Márton József - Caplar Stefan
Kezdetben zárt volt a parlamenti könyvtár az átlagolvasók számára
A Parlamentbe látogattak el a kodolányis hallgatók Dr. Simándi Irén tanárnő vezetésével a közelmúltban. Dr. Simándi Irén fontosnak tartja, hogy tanítványaival megismertesse hazánk nemzeti és kulturális intézményeit, tanévről-tanévre megszervezi a látogatásokat, így például rendszeresen elmegy a hallgatókkal az Országos Széchenyi Könyvtárba és az Országos Levéltárba.
A parlamentbe fémdetektoros kapun léptünk be, de vagy a technika fejlődött, vagy a biztonsági protokoll változott, az ellenőrzés sokkal gyorsabbnak, gördülékenyebbnek tűnt, mint amikor évekkel ezelőtt középiskolásként jártam itt. A parlament mennyezete aranyozott, de általában elmondható, hogy az arany motívumok dominálnak mindenhol. Érdekes technikai módszer, hogy az arany réteget füstöléssel vitték fel, súlya elhanyagolható, ennek ellenére mégis negyven kilogramm arany fogyott el az építkezés során összesen.
Az Országház építése 1885-ben kezdődött, amikor a tervező Steind Imre (1839-1902) volt. Ám az átadásra tizenhét évet kellett várni,hiszen arra csak 1902. október 8-án került sor, Steindl pedig öt héttel korábban elhunyt. Az építésnél nagyon fontos szempont volt, hogy kizárólag magyar építőanyagokat használjanak. Ez alól csak a főlépcső mellett található hat méter magas márvány monolitok kivételek, a nyolc roppan oszlopot Svédországból hozatták.
A főbejárathoz érve, a díszlépcsőnél megtekinthettük a szóban forgó oszlopokat. Érdekesség, hogy az itt található díszes, színes üvegek többsége eredeti, a 2. világháború alatt az épület személyzete az alaksorba, homokkal teli ládákba gondosan elhelyezte az ablakokat, hogy a háború és megszállás ideje alatt, teljesen védve legyenek. Ennek köszönhetően csodálhatjuk meg őket ma is eredeti pompájukban. Utólag kiderült, jó döntés volt, a bombázások és a közeli detonációk következtében szinte az összes üveg megsemmisült ez elrejtett üvegek kivételével.
Az Országház kupolája 96 méter, a honfoglalás évét (896) hivatott szimbolizálni. A 96-os szám a főlépcső lépcsőfokainak számában is visszaköszön: ennyi vezet ugyanis a Kupolacsarnokig. További érdekesség hogy az épületnek 365 kisebb-nagyobb tornya van, annyi, mint az év napjainak száma.
A Szent Koronát, az Ország almával, koronázási díszkarddal és a jogarral kétfős díszőrség véd. Mivel déli tizenkettő előtt pár perccel érkeztünk, volt szerencsénk végig nézni az őrségváltást. Fegyelmezett, hagyománytisztelő rutiálé, amelynek funkciója nem igazán van, inkább csak jól mutat, hasonlóan a királyi testőrséghez Angliában, a Buckingham – Palotánál. A kupolától a főrendiházi társalgóba vezetett az utunk. Az oszlopokat szobrok ékesítik, a mennyezeten pedig hatalmas festmény látható. Nem régen adták át az újonnan kézzel szőtt szőnyeget is, amelyen kissé bizarr volt cipővel járkálni, mivel az értékéről csak találgatni mertünk. A társalgóból az ülésterembe haladtunk tovább, majd ezután folyosók labirintusán jutottunk el az Országház könyvtárához. A könyvtárba érve, megcsodálhattuk a felújított és mindenki elött nyitott könyvtár olvasó termét. A könyvtárat nem csak a könyvek miatt érdemes látogatni, hanem a kilátás miatt, ami a Dunapartot és a Budai Várat tárja elénk. A könyvár gyűjteménye nem csak a hazai szakirodalmakból áll. Megtalálhatóak hazai és külföldi sajtó kiadványok, szépirodalom és szakirodalom egyaránt. Elmondások alapján az Országház könyvtárában igen gazdag a forrásanyag, amely virtuálisan is elérhető. Ezek közül némelyik le van korlátozva, így csak az épületen belül található gépek egyikén érhetjük el. Kölcsönönzésre nincs lehetőség. Ha szükséges fénymásolás illetve nyomtatás biztosított.
A látogatási központban egy interaktív kiállítást néztünk meg. „A magyar törvényhozás 1000 éve” című kiállítás célja, hogy a középkortól egészen a rendszerváltásig megismertesse a törvényhozást, a fejlődést, a viseleteket, szokásokat. A kiállításon láthatunk a középkorra jellemző előkelő viseleteket, palástokat, de a Szovjetunió idejéből is megtekinthetjük az akkori jelvényeket, kitüntetéseket és öltözéket. A kiállító terem díjmentesen látogatható.
Számunkra talán a könyvtár volt a leghasznosabb továbbtanulás, kutatás és szakdolgozat készítése szempontjából. De mindenhol hallottunk és láttunk új dolgokat, a nap összességében nagy élmény volt. Mindenkinek érdemes megtekintenie még akkor is, ha már volt járt itt, hiszen sok mindennel bővült az évek folyamán.
