"...történelmet csak úgy lehet tanítani, ha a hallgatók érzik az oktató szakmai elkötelezettségét, a kutatás iránti alázatát"
"A történelem halhatatlansága szükségszerűen nem a múlttól, hanem a jövő emlékezetétől függ, mert a múlt csak akkor létezik, ha a jövő nemzedékek emlékeznek még rá. Tehát történelem csak akkor van, ha azt a következő nemzedék megismeri." /Janne Teller/
Az Innovációs és Technológiai Minisztériumban az elmúlt év novemberében adták át az egyetemi és főiskolai tanári kinevezéseket. A Vigadóban megtartott rendezvényen közel százan vették át az okiratot, köztük Dr. Simándi Irén, a Kodolányi János Egyetem egyetemi tanára.
Az ezredfordulót követő években érkezett a Kodolányira, ám időnként az az érzésem, hogy mindig is ismertem. Az első pillanattól tiszteltem tudását és örömmel fogadtam a meghívásokat a közgyűjteményekben megtartott „kihelyezett óráira”. Az intézménylátogatások, az intézményekben megtartott tanórák fontos szerepet kapnak a munkájában, azt vallja, a könyvtári, múzeumi, levéltári látogatások kiegészítik az elméleti ismereteket, és lehetőséget nyújtanak arra, hogy az egyetemi hallgatók megismerkedhessenek a közgyűjtemények működésével és felépítésével.
Prof. Dr. Simándi Irén egyetemi tanárt, a KJE Történelem Tanszék tanszékvezetőjét, a POLYMATHEIA művelődés- és neveléstörténeti folyóirat főszerkesztőjét először arról kérdeztem, honnan vezetett az út a történészvilág legjobbjai közé.
Sok mindent megtapasztaltál, megtanultál a pályakezdés éveiben. Mindezek nyilván sokat segítettek abban, hogy végérvényesen elkötelezd magad a történelemmel.
Visszatekintve érdekesnek tűnik, ahogy minden út a történelemhez vezetett. A Történettudományi Intézetből 1994 nyarán az Országos Széchényi Könyvtárba kerültem, ahol tudományos kutatóként tizenhárom évet töltöttem. Ez nagyon fontos időszaka volt az életemnek, megismerkedtem a könyvtár életével, a gyűjteménnyel, az olvasószolgálattal, a különböző munkafolyamatokkal, az épület történetével. 1999-ben a könyvtárban történt átszervezések következtében a Történeti Interjúk Tárába kerültem, ahol igazi kutatómunka várt. Itt szerencsém volt, ahogy mondani szokták „jókor voltam jó helyen”. A Szabad Európa Rádió történetének kutatásával kezdtem foglalkozni, ugyanis az 1993-ban megszűnt Szabad Európa Rádió dokumentumainak jelentős része az Országos Széchényi Könyvtárba került.
Ez már a PhD-hoz vezető út volt. Ezekből a kutatásokból született meg a disszertációd, ami napvilágot látott kötet formájában is.
Igen. Valami újat szerettem volna kutatni, olyan témát, amivel még senki sem foglalkozott. A Széchényi Könyvtár Kézirattárában Karsai Orsolya osztályvezető asszony azt mondta, van itt néhány fondjegyzék, nézd meg. Választottam, csak annyi volt a palliumra írva „Gallicus”. Mint később kiderült a jegyzék, mintegy negyven doboznyi iratanyagot rejtett, amelyek „Gallicus,” vagyis Mikes Imre „Reflektor” című műsorának kéziratai voltak. A legendás műsorvezető-szerkesztő egyben a rádió alapítótagja is volt. Elkezdtem a kéziratokat olvasni, a rádióról, a működéséről semmit nem tudtam. A kutatás a Belügyminisztériumban folytatódott, ahol hitetlenkedve fogadtak, hogy a Szabad Európa Rádiót akarom kutatni. Itt körülbelül egy évet töltöttem. Az ott lévő iratanyag egyáltalán nem volt feldolgozva, sem regiszter, sem jegyzék, semmi nem volt. A dokumentumok nagyon vegyes képet mutattak, mindent megnéztem, amit a levéltáros kolléga felhozott a raktárból. Az emigráció anyagaiban bukkantam az első nyomokra, amelyek a rádióra utaltak. Később kiderült, ez nem volt véletlen, a magyar emigráció nemcsak kötődött a rádióhoz, ők voltak a munkatársai. Mintegy kilencéves kutatómunka után 2004-ben védtem meg a doktori disszertációm summa cum laude eredménnyel, Debrecenben. 2005-ben pedig a Gondolat Kiadó gondozásában jelent meg a „Magyarország a Szabad Európa Rádió hullámhosszán 1951-1956” című kötet, amely unikumnak számított akkor.
Az Országos Széchényi Könyvtár volt a munkahelyed, amikor megszületett a disszertáció. Mi következett utána a munka vonatkozásában?
