuk, mindezt már a tudatos gyakorlás után. Az értékelésnél foglalkoztunk az alacsony és a magas értékek ismérveivel, a fejlesztés és a módosítás lehetőségeivel. Mivel a tesztet mindenki saját maga töltötte ki és értékelte, nem készült belőle csoportátlag, nincsenek visszajelzéseink, amelyekkel érdemben tudnánk foglalkozni és interpretálni. A készség elsajátításán és fontosságán volt a hangsúly, amely végigkísérte az egész tanfolyamot.

 

5. szakasz, a kommunikáció szakasza

 

Kommunikációs teszt

 

Az identitás, a tudatos önbesorolás soktényezős folyamat, amely többségi-kisebbségi közegben még több buktatót rejt magában, mint a homogén közegben. Ezt a kisebbségi megtapasztalja, azonban a többség képviselője ezt nem tudatosítja, lebecsüli jelentőségét, vagy tudatosan visszaélhet vele. A csoportokban, mikor a kisebbség fogalmát használjuk, akkor nemcsak a roma kisebbségre kell gondolnunk, hanem a hajléktalanokra, a különböző szenvedélybetegséggel (alkohol, drog, játékfüggőség stb.) küszködők csoportjára, azokra is akikkel a szociális munkás munkája során találkozik. A foglalkozások alatt több lehetőségünk volt megtapasztalni a többségi fiatalok akaratlan tapintatlanságát, illetve felismerését, hogy számukra is fontos hovatartozásukat megfogalmazni, gyökereiket megkeresni, amire eddig nem gondoltak, lebecsülték jelentőségét, fontosságát. Önmagunk elfogadásának értéke egyben kijelzi a toleranciakészségünk határát is - felismerni a kölcsönös megértés akadályait, a kölcsönös kapcsolatteremtés gátjait.

A kötetlen csoporttevékenységek követése lehetővé teszi megfigyelni, hogy a hallgatók viselkedésében, hanghordozásában, modorában stb., milyen változások állnak be a különböző külső hatásokra. Ezek a változások gyakran érzelmi váltásokat is előidéznek. Mivel két szemeszteren keresztül is tarthat ez a foglalkozás, ezért lehetőség van a szabad megfigyelésre, a kötött munkára és a személyiség tesztelésére is.

A viselkedésrendszer, amellyel az egyén bír, az ego különböző állapotaira utal, így megfigyelhetjük az én-működés hármas kötődését:

 

-          exteropszichikus ego: a szülői-én, amely gondoskodó, bíráló, előítéletes,

-          neopszichikus ego: a felnőtt-én, amely valós helyzetmérlegelést végez,

-          archeopszichikus ego: a gyermek-én, amely alkalmazkodó, dacos, spontán, kreatív.

 

Tehát az egyén, az adott pillanatban megnyilvánulhat, mint gyermek vagy szülő, avagy mint felnőtt, és az én különböző állapotait folyamatosan válthatja a külső ingeregyüttesek hatására.

A tranzakció elmélete (Berne, E.: 1984) lehetővé tette számunkra a kommunikációs teszt segítségével mérni az én-állapotokat:

Számunkra is meglepő eredmény jött ki egy korábbi kutatásunk kapcsán, amikor ezt a tesztet alkalmaztuk, ugyanis annak ellenére, hogy serdülőkkel dolgoztunk, legerősebb értékkel a felnőtt-ego rendelkezett a csoportátlag meghatározásánál (a későbbiekben a főiskolai hallgatók eredményeit tervezzük összehasonlítani az itt kapott eredményekkel). Összevetve az elért eredményeket, a velük egyidős csoportokkal, akik az iskolalátogatást napi bejárással biztosítják, a megemelt értékeket nagy valószínűséggel a kollégiumi élet javára lehet írni (az összes jelenlévő kollégista volt, átlagban három-öt éve). Az integrált személyiségnél a felnőtt-ego koordinálja a szülői- és a gyermeki-ego működését is.

Természetesen a második helyre - azonos ponttal, vagy egy-két ponttal alacsonyabb értékkel - a spontán gyermeki-ego, mint az észlelés, alkotás, rugalmasság megjelenítője került.

Harmadik helyen szintén pozitív értéket kaptunk, vagyis a gondoskodó szülő-ego jelent meg. Negyedik pozíción az alkalmazkodó, szófogadó gyermeki-ego volt, ezt korjellemzőként értelmezhetjük, amelyet ugyancsak az iskolarendszer erősít meg elvárásaival.

Az ötödik pozíciót a dacos kisgyermek foglalta el, a serdülőkor indulati, érzelmi, agresszióelfojtó, vagy levezető „megtestesítőjeként”.

