Ötven éve ért véget Alexander Dubcek álma

Cikk dátuma 2018. augusztus. 10. | Tudomány

Simándi Irén

A „prágai tavasz” a magyar éterben

Ötven évvel ezelőtt, 1968 januárjában köszöntött be a „prágai tavasz”, az „emberarcú szocializmus” kísérlete Csehszlovákiában. A prágai tavasz politikatörténete alaposan feltárt a nemzetközi és a hazai irodalomban. Eseményeiről részletes, forrásokon alapuló számos publikáció látott napvilágot. Ilyen Huszár Tibor monográfiája,[1] fontos dokumentumokat közöl Földes György kötete,[2] a nemzetközi összefüggésekről tartalmaz érdekes adalékokat Borhi Lászlóé.[3] Elemzésünkben mindenekelőtt Békés Csaba köztörténeti és párttörténeti vonatkozásokat kitűnően áttekintő tanulmányára támaszkodtunk.[4] Jelen tanulmány e publikációk kiegészítésére vállalkozik azzal, hogy a rádió hírműsorait követve ismerteti és elemzi, miként tárta a politika a csehszlovákiai eseményeket az ország nyilvánossága elé. Az elhangzott adásokat eddig fel nem tárt forrásokkal: a „Műsorborítékok” és a „Hírek” feldolgozásával idézzük fel.

 

 

A Magyar Rádió e dokumentumaiból érzékelhetők és a korabeli hallgató számára is követhetők voltak az Alexander Dubček vezette reformmozgalom fontosabb történései, azok nemzetközi visszhangja. A rádió műsoraiban elhangzott információk szinte kivétel nélkül a Szovjetunió Távirati Ügynöksége, a TASZSZ és a Magyar Távirati Iroda, az MTI jelentései alapján készültek – a szerkesztők, ha óvatosan is, de kiegészítették, átformálták az adásba került híreket.[5] Ehhez járult hozzá, hogy a rádió a hírműsoraiban ismertette a nyugati lapokban megjelent véleményeket is.[6] 

Mindezt alapvetően határozta meg a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) iratanyagából jól követhető, az események átalakulásával a pártvezetésben változó hangulat.

Fontos ugyanakkor, hogy például a korábbi csehszlovákiai pártirányítástól eltérően,[7] az MSZMP tájékoztatáspolitikája ekkor a „mindenről való tájékoztatás” elvét vallotta – ezt a Politikai Bizottság (PB) 1965-ben elfogadott határozata mondta ki; ez volt érvényes a prágai tavasz idején –, sőt az események után, még 1968 őszén meg is erősítették a PB újabb határozatával.8

A rádióhallgatók azonban a prágai tavasszal kapcsolatos ügyekről csak részben kaptak-kaphattak tájékoztatást: óvatos megfogalmazásokat találunk, amelyek a legszűrtebb protokollhírek közé tartoztak, amivel, tudatosan, a „sorok között” olvasást már elsajátító hallgatókhoz szóltak. Ugyanakkor gyakran egyáltalán nem említenek meg találkozókat, amint ez kiderült a híranyagok szövegének és az MSZMP iratanyagának az összehasonlításából. Ennek okai között szerepel, hogy még élénken élt az 1956-os forradalom, a szovjet csapatok bevonulásának az emléke, valamint hogy Magyarországon a prágai reformokat időben jóval megelőzve, de éppen ebben az időben már bevezetésre kész, a szovjet modelltől eltérő új gazdasági mechanizmus A prágai reformok Kádár számára potenciális szövetségest jelentettek az MSZMP gazdasági reformtörekvéseihez, nemkülönben a KGST ehhez remélt átalakításához.

A sajtó, a rádió és a televízió tevékenységét az MSZMP Agitációs és Propaganda Bizottsága (APB) felügyelte, ami, a külügyek mellett, Komócsin Zoltán, a PB tagjának területe volt. Az új gazdasági mechanizmusért Nyers Rezső volt felelős, aki, Komócsinhoz hasonlóan, ezekben az években lett tagja a PB-nek. Mindketten részt vettek az MSZMP Központi Bizottsága (KB) háromnapos kibővített ülésén, ahol a fő napirendként a csehszlovákiai események szerepeltek. Az előző héten Dubček meghívására Prágában járt magyar pártküldöttséget ugyan Kádár János vezette, a referátumot azonban Komócsin tartotta. Nyers, aki két héttel korábban Jugoszláviában tett „baráti látogatást”, az „1968-as terv indulásáról” szólt. A PB ekkor két legbefolyásosabb tagja nem volt azonos véleményen, ami kivehető volt akár a rádióban elhangzott híranyagokból is: a „kemény vonal” állt szemben a reformmal a kádári egyensúlyozó politika jegyében. Ebben a szellemben született az APB 1968. május 21-i ülésének határozata: „Orgánumaink feladata a pozitív erők, a kétfrontos harc kibontakoztatásának támogatása. Tartózkodni kell minden olyan értékeléstől, amely nehézségeket támaszthat a konszolidációs erőfeszítések útjába, vagy olyan nézetek közvetítésétől, amely a mi fejlődésünkre kedvezőtlen lehet.” Ebben „a csehszlovák események” miatt szükségesnek ítélték a hírközlésre és a kommentárok írására vonatkozó teendőket szabályozni, írtak elő „rendszeres konzultációt” a szerkesztőségek számára „az események kommentálásával, az egyes csehszlovák megnyilatkozások publikálásával kapcsolatban”.[9] A határozat – hallgatva a rádió első adásait az eseményekről – nem volt véletlen. (Megjegyzendő: ekkor már a számonkérés a konkrét előzetes cenzúra helyett a főszerkesztői értekezleteken, utólagos számonkéréssel, illetve az APB-n, komolyabb esetekben, a „szélesebb politikai irányvonal tekintetében”, az APB előtt történt.[10)

Az első híradások

A Magyar Rádióban már a Csehszlovák Kommunista Párt (CSKP) plénumának másnapján, az 1968. január 6-i Reggeli Krónika adásában beszámoltak arról, hogy a CSKP KB „saját kérésére felmentette” Antonín Novotný első titkárt, utóda Alexander Dubček, a Szlovák Kommunista Párt addigi első titkára lett. Az óvatos megfogalmazások ellenére is érzékelhető volt, hogy ezzel határozott irányváltásra is sor került, s hogy az ülésen más, a pártirányítást alapjaiban érintő kérdések kerültek napirendre. A Reggeli Krónika beszámolója szerint: megtárgyalták a „párt vezető szerepének elvi kérdéseit, valamint a pártmunka aktualitásának és hatékonyságának növelésével összefüggő problémákat”. A CSKP KB közleményében a „demokratikus és kritikai szellemben teljes felelősségtudattól áthatva elemezte a Csehszlovák Kommunista Párt jelenlegi helyzetét, és rámutatott a hiányosságokra, amelyek a párt belső vezetésében a munkamódszereket és a munkastílust illetően, valamint a demokratikus centralizmus és a párton belüli demokrácia elvének konkrét alkalmazását illetően mutatkoznak”. A Reggeli Krónika a csehszlovák közleményből kiemelte, hogy határozat született az „államfői és a párt első titkári tisztség kettéválasztásáról”. A híradásban hangsúlyosan szerepelt, hogy a Szovjetunió vezetői táviratban üdvözölték Alexander Dubčeket első titkárrá történt megválasztása alkalmából. A szovjet vezetőkhöz hasonlóan Kádár János, az MSZMP KB első titkára is táviratban üdvözölte Dubčeket, amiről már az Esti Krónika számolhatott be, tartva magát a szokásos panelekhez.[8]