Munkahelyek tekintetében jött a váltás, mert 2007 őszétől az akkor még Kodolányi János Főiskola főiskolai tanára lettem. Azóta is itt dolgozom, de mellette oktattam az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetében, 2004 őszétől 2020 tavaszáig. Az egyetem Történeti Muzeológia mesterképzési szakán továbbra is oktatok minden tavaszi félévben.
A Kodolányi János Egyetemen a feladataim egyre gyarapodtak, 2019 őszén megkaptam Rektor Úrtól a felkérést, hogy vállaljam el a Történelem Tanszék vezetését, ugyanezzel a felkéréssel egy időben érkezett a folyóirat főszerkesztői feladatainak ellátása. Le kellett mondanom arról, hogy az ELTÉ-n minden hétfőn órát tartsak, ez egy kicsit soknak bizonyult.
A rádiózás története központi helyet kap az életedben. A Magyar Rádió történetét is feldolgoztad, három köteted jelent meg a témában. Ezek a kutatások milyen időszakot öleltek fel, milyen tematika szerint jelentek meg a kötetek?
A Magyar Rádió történetének kutatása előtt volt egy kis kitérő. A Szabad Európa Rádió történetéhez kapcsolódó kutatás volt még, a rádió egyik népszerű műsoráról a „Nemzetközi sajtószemléről” írott, és 2006-ban megjelent kötet, amelyben az 1956-os forradalom alatt elhangzott dokumentumok bemutatása, elemzése kapott helyet.
Egy másik kutatás pedig az 1945 után átalakuló ifjúsági mozgalmak történetéhez kapcsolódott. Ennek eredményeként 2007-ben jelent meg „A Magvető parasztfiataljai 1948-1950” című kötet, amely a parasztifjúság újjászervezését, majd a DISZ-be történő beolvasztását mutatja be.
A folytatásban az egyetemi szakdolgozatom témáját a női választójog vettem elő, és jártam körbe jobban a témát. 2007-ben kezdtem a kutatást az Országgyűlési Könyvtárban. 2009-ben egy közel 250 oldalas kötet született a női választójogról, amelynek történeti része 1848-ig nyúlik vissza, majd a két világháború közötti eseményeket dolgozza fel.
2010 áprilisában habilitáltam az ELTE Bölcsészettudományi Karán. A Magyar Rádió történetének kutatása egy évvel korábban 2009-ben kezdődött és 2017 őszéig dolgoztam a rádió Bródy Sándor utcai épületében.
Minden időmet, amit nem oktatással töltöttem a rádió történetének kutatására fordítottam. Szinte a rádióban éltem akkoriban, minden szünidőt, a nyarakat is ott töltöttem. Fantasztikus élmény volt, amit ma is köszönök. A kutatási engedélyemet, és a ma is nagy becsben őrzött belépőkártyámat, Such György, a rádió akkori elnöke adta át. Szakmai segítséget Sávoly Tamástól, a rádió levéltárosától kaptam. Megismerhettem a rádió raktáraiban található „irattengert”.
Ebből született meg a rádiótörténet három kötete.
A feladat nem volt egyszerű, mert több millió oldalnyi feldolgozatlan iratanyagról volt szó. A rádió történetének kutatás mellett azt a feladatot is vállaltam, hogy a kézbevett iratanyagot rendezem. Ehhez kapcsolódóan felkérést kaptam 2013-ban Jónás Istvántól, akkor már a Magyar Rádió Nonprofit Zrt. vezérigazgatójától a rádió történész szakértői feladatainak ellátására. A megbízásom arról szólt, hogy kezdjek tárgyalásokat a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatójával a rádió történeti értékű dokumentumainak átadásáról, a rádióban pedig történészként segítsem az iratanyag átadásra történő előkészítését. A három évig tartó munka eredménye azt lett, hogy 2016. december 13-15 között adtuk át a Magyar Rádió történeti értékű dokumentumait, mintegy 1700 doboznyi iratanyagot a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának. Az átadásról szóló jegyzőkönyvet a rádió történész szakértőjeként írtam alá.
Kanyarodjunk most vissza a kutatói tevékenységedhez.
A rádió történetének megírásához át kellett gondolni, milyen központi szálat lehet találni, amelyhez kapcsolódik a rádió működése, a propagandaszerepe, amely a legfontosabb tevékenysége volt. Az 1945 utáni köztörténet eseményei kerültek a kutatás középpontjába, vagyis a politika, a társadalom, a gazdaság. Mindemellett követni kellett a rádió vezetőtestületeinek változásait, szerepüket, az intézmény irányítását. A rádió történetének kutatásából megjelent kötetek a „Politika, társadalom, gazdaság a Magyar Rádióban” címet kapták, amelyben csak az évszámokat kellett átírni, aszerint, hogy a történet, a koalíciós időszakról, a Rákosi – diktatúra éveiről, Nagy Imre miniszterelnökségéről vagy 1956-ról szólt.
