Arany Érdemkeresztet kapott Pély Barna
Már gyerekkorában is énekes szeretett volna lenni Pély Barna. Karrierje során több formációban is játszott, az utóbbi időben egyszemélyes zenekarként lép fel. 2010-2017 között a KJE művészeti tanszékének jazzének tanszakán tanított, emellett jelentős szerepet vállalt a fiatal tehetségek felfedezésében és támogatással. Sikeres előadó-művészete, valamint a fiatal zenei tehetségek támogatása érdekében végzett munkája elismeréseként Áder János köztársasági elnök Magyar Arany Érdemkereszttel tüntette ki. Ennek kapcsán kérdeztem a művészt.
Mikor döntötted el, hogy zenész leszel? Volt-e szerepe a zenéhez való vonzódásodban annak, hogy a családodban mindenki szerette a zenét?
Tíz éves koromban megkérdezte az egyik sógorom, hogy mi leszek, én az feleltem énekes. A szüleim és a nővéreim is szerették a zenét, anyu hegedűn játszott, apu zongorázott, még dalokat is szerzett. Hat éves koromtól hegedültem én is, aztán a középiskolában gitárra váltottam. Tizenhat éves koromban a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban, Esztergomban volt egy Mikulás műsor, ahol felléptem az iskolatársaimmal. Amikor elkezdtem énekelni, és felugrott az egész iskola, onnantól éreztem, hogy a színpadon a helyem. Utána még tettem egy év kitérőt teológián, hittanári szakon, de aztán felvételiztem, és fel is vettek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz-ének szakára.
Megingott-e valaha a zenészi szándékod?
Nem igazán, a zenén belül több mindent kitanultam. Megtanultam zongorázni, gitározni, és kicsit dobolni is. Kitanultam a hangszerelést és hangutómunkát. A zenén belül a színpadon kívül a dalszerzés, a tanítás, hangmérnöki és produceri munka, amihez még tudást és tapasztalatot gyűjtöttem az évek során.
Évekig tanítottál is középiskolában és a Kodolányi János Egyetemen.
A diploma megszerzése után a Dr. Lauschmann Gyula Jazz Szakközépiskolában kezdtem el tanítani, onnan a Kodolányin 2007-ben alakult Jazz tanszakra mentem át az ének tanszéket vezetni. Szerettem ott is tanítani. Az elmúlt években számos külföldi turném, és koncertem akadályozott meg abban, hogy tanítsak. Illetve közel húsz év tanítás után úgy éreztem kis pihenőre van szükségem.
Több tehetségkutatóban is zsűriztél. Mekkora potenciált látsz a fiatal tehetségekben szerinted mennyire van lehetőségük zenészként és énekesként kiteljesedni?
Ez egy nagyon nehéz kérdés. Rengeteg tehetségkutató műsort láttunk az elmúlt huszonhárom évben. Amikor 1998-ban megnyertem a Kifutót, ami az első kereskedelmi televíziós tehetségkutató volt, egyértelműen ki lehetett teljesedni. A Megasztárok és az X-faktorok is rengeteg tehetséget adtak az országunknak. Két út van, a televízióban gyorsabban lehet érvényesülni, de utána fent is kell tudni tartani az emberek érdeklődését. A másik út az pedig az úgynevezett alulról építkezés, amikor a zenészek/zenekarok írják a dalaikat, és eljut a közönségükhöz, és ők emelik ki a tömegből. Mindegyik út izgalmas és kihívásokkal teli, de aki ezzel akar foglalkozni, és a tehetsége mellett kitartó, céltudatos, és szorgalmas biztosan megtalálja a neki megfelelő utat.
Min dolgozol jelenleg? Milyen formációkban zenélsz most?
2017-től a szólókarrierem építésére koncentrálok, ki akartam próbálni milyen egyedül a színpadon egyszemélyes zenekarként. Bevallom, nagyon élvezem. 2019-ben jelent meg Blue Heart című szólólemezem, aminek a lemezbemutató-turnéi tavaly félbemaradtak. De ebben a nehéz időszakban most jutottam el arra a pontra, hogy másokkal is zenélnék, ezért most duett dalokat készítek más előadó barátaimmal. A névsor egyelőre még titok. A pandémia miatt most nincsenek koncertek, de ha lennének, akkor szólóban, illetve zenekari felállásban koncerteznék.
Mit jelent számodra a most kapott Arany Érdemkereszt?
Nagyon meglepődtem, amikor megtudtam, de nagyon jól esett. Amikor erre pályára léptem, akkor azért tettem, hogy másoknak adjak a művészetemen keresztül, és a tanítást is ezért vállaltam. Az külön jó érzés, amikor elismerik az ember munkáját.
Mit tanácsolnál a mostani művészeti egyetemistáknak és feltörekvő zenészeknek, tehetségeknek?
Legyenek önmaguk, keressék meg a számukra megfelelő utat a szakmai és emberi fejlődésükhöz.
Szöveg: Lenti Barnabás
Fotó: Hevesi Norbert