A rádió legközelebbi adásba is került fontos dokumentuma március 23-án foglalkozott Csehszlovákiával, a CSKP KB ülése kapcsán. Ekkor hangzott el a rádió egyik leghallgatottabb, a Hétvégi külpolitikai figyelő című műsorában tudósítás a CSKP KB előző nap véget ért üléséről. A tudósítás összefoglaló jellegű volt, azonban tartalmazta a KB-ülésen hozott legfontosabb döntéseket, elhangzottak a csehszlovák pártvezetés veszélyérzetére utaló megfogalmazások. Kiemelték, hogy „a párt vezetői részletesen elemzik a csehszlovák társadalomban jelenleg tapasztalható megújhodási mozgalmat, és üdvözlik annak általában alkotó jellegű tendenciáit. A csehszlovák párt vezető testülete egyidejűleg határozottan visszautasít minden olyan kísérletet, amely e haladó, szocialista törekvések gyengítésére és szétforgácsolására irányulnak. A demokratizálás kifejezetten a szocialista jellegű demokráciára vonatkozik”. Közlik – minden kommentár nélkül –, hogy az elnökség jóváhagyta a párt új akcióprogramjának tervezetét. Megvitatták az intézkedési terv pontjait is, „amelynek célja, hogy befejezzék mindazok rehabilitálását, akiket meghurcoltak az 1952 és 1954 közötti időszak pereiben, és akiknek pártbüntetését mindeddig nem hatálytalanították”.[9] Természetesen a műsor Antonín Novotný köztársasági elnök lemondásáról is tudósított. A Hétvégi külpolitikai figyelő adásában ismertették a reform képviselőinek szintén óvatos nyilatkozatait. Jellemző volt az óvatosan, a reform mellett védekezve érvelő Ján Pudlák, az előző évben kinevezett külügyminiszter első helyettese televíziós nyilatkozatának ismertetése, amelyben Pudlák hangsúlyozta, hogy a politika „fő irányvonalának legfontosabb eleme a Szovjetunióval való barátságunk és szövetségünk. Meggyőződésem, hogy ezt a Csehszlovák Kommunista Párt új akcióprogramja is megerősíti”.[10]

Ugyanakkor a Varsói Szerződés (VSZ) tagállamainak március 23-án lezajlott drezdai találkozójának eseményeiről nem tudósították a hallgatókat. A találkozót a szovjet vezetés kezdeményezte, céljának tekintve „a Csehszlovákiában kialakult helyzet konszolidálását”. A találkozó azért különösen fontos, állították, mert a „testvérpártok figyelmeztetése ellenére Csehszlovákiában a vezetés nem állta útját a demokratizálódási folyamatnak, hanem azt megpróbálta a szocializmus megújításának beállítani, s meglehetősen naiv módon is hinni igyekezett abban, hogy mindez nem veszélyezteti a kommunista párt pozícióit”.[11]

Az átalakulási folyamat részeként a reformfolyamatot támogató Ludvík Svobodát, a koncepciós perek idején bebörtönzött, majd Sztálin halála után rehabilitált hadseregtábornokot választották köztársasági elnökké. Svoboda egyik első, a nemzetgyűlésben elhangzott nyilatkozatáról számolt be Halasi György, az MTI prágai tudósítója az Esti Krónika március 30-i adásában. Ebben a köztársasági elnök hangsúlyozta, „milyen nagyra kell értékelni a Csehszlovák Kommunista Párt érdemeit abban a munkában, amelyet a felszabadulás óta véghezvitt. Kiemelte, hogy teljes mértékben magáénak vallja a Központi Bizottság januári határozatait és segíti azok megvalósítását. Abban a meggyőződésben teszi ezt, hogy a párt, a nemzeti fronttal és az állam vezető szerveivel együtt fokozatosan képes megoldani az összes problémákat”. Beszédében megemlékezett a csehszlovák állam megalakulásának 50. évfordulójáról. A háború után Csehszlovákia a „szocialista átalakulás útját választotta, és ebből következik az is, hogy külpolitikája [a] Szovjetunió felé orientálódott, mert a Szovjetunió igaz barátnak és szövetségesnek bizonyult a legnehezebb időkben is. Miközben a szocialista építésben saját feltételeinkből indultunk ki, […] továbbra is minden erőnkkel hozzájárulunk a szocialista országok barátságának, egységének megszilárdításához, a szocialista nemzetköziség elvének érvényesítéséhez. Ez az út felel meg országunk érdekeinek és biztonságának” – foglalta össze az új köztársasági elnök beszédének lényeges gondolatait Halasi.[12]

A csehszlovák reformprogramról a rádióban

Az Esti Krónika április 1-jei kiadásában arról számoltak be, hogy a CSKP KB ülésén a párt akcióprogramját és a kialakult politikai helyzetet vitatták meg. Dubček első titkári beszédében elmondta, hogy „a januári ülés után megindult folyamat, amelyet a Kommunista Párt kezdeményezett, kifejezetten szocialista és demokratikus jellegű. Helyes volt, hogy a Párt a megoldásra váró problémák politikai vonalát hangsúlyozta, igen egyre határozottabban és meggyőzőbben állt a folyamat élére akkor is, ha az utóbbi 3 hónap gyors és összetett eseményének konkrét menetét a KB nem tudta az előre meghatározott keretek közé szorítani. Az egész folyamat sajátossága, hogy azt legnagyobb részben, különösen, ami az események ütemét illeti, a kommunisták vezette tömegalkotó és ugyanakkor spontán tevékenysége határozta meg. Így a Csehszlovák Kommunista Párt határozatai minden felsőbb utasítgatás nélkül érvényesültek”. A párt elsősorban a „legszélesebb tömegek érdekeire, tapasztalataira” támaszkodik. Ezt a „kommunisták és a lakosság döntő többsége helyesli”. Eredményként fogalmazta meg, hogy „növekszik a bizalom a pártban és növekszik az önbizalom a Pártban”.

Dubček ugyanakkor kifejtette, hogy az „aktivitás még nem eléggé kiegyensúlyozott, és néha ösztönös. A párt valamennyi tagjának a feladata, hogy minden erejét a szocialista demokrácia megvalósítására összpontosítsa, elemezze és továbbfejlessze az addigi pozitív folyamatot. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azokat a szélsőségeket, amelyek ártanak a mozgalomnak.”

