Propaganda az első világháborúban

Amikor a főiskola folyosóján megjelent egy plakát, amin a Coca-Colát Leninnel reklámozzák, először csak nevettünk, de olyan furcsának találtuk a kompozíciót, hogy megnéztük, miről is van szó pontosan. Kiderült, hogy a plakát az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) új kiállítását hirdeti, ami az első világháború propagandatevékenységével foglalkozik.

Az OSZK kiállításának ajánlójában azt írják, az első világháborúval beköszöntött a véres huszadik század az európai történelemben, és egyúttal főszerepet kapott a propaganda, a totális háború ugyanis megkövetelte a közvélemény támogatását. Valamennyi hadban álló ország kiemelt figyelmet fordított a lakosság hazafias és harcias lelkesedésének fenntartására. A háború után a jelenséget kutató politológus, Harold D. Lasswell úgy fogalmazott: „A nemzetközi háborús propaganda elképesztő dimenziókat öltött a legutóbbi háborúban, mert a totális hadviselés szükségessé tette a polgári tudat mozgósítását is. Egy kormányzat sem remélhette, hogy győz egy mögötte álló egységes nemzet nélkül, és egy kormányzat sem rendelkezhetett egységes nemzettel anélkül, hogy kontrollálta volna az emberek gondolkodását.”

Az első világháború előtt Magyarországon a tömegkommunikáció eszközei inkább csak a kereskedelemben kaptak szerepet, a háború azonban jelentősen megváltoztatta a helyzetet, szükségessé vált a közvélemény befolyásolása. De ebben a háborúban – szemben a második világégéssel – még nem jelent meg egy központból irányított, totálisan végiggondolt propagandatevékenység. Az alulról szerveződő propaganda mégis áthatotta a magánélet tereit és a köztereket is. A tárlat arra mutat rá, hogy a központi irányítás nélkül is hatalmas mennyiségű hazafias és harcias üzenet árasztotta el a mindennapokat. A kiállítás konyhai eszközöktől a játékokig mutatja be, hogyan terjesztették az uralkodócsalád kultuszát, illetve hogyan gúnyolták ki az ellenséget.

A kiállítóteret körbejárva többféle plakáttal találkozunk, például a világháború képes krónikájának borítójával, vagy egy sörfőzde hirdetésével, amelynek közepén Vilmos császár köszön vissza ránk. Kisebb méretű képeken karikatúrák és vicces idézetek mutatják be a korabeli társadalmat: ezek - érdekes módon - mosolyt csalnak az ember arcára még most , egy évszázaddal később is. Személyes kedvencünk egy háborús térkép karikatúrája volt, amely az erőviszonyokat ábrázolja.

A kiállításon a sok propaganda plakát és kép mellett számtalan használati tárgyat is bemutatnak, amelyekbe szintén belecsempészték a háború iránti lelkesedést. Érdekes volt, hogy témák alapján csoportosították a használati tárgyakat. Kiállítottak különboző konyhai eszközöket, amiken a felső vezetőség arcképei díszelegnek, gyűrűket és érméket, amiken címerek vannak feltüntetve. Külön részleget szántak a háború alatt megjelent irodalmi művekre, zenére,  hiszen művészeti anyagokban is jócskán megjelent a propaganda. Ami viszont igazán lenyűgöző volt, az az, hogy a gyerekek számára rengeteg olyan tárgy, játék és képeslap készült, amelyeken az antant hatalmak vezetői, vagyis Magyarország akkori ellenségei jelentek meg valamilyen nevetséges helyzetben. Ezzel szemben az akkori művészeknek és újságíróknak feladatuk volt, hogy a magyar katonák és felső vezetés hőstetteiről megfelelő pozitív képet alakítsanak ki. Tulajdonképpen ezzel egy új iparág fejlődött ki, amely állami felügyelet alatt állt és szinte minden téren érintették az emberek életét.

Mindent összevetve a kiállítás nemcsak élményekkel gazdagított minket, hanem újonnan megszerzett tudással is: egyben volt elgondolkodtató és humoros.