Szerencsésnek tartod magad a pályád alakulását illetően. Én azt gondolom, hogy szerencsések az egyetemi hallgatók is, akiket tanítasz, hiszen a rádiótörténettel különleges kutatási területre vezeted őket. Mi az, amit útravalóként a tarisznyájukba tennél a történész egyetemi hallgatóknak?
Azt gondolom, történelmet csak úgy lehet tanítani, ha a hallgatók érzik az oktató szakmai elkötelezettségét, a kutatás iránti alázatát. Történészként számomra a legfontosabbak a források. Ezért törekszem arra, hogy a hallgatók is megismerjék azokat. Meg kell tanítani őket a források feltárására, felhasználására, „megszólaltatására,” de mindenekelőtt arra, hol találhatják azokat. A rádió történetét úgy lehet megismertetni, megszerettetni a hallgatókkal, ha levéltárban, múzeumban ismerkednek meg azokkal az írott és hangzó dokumentumokkal, híradókkal, tárgyakkal, amelyekkel a tanulmányaik során találkoznak.
A kurzusok alatt mindig ellátogatunk az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárába, az Országos Széchényi Könyvtárba, a könyvtár Történeti Interjúk Tárába, az Országgyűlési Könyvtárba, a Magyar Országos Levéltárba, a Rádió-és Televíziótörténeti kiállításra, egy sétára a Palotanegyedben.
A történelem szeretete, a kutatás egy idő után életformává válik, aki ezt választja, annak számolni kell azzal, hogy soha nem tudja abbahagyni.
Így a beszélgetés vége felé ejtsünk szót a Polymatheia folyóiratról, aminek megjelent az összevont első két száma, és hamarosan látható lesz online formában is. Beszéljünk még arról is, hogy mit tervezel az elkövetkezendő öt évben a pályádat illetően?
A folyóirat nagy kihívás volt, egy éve dolgozunk már Koudela Pál kollégámmal, akivel közösen szerkesztjük a lapot. Korábban Neveléstörténet címen, tizenhat éven keresztül Tölgyesi József főszerkesztő gondozásában jelent meg. Amikor tanár úr átadta a stafétabotot, úgy gondoltuk egy másik tudományterülettel, a művelődéstörténettel bővítjük a tematikát.
A lapban lehetőséget adunk a doktorandusz hallgatóknak is kutatási eredményeik publikálására. De megjelentetünk MA-s vagy BA-s tanulmányokat is. A folyóirat megjelent 1-2-es számában például közöltünk Debrecenből, Pécsről, Egerből érkezett fiatal történészek írásait. A művelődéstörténet, a neveléstörténet rovatok mellett megtalálhatók még a közlemények, a könyvismertetés, a megemlékezés. Célunk, hogy a folyóirat külföldön is ismertté váljon szakmai körökben, ennek az első lépése a megjelent tanulmányok DOI nemzetközi azonosítóval történő ellátása.
Nem válaszoltál a kérdés második felére, ami az elkövetkezendő – mondjuk - öt évedet tartalmazza.
A tudományos munkám folytatásaként a rádióban megmaradt áttelepítési kormánybiztosság anyagainak teljes feldolgozása a cél, amit elkezdtem már írni. Ebből is jelent meg már tanulmány. Szeretnék ebből egy könyvet megjelentetni. Érdekes és izgalmas téma. A csehszlovák-magyar lakosságcsere történetéhez kötődik, amely 1946 februárjától 1949 februárjáig tartott. Ennek lebonyolításában komoly propagandaszerepe volt a rádiónak. Adásaiban felvállalta, a Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság dokumentumainak beolvasását, ezekben minden fontos eseményről tájékoztatták a lakosságot. A már ismert történethez ez egy új kiegészítés lesz.
Van feladat elég, egyrészt folytatni kell minőségi módon a folyóiratot, ez szinte napi munkát jelent. Megmarad a tanszék vezetése, itt is vannak tervek. Például vonzóbbá szeretnénk tenni úgy a szakot, hogy a gyakorlatot beépítjük a képzésbe, most ezen dolgozunk. Az évközi szakmai gyakorlatot szeretnénk úgy megoldani, hogy a történelem szakos hallgatóink el tudjalak jutni a partnerintézményeinkbe, a levéltárakba, a könyvtárakba, ahol megismerhetik azok gyűjtőköreit, működésüket, feladataikat.
Mennyire lesz ez egyedülálló a hazai történelem oktatás terén?
Reméljük az lesz. Minden képzésben résztvevő hallgatónknak szeretnénk ezt biztosítani. A történelem szak esetében lényeges, hogy a három nagy közművelődési intézmény - levéltár, könyvtár, múzeum - munkáját belülről is megismerjék. Ha ez sikerül, nagyot lépünk előre. A pályakezdés szempontjából is fontos, már eddig is volt rá példa, hogy történelem szakos hallgató állandó munkahelyet talált ezekben a közgyűjteményekben. Az egyetemi oktatásunk eredményességének fokmérője, hogy a nálunk szerzett diplomával megfelelő állást kapjanak a végzett hallgatóink.
Kép és szöveg: Virágh Ildikó