A híradásokban a továbbiakban is igen nagy hangsúlyt kapott a védekező pozíció, így a párt vezető szerepének hangsúlyozása, azonban mind több kritikai elem mellett. Dubček kiemelte: „a párt a múltban is, és a jövőben is a munkásosztály vezető szerepére támaszkodik […] nem elég a múlt hibáit megállapítani, meg kell világítani keletkezésük okait is, ezért a 14. kongresszusig hátralévő időben el kell végezni az eddigi gazdasági és politikai fejlődés alapos elemzését, ki kell dolgozni a Párt programját”. Megjegyezte, hogy a „januári ülés óta egyes nem szocialista hangulatok, sőt revans-hangok is feléledtek. A Párt nem hagyja magát meglepni azoktól az esetleges kísérletektől, amelyek a demokrácia vagy a rehabilitálás leple alatt törvényesíteni kívánják ezeket a hangulatokat. A Párt visszautasít minden olyan kísérletet, amely a haladó demokratikus, szocialista törekvések gyengítésére és megosztására irányul”. Dubček rámutatott, hogy a „jövőben nagyobb figyelmet kell fordítani arra, hogy a Központi Bizottság tagjai az alapvető kérdésekben egységesen lépjenek fel a párttagság előtt”. A pártnak a továbbiakban is a „demokratikus centralizmus elvéhez kell igazodnia, hogy cselekvésében a lehető legegységesebb legyen”.[13]

Az akcióprogram részletes vitája másnap folytatódott, erről szintén az Esti Krónika számolt be április 2-i adásában. Az elhangzottakról ismét Halasi készített összefoglalót: A vitában felszólalók közül Bohumil Sucharda, korábban a Nemzetközi Valutaalapnál dolgozó bankár, ekkor pénzügyminiszter hangsúlyozta, „el kell érni, hogy a vállalatok megértsék, nem alapozhatják jövőjüket az állami dotációra”. Beszélt arról is, hogy „fel kell tárni a KGSTországok közötti gazdasági integráció további lehetőségeit és ki kell szélesíteni a kooperációkat a fejlett tőkés országokkal is”. Lehetőségként elmondta, hogy a KGSTországokkal egyeztetve „5-7 év alatt meg lehet teremteni a korona konvertibilitásának reális lehetőségeit”.

A reformok elkötelezett híve, Jiři Hájek, ekkor még oktatásügyi miniszter, hamarosan külügyminiszter, egyebek mellett kiemelte, Csehszlovákiának „aktívabb szerepet kell játszania az ENSZ-ben és szervezeteiben”. Nyilatkozott a szintén reformpárti Čestmír Císař, a KB titkára, a cseh nemzetgyűlés elnöke is: a KB, amely „elindította a szocialista megújhodási folyamatot, elég erővel rendelkezik majd, hogy helyesen értékelje annak pozitív és negatív oldalait, egyben megmutassa a további előrehaladás útját”. Císař a „kormány alapos átalakítása mellett foglalt állást”.

A koncepciós perben életfogytiglanra ítélt és csak 1955-ben szabadult Josef Smrkovský felszólalásáról röviden szóltak. A reformfolyamatot az államvezetésben legkövetkezetesebben képviselő, áprilisban a nemzetgyűlés elnökévé választott politikus felszólalásában kiemelte, hogy a „megújhodási folyamat soha nem látott politikai aktivitást hozott Prágában”.[14]

 A reformprogram elfogadásáról a Magyar Rádió több hírműsora is beszámolt. Az egyik részletes összefoglaló a Hírek április 5-i, esti adásában hangzott el. Ezt követően ismertették a részleteket, a rehabilitációt kiemelve. „A plénum úgy döntött, hogy következetesen be kell fejezni az 1949-től 1954-ig meghurcolt személyek teljes és igazságos rehabilitációját. Akik részt vettek a szocialista törvényesség megsértésében, nem tölthetnek be jelentősebb funkciót a társadalmi és politikai életben. A plénum megállapította, hogy a több író ellen hozott pártbüntetés kifejezetten adminisztratív intézkedés volt, s a tavaly szeptemberi plénum e kérdésben helytelen tájékoztatás alapján döntött. Ezért most a Központi Bizottság törölte Ivan Klíma, Antonín J. Liehm és Ludvík Vaculík író kizárását, valamint Pavel Kohout író pártbüntetését, és egyben megszüntette a fegyelmi eljárást Milan Kundera író ellen. A Csehszlovák Írószövetség pártszervezetét felszólították, hogy értékelje újra a tavalyi írókongresszus lefolyását.”

A KB dokumentumában – és a rádióban elhangzott kommentárban – ugyanakkor ismét megtalálható a védekező kitétel, miszerint „a szocialista társadalom alapjai szilárdak, és nincs politikai súlya semmilyen törekvésnek, amely a fejlődést vissza akarná fordítani”. A korábbiaktól eltérő hangsúllyal, ugyanakkor óvatosan szóltak a kialakult helyzetről: „Olyan helyzet jött létre, amelyben társadalmi bírálatok áramlata egyidejűleg tárta fel a felhalmozódott alapvető problémákat. Felelőtlen dolog lenne azt ígérni, hogy a problémák megoldása ugyanolyan egyszerű és gyors, mint feltárásuk volt. Több jogos követelést azért nem lehet egyszerre kielégíteni, mert hiányoznak a szükséges anyagi és szervezeti feltételek.”

A pártmunkával kapcsolatban a határozatban az önállóbb cselekvésre szólították fel a párt tagjait, jelezve megváltozott helyzetüket is: a „csehszlovák kommunisták ma gyakran védekezésbe kerülnek, amikor az újért folyó harc élén kellene állniuk. Ezért a határozat felszólítja a párttagokat, hogy az akcióprogram és a párt új politikája alapján aktívan és gyorsan a maguk hatáskörében oldják meg a politikai munka problémáit”.

Viszont igen határozott az a záró rész, amelyben sajátos útként állnak ki a reformok mellett: „Bonyolult utat kezdtünk meg, a szocializmus építésének és fejlesztésének csehszlovák módszerét, ami a belügyünk. A szocialista internacionalizmus szellemében, együttműködésben az összes szocialista és haladó erőkkel, a Szovjetunióval és a többi szocialista országhoz fűződő szövetség alapján képesek vagyunk a cél megvalósítására.”[15]

A Hétvégi külpolitikai figyelő április 6-i adásában ismét kitértek az elfogadott akcióprogramra, újabb részleteket közölve. A híranyag, amint azt hangsúlyozták, Dubček összefoglaló felszólalása alapján készült. „Mindenkinek és elsősorban a párttagságnak tisztában kell lennie azzal, hogy nem akármilyen demokráciát, hanem szocialista demokráciát akarunk. Nem lehet szó a párt szerepének gyengítéséről, hanem csakis a lenini normáknak az új feltételekkel összhangban álló hatásos és célravezető megvalósításáról.” Az akcióprogram „első lépésként a kormány, a parlament szerepének növelésével, a választási rendszer további demokratizálásával és az új alkotmány kidolgozásával akarja elérni a szocialista államiság fejlesztését. Külön figyelmet érdemelnek a csehszlovák állam föderatív formájú elrendezésére tett javaslatok, amelyek túlmutatnak a csehek és a szlovákok egyenjogú együttélésén is, amikor az eddigieknél határozottabban figyelembe veszik a nemzetiségek igényeit, fejlődésük biztosítását.”