További mért ego-állapotok voltak a bíráló szülő (hatodik helyen), az előítéletes szülő (hetedik helyen) és a zsaroló kisgyerek (igazán alacsony értékkel). A csoportok átlagos tranzakciós diagramja optimális volt, amit a csoportfolyamatok működésében is tapasztaltunk. A teszt hét értéket mért, tulajdonságokban a szülő három (bíráló, előítéletes, gondoskodó), a felnőtt egy és a gyermek négy tulajdonsággal (alkalmazkodó, dacos, zsaroló, spontán) volt jelen, szórásukat a következő ábra mutatja (pontokban kifejezve):

SZÜLŐ

bíráló

előítéletes

gondoskodó

7

6

11

FELNŐTT

felelősségvállaló

15

GYERMEK

alkalmazkodó

dacos

manipuláló

spontán

9

8

4

14

1. táblázat

 

Eddig hat csoporttal dolgoztunk, és az első évfolyam egyik csoportja kivételével mindenütt ezt az átlagértéket tapasztaltuk, a csoportok együttműködők, toleránsak, egymásra odafigyelők voltak. Természetesen az első évfolyam pozitív megtapasztalása, kijelzése befolyásolta már (a kortársak egymásközti információáramlása nyomán) a következő évfolyamok pozitív ráhangolódását és elvárásait is a foglalkozásokkal kapcsolatban. Ami a háttér közeg megtámogatását illeti, ez vagy passzív volt (tudomásul vették), vagy kisebb mértékben aktív volt (érdekesnek, jónak tartották).

Egyéni szinten jelentkeztek zsörtölődések, elégedetlenségek, sértődések, ez azonban csupán az iskolán belüli csoportokra volt jellemző. Az iskolák között tapasztaltunk eltéréseket, azonban ezek jelenléte nem volt meghatározó és mérvadó.

 

Ajánlott és felhasznált irodalom

 

[1]               ATKINSON R. L. et al.: Pszichológia, Osiris, Budapest 1997.

[2]               Axtell R. E.: Gesztusok, Ajánlott és tiltott testbeszéd-megnyilvánulások a világ minden tájáról, Alexandra, 1998.

[3]               Barlai R. – Kővágó Gy.: Krízismenedzsment, kríziskommunikáció, Századvég, 2004.

[4]               Béres I. – Horányi Ö. (szerk.): Társadalmi kommunikáció, Osiris Kiadó, Budapest, 2001.

[5]               BernE E.: Emberi játszmák, Gondolat, Budapest, 1984.

[6]               Birkenbihl V. F.: Kommunikációs gyakorlatok, Trivium Kiadó, 1998

[7]               Bordás Sándor – Hunčík P. – Mikulás D. – Stredl T.: Együttlét (Egy interetnikus tréning tapasztalatai), Balassi Kiadó – Magyar Pax Romana, Budapest, 2004.

[8]               Bordás Sándor – Hunčík Péter: FER (Feszültség-előrejelző rendszer), Nap Kiadó, Dunaszerdahely, 1999. (Megtalálható a Széchenyi Könyvtár honlapján is.)

[9]               Bordás Sándor – Lisznyai Sándor: Az egészséges felsőoktatásért határon innen is túl, Kodolányi János Főiskola, 2007.

[10]           Bordás Sándor. – Csepeli Gy. – Hagendoorn L. – Hunčík P. – Kaposvári A. – Örkény A. – Raduly - Zörgő É. – Székelyi M. – Tinica S. – Young J. – Zánkay A.: Confidence Building in the Carpathian Basin, Sándor Márai Foundation, Bratislava, Nap Kiadó, Dunaszerdahely, 2000.

[11]           Bordás Sándor: Lelkünk útvesztői, Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 1994.

[12]           Buda Béla: A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei, 3. átdolgozott és bővített kiadás, Animula, Budapest, 1994.

[13]           Buda Béla: A pszichoterápia alapkérdései – Kapcsolat és kommunikáció a pszichoterápiában, Országos Alkohológiai Intézet, Budapest, 2001.

[14]           Buda Béla: Az empátia, a beleélés lélektana, Gondolat Kiadó, Budapest, 1978.

[15]           FISHER R. – URY W – PATTON B.: A sikeres tárgyalás alapjai, Bagolyvár, Budapest, 1998.

[16]           Forgács József: A társas érintkezés pszichológiája, Kairosz.

[17]           GOLEMAN D.: Érzelmi intelligencia, Háttér, Budapest, 1997.

[18]           GORDON A. W.: Az előítélet, Gondolat, Budapest, 1977.

[19]           Kézdi B.: A negatív kód (Kultúra és öngyilkosság), Pannónia Könyvek, 1995.

[20]           Mérei Ferenc: Közösségek rejtett hálózata: A szociometriai értelmezés, Osiris, Budapest, 2001.

[21]           Ranschburg Jenő: Félelem, harag, agresszió, Tankönyvkiadó, Budapest, 1977

[22]           Watzlawick Paul – Weakland J. H. - Fisch R.: Változás, A problémák keletkezésének és megoldásának elvei, Gondolat, Budapest, 1990.

[23]           Winkel R.: Pädagogishe Psychiatrie für Eltern, Lehrer und Erzieher, List Verlag, München, 1977.

 

 

Kodolányi János Egyetem

Kodolányi János Egyetem
Cím: 5900 Orosháza, Gyopárosi út 3/f.
Kodolányi János Egyetem
Cím: 1139 Budapest, Frangepán utca 50-56.
Telefon: (1) 238 9327

Kodolányi János Egyetem
Cím: 8000 Székesfehérvár, Fürdő utca 1.
Telefon: (22) 543-400
Impresszum | Szerzői jogok | Etikai kódex | Médiaajánlat