Az akcióprogram másik sarkalatos pontját is Dubčektől idézték: a „gazdasági irányítás új módszerei következetes érvényesítésének szükségességét, a gyors ütemű bevezetés fontosságát”. Ezt követte a korabeli hazai közvéleményben – és külföldön is – nagy érdeklődést kiváltott személycserék bejelentése: a KB ülésén megválasztották a párt vezető szerveit, az elnökséget és a titkárságot. A nevek nem hangzottak el az adásban.

A záró mondatok a külpolitikáról szóltak, ismét jelezve, hogy Csehszlovákia nem kíván módosítani szövetségi rendszerén. Az ország külpolitikájának lényege – idézték

Dubčeket – a „szilárd szövetség és sokoldalú együttműködés a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal, amely az egyenjogúság, a kölcsönös előnyök, a be nem avatkozás elvein és a nemzetközi szolidaritáson nyugszik”. Alapvető tételei „éppúgy sérthetetlenek, mint ahogy a további út szocialista jellege és sérthetetlensége”.[16][17]

Az akcióterv elfogadását követően a magyar politikai vezetés aggodalommal figyelte az eseményeket. Leonyid Brezsnyev a történtek után április 16-án, telefonon beszélt Kádár Jánossal. Nem kertelt: úgy értékelte a kialakult helyzetet, hogy „Csehszlovákia elvesztésének küszöbén vagyunk”. Egy újabb találkozót javasolt, Moszkvába hívta a pártok vezetőit. A megbeszélésre május 8-án került sor – Dubčeket és a román pártvezetőt, Nicolae Ceaușescut nem hívták meg a titkos találkozóra. Kádár János a megbeszélésen arról próbálta – eredménytelenül – meggyőzni a helyzetet „ellenforradalmi veszély”-ként értékelő NDK, lengyel, bolgár és szovjet pártvezetőket, hogy „Csehszlovákiában a jelenlegi vezetés kellő támogatással úrrá tud lenni a helyzeten”. Erre – Kádár Jánoson kívül – a résztvevők nem tartották alkalmasnak Dubčeket.[18]

Természetesen a Brezsnyev és Kádár János közötti telefonbeszélgetésről a hírműsorok nem tájékoztatták a magyar hallgatókat. A moszkvai találkozóról pedig a Reggeli Krónika május 9-i kora reggeli adásában már beszámoltak. (Később ezt megismételték, hangsúlyozva a hír fontosságát.) A rövid közlemény a szokásos panelszöveget tartalmazta: a négy ország pártvezetője megvitatta a nemzetközi helyzetet és a „munkásmozgalom időszerű kérdéseit”. A résztvevők megerősítették, hogy „tájékoztatják egymást országuk helyzetéről, és kifejezésre juttatták szilárd elhatározásukat, hogy továbbra is minden vonalon fejlesztik a baráti kapcsolatokat és sokoldalú együttműködésüket a marxizmus–leninizmus és a proletár nemzetköziség elvei alapján”. A moszkvai találkozó szívélyes baráti légkörben zajlott.[19]

Az Esti Krónika május 8-i kiadásában viszont részletes beszámolót közöltek egy másik találkozóról, amely szintén Moszkvában zajlott május 4. és 8. között. Jiři Hájek csehszlovák külügyminiszter, miután visszatért Moszkvából, nyilatkozott Prágában a Novosztyi szovjet hírügynökség főszerkesztőjének. Hájek kiemelte, hogy „hazájában a Szovjetunió iránti szeretet, tisztelet igen régi keletű. Vannak, akik megpróbálnak árnyékot vetni a szovjet–csehszlovák barátságra, azonban nem fog sikerülni”. Felidézte egy nyugati tudósítónak adott korábbi nyilatkozatát: „ha önök abban reménykednek, hogy Csehszlovákia hangja egyszer majd másképpen szólal meg, akkor nagyon tévednek. Hazánk ezen túl is mint a szocialista közösség tagja hallatja szavát”. A Novosztyi újságírója megemlítette Hájeknek, hogy néhány nyugati újságban az olvasható, hogy bizonyos változás érzékelhető a csehszlovák külpolitikában, amire Hájek ismét megerősítette: „Csehszlovákia orientációja változatlan marad. Csehszlovákia a jövőben is a szocialista világrendszer tagja, a Szovjetunió barátja lesz. Mind aktívabban igyekszik kihasználni Csehszlovákia földrajzi, gazdasági adottságait, a munkásosztály és a parasztság és az értelmiség alkotóerejét.”[20]

Csehszlovákia felszabadulásának évfordulója alkalmából Ludvík Svoboda köztársasági elnök mondott ünnepi beszédet a nagyszabású csehszlovák–szovjet barátsági nagygyűlésen. Az eseményről Halasi, a rádió prágai tudósítója készített összefoglalót, amely a május 9-i Esti Krónikában hangzott el. Az államfő beszédében elmondta: „a Csehszlovák Kommunista Párt az utóbbi időben kritikusan értékelte a helyzetet, elítélte a múlt hibáit, és alapvető változtatásokat hozott létre a társadalmi élet minden területén. Megállapította, hogy a párt akcióprogramja és a kormány program-nyilatkozata kifejezi Csehszlovákia minden becsületes polgárának szükségleteit és vágyait. Elérkezett az idő […], hogy a széleskörű kritikákról áttérjünk a konkrét munkára. Ez nem jelenti azt, hogy a vitát félbe kellene szakítani, hanem azt, hogy az új terveket és javaslatokat, amelyeket a nép támogat, fokozatosan be kell vezetni”. A köztársasági elnök is hangsúlyozta: az ország „helye a béke és a haladás erőinek oldalán van. Ezért külpolitikájának a jövőben a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal fennálló szövetség, és sokoldalú együttműködés lesz”.[21]

A csehszlovák párt- és állami vezetők külpolitikai „nyugtató” offenzívájának hírei a Magyar Rádióban olykor bizakodó, vagy legalábbis semleges kommentárok hangzottak el. Nem minősítették a cseh vezetés nyilatkozatait, ami jelzés értékű lehetett a hallgatók számára.

Viszont figyelmet és aggodalmat keltett a hír, hogy a VSZ több tagállamának fegyveres erői júniusban Lengyelország és Csehszlovákia területén közös parancsnoki és törzsvezetési gyakorlatot tartanak, az egyesített fegyveres erők törzse tervének megfelelően. Erről a Reggeli Krónika május 27-i adásában számoltak be, hozzátéve, hogy a gyakorlatok célja „a csapatok együttműködési és vezetési feladatainak begyakorlása, korszerű hadműveletek megvívása során a csapatok és törzsek harckészültségének további fokozása”.[22]A hadgyakorlat terve már a május 8-i moszkvai titkos találkozón szóba került, ahol Kádár János a politikai megoldás mellett érvelt. Bár elfogadta, hogy a hadgyakorlattal gyakoroljanak nyomást a csehszlovák vezetésre, az 1956-os forradalomra is utalva óvott a katonai beavatkozástól.[23] A hadgyakorlat június 20-án kezdődött, amiről röviden az Esti Krónika is beszámolt a hallgatóknak.[24]

A kedvezőtlen fordulat kezdete

A csehszlovák pártvezetés budapesti látogatására június 13–14-én került sor, amit egy újabb Kádár–Brezsnyev-telefonbeszélgetés előzött meg. A szovjet pártvezető „nyomatékosan kérte, értesse meg Dubčekkel »azokat a veszélyeket, amelyek a CSKP-t, a szocializmust és őt magát fenyegetik«. Ha a szovjetek támogatására számítanak, akkor minimális feltételként vegyék kézbe a propagandaszerveket (vagyis a sajtót és médiát), szakadjanak el és határolják el magukat a revizionista csoportoktól”.(25)

A június 14-i Esti Krónika részletesen beszámolt a barátsági és együttműködési szerződés megkötéséről, majd az Építők Székházában tartott nagygyűlésről, ahol Dubček és Kádár tartott beszédet. Kádár János beszédéből azt emelte ki a tudósítás, hogy Magyarország politikai vezetése támogatja a csehszlovák reformokat. Dubček kijelentette, hogy a „csehszlovák társadalom döntő politikai ereje a munkásosztály, amely teljesíti történelmi küldetését. A CSKP most arra törekszik, hogy a munkásosztály érvényesíthesse alkotó aktivitását”. Majd a „termelőszövetkezeti parasztság és értelmiség társadalmi politikai szerepével foglalkozott”, hangoztatta, hogy „valamennyi társadalmi erőnek jelentős szerepet szánnak a szocialista demokrácia kiterjesztésben”.[26]

Júniusban a Magyar Rádió hírműsoraiban visszatértek az akcióprogramhoz, a pontok kidolgozásáról és a jogi szabályozásról számoltak be. Az Esti Krónika június 25-i adásában hangzott el, hogy a „csehszlovák nemzetgyűlés egy tartózkodással elfogadta a bírósági rehabilitációról szóló és a bírák választásának kérdéseit átmenetileg rendező törvényjavaslatot, amelyet az igazságügy-miniszter terjesztett elő. A törvény felhatalmazza a csehszlovák nemzetgyűlést és a Szlovák Nemzeti Tanácsot, hogy a rehabilitációs ügyekkel foglalkozó tanácsokat hozzon létre.” A törvény „biztosítja, hogy ne rehabilitáljanak olyanokat, akik valóban bűncselekményt követtek el”.[27] Vagyis Dubčekék folytatták az akcióterv végrehajtását, ugyanakkor igyekeztek további megnyugtató lépéseket tenni.

Brezsnyev a kialakult helyzet megvitatására ismét Moszkvába hívta a magyar pártvezetést. Az utazás tényéről és a küldöttség személyi összetételéről csak röviden számolt be az Esti Krónika június 27-i adásában.[28] 

A tárgyalásokról a Magyar Rádió hírműsorai ismét nagyon szűkszavú és formális tájékoztatást adtak. A június 28-i Esti Krónika arról számolt be, hogy a délelőtt 11 órakor kezdődött tárgyalások négy kérdést érintettek: kölcsönösen tájékoztatták egymást országuk belpolitikai helyzetéről, megvitatták a két ország közötti kapcsolatokat, a nemzetközi helyzetet és a kommunista világ aktuális kérdéseit.[29]

A levéltári dokumentumokból és a szakirodalomból tudjuk, hogy mi is történt valójában, azonban erről a rádióban nem szóltak. A moszkvai tárgyalásokon Brezsnyev „sötét képet festett a csehszlovákiai helyzetről: Dubček fokozatosan jobbra csúszik, a jobboldal felülkerekedett, Csehszlovákia átcsúszik a jugoszláv útra, majd onnan a burzsoázia vágányára”. Brezsnyev „jelezte, hogy ebben a helyzetben két dolgot terveznek: figyelmeztető levelet intéznek a CSKP-hoz, és kezdeményezik a drezdai értekezleten részt vett pártok újabb találkozóját”.[30] Az újabb megbeszélést Brezsnyev Varsóba tervezte. A további eseményekből látható, hogy azok Moszkva tervei szerint alakultak.

A helyzetet tovább bonyolította, hogy június 27-én megjelent a 2000 szó című kiadvány, amelyet a „magyar vezetés is egyértelműen ellenforradalmi platformnak minősített”.35 Halasi György az Esti Krónika június 28-i adásában ismertette a részleteket. A CSKP elnöksége és a kormány „elítéli az akció- és kormányprogram veszélyeztetését. Ennek adott hangot ma délelőtt a prágai nemzetgyűlésben Černík miniszterelnök, amikor ismertette a kormány véleményét az u.n. »2000 szó« c. felhívásáról. A felhívás tegnap jelent meg néhány prágai lapban, a Párt új politikája és jelenlegi vezetése ellen irányul. Lebecsüli a szocializmus építésének 20 éves eredményeit és felhív a társadalmi szervezetek dezorganizálására. Járási és községi funkcionáriusok elleni támadásokra.” A cikk „felhívás az ellenforradalomra, és ellentétben áll az ország védelméről szóló törvénnyel. A CSKP KB elnöksége már tagnap megállapította, hogy ha azok a javaslatok, amelyeket a felhívás tartalmaz, visszhangra találnak, súlyos veszélyt jelentenek a párt és a szocialista állam politikájára. A Párt elnöksége politikailag felelőtlennek nevezi a 2000 szó c. felhívást, és hangsúlyozza, hogy fellép minden kísérlet ellen, amely megpróbálná megvalósítani a felhívás programját és gondoskodni fog a jogrend biztosításáról.” A kormány állásfoglalását Oldřich Černík fejtette ki: „Elítélte a felhívást, és meggyőződését fejezte ki, hogy Csehszlovákia lakossága megakadályozza a nemzeti bizottságot és a nemzeti front szerveinek szétbomlasztását”.[31] Dubček „lényegében védelmébe vette” a cikket, és azt monda, hogy a „felhívásnak nem volt semmilyen konkrét eredménye, az ellen politikai eszközökkel vették fel a harcot […]”[32] Ami persze a helyzet további éleződéséhez vezetett.

 Az elmélyülő válságban Dubček sürgős találkozót kezdeményezett Kádárral. Július 13-án Komáromban, Fock Jenő társaságában, Kádár felrótta – és súlyos politikai hibának minősítette –, hogy a csehszlovák vezetés távol marad a varsói találkozóról. A komáromi találkozóról a hírműsorok nem számoltak be.

 A július 14–15-i varsói találkozóról a Reggeli Krónika július 15-i adása rövid hírként számolt be: „Varsóban folytatódik a tegnap kezdődött tanácskozás: Magyarország, a Szovjetunió, az NDK, Bulgária és Lengyelország vezetőinek részételével. Magyarországot Kádár János és Fock Jenő képviseli.”[33]

 A Reggeli Krónika július 16-i adása pedig arról tudósított, hogy hazaérkezett Varsóból a küldöttség, majd beolvasták a kiadott hivatalos közlemény szövegét. „A párt és kormányfők a varsói megbeszélésen a nemzetközi helyzet, valamint a kommunista és munkásmozgalom időszerű problémáit vitatták meg. A többi között érintették a vietnami és a közel-keleti helyzetet, továbbá azt a diverziós tevékenységet, amellyel az agresszív imperialista erők igyekeznek egyes országokban aláaknázni a szocialista rendet. A találkozó résztvevői tájékoztatták egymást országuk helyzetéről, kicserélték információikat a csehszlovák helyzet alakulásáról és közös levelet intéztek a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságához.”[34] A Magyar Rádió, a szocialista hírügynökségekhez hasonlóan, nem számolhatott be arról, hogy a VSZ tagállamai között súlyos véleménykülönbségek vannak: Kádárt súlyos szavakkal illették, Walter Ulbricht egyenesen Magyarország „kidőléséről” beszélt. A szovjetek is óvatosak voltak: Brezsnyev még a Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) KB-ban sem számolt be egyértelműen arról, hogy Kádár ellenvéleményen volt.40

A „varsói levél”  

Brezsnyev második terve, a június 27-i moszkvai megbeszélésen kilátásba helyezett

„figyelmeztető” levél július 18-ára elkészült. Az öt VSZ-tagállam levelének tartalmát[35] a Hírek július 18-i hajnali adásában[36] ismertették a korábbiaknál jóval részletesebben, míg a levelet teljes egészében a Népszabadság még aznap közölte.

A levél az „ellenforradalmi”, „antiszocialista” és „reakciós” erők térnyerését állapította meg, ez alapján a szocialista rendszert és a szocialista közösség egészét látta veszélyeztetettnek, és kilátásba helyezte a VSZ beavatkozását is. A csehszlovák válaszról a Hírek július 21-i reggeli adásában, illetve a magyar lapokban közölt összeállításból értesülhetett a hallgatóság. A Népszabadság heti összefoglalójában (A világpolitikában történt) a csehszlovákiai fejleményekkel foglalkozva többek között megállapította, hogy „a dokumentum – amelyet a csehszlovák párt bizottsági ülése elfogadott – általánosságban elismeri az öt testvérpárt levelében szereplő aggodalmak jogosságát. Azonban a varsói levélnek a szocialista rendszert fenyegető konkrét veszélyeiről szóló megállapításaival nem ért egyet, azokat kisebbíteni törekszik”. A Népszava Heti világhíradójában egyebek mellett arra is kitért, hogy „a csehszlovák állásfoglalások azt tükrözik, hogy – bár nem vonják kétségbe a legutóbbi fejlemények negatív jelenségeit, egyelőre semmiféle konkrét intézkedést sem helyeznek kilátásba a jobboldali veszéllyel, az eszmei zűrzavarral szemben. Szilárd meggyőződésünk azonban – amit a varsói levél is kifejtésre juttat –, hogy csehszlovák elvtársaink a munkásosztályra, a haladó erőkre, a testvérnépek szolidaritására támaszkodva sikerrel vívják meg a szocializmus pozíciójának megszilárdításáért vívott küzdelmet”.[37] 

A moszkvai Pravda szerkesztőségi cikkében foglalkozott a CSKP Elnökségének állásfoglalásával. A Hírek július 22-i déli adásában erről a szokásosnál részletesebb, a szöveget nem kommentáló összefoglaló hangzott el. A bevezetőben ismertették a „csehszlovák párt központi bizottsága plénumán jóváhagyott dokumentumából azokat a részleteket, amelyek elismerik, hogy az országban vannak bizonyos szélsőséges irányzatok, amelyekből az antiszocialista erők maradványai igyekeznek hasznot húzni. A csehszlovák dokumentum azt is elismeri, hogy a »2000 szó« című felhívás anarchisztikus cselekvésre uszít, és hogy Csehszlovákiában megalapozatlan bujtogatás folyik többek között a CSKP új vezetőségi tagjai ellen is. […] A Pravda hangoztatja, hogy a csehszlovák dokumentum megkerüli a testvérpártok levelében felvetett elvi kérdéseket és nem ért egyet a Csehszlovákia szocialista rendszerét fenyegető veszélyek értékelésével. Ugyanakkor a csehszlovák Práce című lap szombati cikkében arra céloz, hogy kívánatos volna revízió alá venni a csehszlovák külpolitikát. A prágai lap azt állítja, hogy Csehszlovákia akarata ellenére konfliktusba keveredik egyes szocialista országokkal. Ez nem pártdokumentum, de kétségtelenül aggodalmat kelt, hogy ilyen provokációs nézetek jelenhetnek meg a lapban, amikor a CSKP vezetősége azt bizonygatja a testvérpártoknak, hogy hű marad kötelességeihez”.[38] 

A végső döntés – Ágcsernyő

1968. július 29-én a Tisza szlovák oldalán fekvő Ágcsernyőn került sor a legfelső szovjet és csehszlovák vezetők találkozójára, amiről az aznapi Esti Krónika is beszámolt röviden.[39]

 A sorsdöntőnek ígérkező szovjet–csehszlovák találkozót a TASZSZ mellett a nyugati sajtó és rádiókommentátorok is figyelemmel kísérték. Az Esti Krónika július 30-i, másnapi adásában már bővebb összefoglaló hangzott el. A TASZSZ-közlemény protokollszövege szerint az ágcsernyői „találkozást őszinte, elvtársi szellem jellemezte”. A csehszlovákiai események nyugati visszhangját összefoglaló külpolitikai jegyzet két részben számolt be az eseményekről. Az első részben „a kapitalista országok olvasóinak íródott főbb elemzését, a másodikban a cseheknek és a szlovákoknak tanácsot adó, a megújhodási mozgalom továbbviteléhez fűződő kommentárokból” hallhattak részleteket a hallgatók. „Az utóbbi írásoknak a témaválasztása és hangvétele pontosan megegyezik azzal a taktikával, amelyet a tőkés világ a csehszlovákiai eseményekkel kapcsolatban folytat. Minthogy az imperializmus természetszerűen nem támad nyílt sisakkal, hanem igyekszik úgymond békés eszközökkel, ideológiai diverzióval, intenzív fellazítással jobbra tolni a megújhodási folyamatot Csehszlovákiában, a burzsoá lapok nagy taktikai fegyelmezettséggel, mérsékelt hangnemben, de a témának nagy terjedelmet szentelve próbálják eltéríteni eredeti irányától az ottani változásokat.” Az Esti Krónika szerint a leghatározottabb álláspontot ebben a tekintetben a Frankfurter Allgemeine Zeitung képviselte. A lap azt „sugallta, hogy a párt egyeduralmának fenntartása [a] népakarattal szembeni erőszaktétel lenne. Ez világos utalás és biztatás a Kommunista Párt vezető szerepének felszámolására. De nemcsak a Pártnak, hanem a szocialista rendszer minden támaszának megszűnését szorgalmazza a lap”. A cikk kitért arra is, hogy a „népi milícia régen túlhaladott intézmény, most válik nyilvánvalóvá, milyen hiba volt, hogy nem oszlatták fel már korábban”.

A Die Welt cikkével kapcsolatban megjegyezték: „már nem ennyire konkrétan, hanem szinte programszerűen fogalmazza meg, milyen irányban kellene elfordítani a csehszlovákiai folyamatokat. Szerinte a cseheknek és a szlovákoknak a nyugati demokráciákkal folytatott gazdasági és politikai verseny útján kell elérniük a kívánatos célt, a nyugati típusú társadalmi rendszert és a burzsoá restaurációt”.

Az amerikai sajtóból a műsor szerkesztője a Walstreet Journal cikkéből idézett: „Amerikának meg kellene mutatnia, kinek az oldalán áll, és fokozatosabban kellene támogatni a polgári restaurációs törekvéseket.” Hasonlóan látták a helyzetet a Csehszlovákiával szomszédos NSZK-ban is – elemezte a helyzetet a szerkesztő –, mert „hogyan értelmezhetnénk másképp a csehszlovákiai területek elrablásáról ábrándozó szudétanémet revansisták azon kijelentését, hogy minden lehetséges eszközzel támogatják a cseh és a szlovák nép szabadságharcát”.[40]

A nyugati sajtó- és rádióállomások közül a Szabad Európa Rádió (SZER) számolt be talán legvisszafogottabban a Csehszlovákiában történtekről. 1968-ban a SZER Magyar Osztályán dolgozott Ekecs Géza egy 2006-ban készült interjúban elmondta, hogy a rádió akkori európai igazgatója, Ralph E. Walter „elrendelte [a] Csehszlovákiával foglalkozó, minden, még [a] zenei műsort is, előre meg kellett írni, előre lefordították, beadták neki, illetve az ő irodájának, ott politikailag képzett emberek átolvasták a fordítás alapján, és utána engedélyezték, hogy a szerkesztő beolvassa a kommentárját. […] Nem is volt ott komplikáció, nem is volt semmi, meg sem mert szólalni Moszkva, hogy akkor esetleg Dubčeket támogatta a Szabad Európa Rádió, mert nem volt ennek beavatkozás jellege, joga, sem hibákat nem követtek el”.[41] A SZER amerikai vezetése levonta a szükséges következtetéseket az 1956-os magyar forradalom idején elhangzottakból, és az azt követő belső vizsgálatból. A „prágai tavasz” történéseit a műsorokban már sokkal visszafogottabban kommentálták, az ágcsernyői találkozóról is így szóltak. A SZER adásaira, természetesen, a Magyar Rádióban nem reagáltak.

 Az ágcsernyői találkozóról kiadott közlemény az Esti Krónika augusztus 1-jei adásában hangzott el. Ez sem több a hivatalos protokollszövegnél: a tanácskozás „a teljes nyíltság, őszinteség és kölcsönös megértés légkörében zajlott le, és arra irányult, hogy megkeressék a módozatokat a két párt és nép között fennálló, a marxizmus–leninizmus és proletár nemzetköziség elvein alaputó hagyományos baráti kapcsolatok további fejlesztésére és erősítésére”. A krónika végén közölték, hogy a megbeszélések Pozsonyban augusztus 3-án folytatódnak a Bolgár Kommunista Párt, az MSZMP, a Német Szocialista Egységpárt, a Lengyel Egyesült Munkáspárt, az SZKP és a CSKP részvevőivel.[42]

Az ágcsernyői tanácskozásról Svoboda elnök augusztus 1-jén este a televízióban szólt – erről a Reggeli Krónika augusztus 2-i műsora adott összefoglalót –, hangsúlyozva: „a kitűzött programjukat és feladataikat csak abban az esetben tudják megvalósítani, ha Csehszlovákia a szocialista országok közösségének szilárd láncszeme marad. Ha a Szovjetunió és a többi szocialista ország együttműködésére és támogatására támaszkodik.” Svoboda elmondta, hogy a „szovjet vezetők biztosították a csehszlovák vezetőket arról, hogy támogatják a párt akcióprogramjában és a kormány-nyilatkozatprogramjában kifejtett szocialista programot”, valamint a szovjet vezetőkkel folytatott tárgyalások „megteremtik azt a nyugodt légkört, amelyre a szocialista programjuk megvalósításához szükségük van”.[43]

A magyar politikai vezetésnek ismét fontos közvetítő szerepe volt az ágcsernyői találkozó megszervezésében és magán a találkozón is. Kádár a július 13-i komáromi találkozó után úgy hitte, hogy Dubček és Černík megértette a szovjet álláspont komolyságát, és a szovjet – valamint NDK és bolgár – pártvezetés megnyugtató lépéseket tesznek.50

Az augusztus 3-i hatpárti pozsonyi tanácskozásról a Hírek 22 órai adásában adtak összefoglalót. Eszerint a találkozót az „őszinte elvtársi” légkör jellemezte – ahol az „őszinte” kifejezés jelezte a vitát, a protokollban szokásos „szívélyes” helyén. A hat párt vezetői megvitatták a nemzetközi politikai helyzet legfontosabb eseményeit. Kifejezésre juttatták egyebek mellett azt az „elhatározásukat, hogy minden tőlük telhetőt elkövetnek országaik sokoldalú együttműködésének elmélyítéséért, az egyenjogúság, a szuverenitás és a nemzeti függetlenség, a területi sérthetetlenség, a kölcsönös testvéri segítségnyújtás és szolidaritás elvei alapján”.[44] A fenti néhány mondatból látható, hogy a közlemény csak a megszokott paneleket tartalmazta, a Csehszlovákiában kialakult helyzetre vonatkozóan konkrét megoldást nem adott, s a hallgatóknak talán az „őszinte elvtársi” említése szolgálhatott információval.

Kádár János ugyanakkor a pozsonyi találkozón „már teljesen világosan fogalmazta meg Dubčeknek a CSKP előtt álló alternatívát: vagy erőszakkal leállítják a fejlődés egyes tendenciáit, vagy az erőszak máshonnan fog megérkezni”.[45]

Az augusztus 20-i „testvéri segítségnyújtás” előtt még két fontos esemény történt, amiről a magyarországi média nem számolt be. Az első: Kádár János augusztus 15-én Jaltában tett látogatást Brezsnyev meghívására. A második: Kádár „egy utolsó közvetítési” kísérlete, amelyre Jaltában Brezsnyevtől kapott megbízást, „azzal, hogy Dubčekre az SZKP mellett csak a magyar párt tud hatni”. A találkozóra augusztus 17-én, Komarnóban került sor, itt már Kádár az a következtetést vonta le, hogy „végképp kiderült: a csehszlovák vezetők nincsenek tudatában annak, hogy egy szakadék felé robogó vonat utasai, vagy ha mégis, sorsukba beletörődve, rezignáltan várták a közelgő végkifejletet, a vészféket senki sem merte meghúzni”.[46]

Kádár János szavait látszott igazolni Dubček beszéde, amit a prágai Avia autógyárban mondott. Az összefoglaló az Esti Krónika augusztus 17-i adásában hangzott el. Kijelentette: „nem kívánja eltitkolni, hogy az ország belső fejlődése bizonyos nehézségekkel jár. Felhívta a figyelmet azokra az ösztönös akciókra, amelyekből nem hiányoznak a szélsőséges kilengések, a Csehszlovák Kommunista Párt és a szocialista építés ellen. […] megrágalmazták a népi milíciát is, noha annak gyűlésén és aktíváin egyértelműen állást foglaltak a januári utáni irányvonal mellett. Annál furcsább, hogy a népi milícia elleni felhívás szerzői úgy állítják be, mintha a milícia feloszlatására irányuló követelés az új pártvezetés politikáját segítené. Dubček kifejezte azt a meggyőződését, hogy a jelen időszakban a népi milicisták a demokratikus folyamat jó őrei, minden becsületes ember kötelessége, hogy fellépjen a meggondolatlan cselekedetek ellen, mivel azoknak súlyos következményei lehetnek, és helyrehozhatatlan károkat okozhatnak a január óta végbement folyamatoknak, mondta Dubček”.[47]

A bevonulás

Az események ezt követően felgyorsultak, ami a megelőző, szinte mindennap elhangzott híradásokat követő hallgatók számára váratlan lehetett. A Csehszlovákiába történt bevonulásról először a Hírek augusztus 21-i hajnali kiadásában számoltak be. „A Magyar Távirati Iroda jelenti: a magyar néphadsereg egységei, amelyek a szövetséges csapatokkal együtt a Csehszlovákiában kialakult ellenforradalmi fordulat veszélyének elhárítása céljából testvéri segítséget nyújtva tartózkodik Csehszlovák területen, ellenállásba nem ütközve, személyi és anyagi veszteség nélkül hajtották végre kitűzött feladatukat.”[48] (A nap folyamán a Hírek minden adásában megismételték az MTI jelentését.)

Az MTI bővebb közleményével a Hírek augusztus 21-i 10 órai műsorában jelentkeztek. „A szomszédos csehszlovák párt- és állami személyiségeinek kérését teljesítve a Magyar Népköztársaság kormánya – együtt más szövetséges országokkal – segítséget nyújt – beleértve a fegyveres támogatást is – a testvéri csehszlovák népnek, a belső szocializmus ellene, valamint a külső imperialista erők által létrehozott ellenforradalmi fordulat veszélyének elhárítás céljából. […]  

Csehszlovákiában olyan súlyos helyzet alakult ki, amely megsemmisítéssel fenyegette a szocialista vívmányokat, a törvényes rendet, veszélyeztette a szocialista világrendszer életbevágó érdekeit, a testvéri országok biztonságát, az európai népek békéjét.

 A fenyegető veszély időben történő elhárítása, Csehszlovákia párt- és állami személyiségeinek kérése a Magyar Népköztársaság kormányának határozata alapján néphadseregünk egységei Csehszlovákia területére léptek, együtt a szövetséges csapatokkal.

Amint a fenyegető veszély megszűnik, és a csehszlovák törvényes hatóságok úgy döntenek, hogy a szövetséges katonai egységek jelenlétére nincs szükség, a csapatokat haladéktalanul kivonják a Csehszlovák Szocialista Köztársaságból.

A szocialista országok kormányainak elhatározása egyetlen állam ellen sem irányul, nem sérti más államok érdekeit, döntésük teljes összhangban van a testvéri szocialista országok szövetségi szerződéseivel.

A testvéri szocialista országok egységét és szolidaritását állítjuk szembe az ellenség bűnös próbálkozásaival.

Soha senkinek nem engedjük meg, hogy a szocialista közösség valamelyik tagját kiragadják sorainkból.”[49]

 A TASZSZ hírügynökség augusztus 21-i esti közleményében számolt be a Csehszlovákiában történtekről. A hallgatók a Reggeli Krónika augusztus 22-i összefoglalójából értesülhettek a szovjetek interpretációjáról: „a szövetséges szocialista országok a csehszlovák párt és állami személyiségek kérésére Csehszlovákiába bevonult katonai alakulatai akadálytalanul hajtották végre csapatmozdulataikat. A csehszlovák néphadsereg katonai egységei állomáshelyükön maradtak. Sok csehszlovák állampolgár háláját fejezte ki a szövetséges hadseregek katonáinak, hogy kellő időben segítséget nyújtanak az ellenforradalmi erők elleni harchoz. […] A felforgató tevékenységet ugyanazok a szocialista elemek fejtik ki, akik az utóbbi hónapok folyamán nap mint nap támadták a csehszlovákiai szocializmus alapjait, a Csehszlovák Kommunista Pártot, Csehszlovákiának a Szovjetunióhoz és más szocialista országokhoz fűződő barátságát.” A TASZSZ közleménye azt is megemlítette, hogy a szövetséges országok katonai egységei „nem kívánnak beavatkozni Csehszlovákia belügyeibe”.[50]

Szintén a TASZSZ jelentésére hivatkozva közöltek újabb részleteket az Esti Krónika augusztus 22-i adásában: „az ipari üzemekben, a mezőgazdaságban és az állami intézményekben a szokásos munka folyik. A lakosság Svoboda államfő felhívását követve megőrzi nyugalmát és tudatában van állampolgári felelősségének”. A jelentés arról is beszámolt, hogy „ellenforradalmár erők Prága központjában felgyújtottak 4 szovjet páncélos járművet és tüzet idéztek elő. Távközlő és közlekedési eszközöket rongáltak meg, akadályozzák a lakosság élelmiszer-ellátását. A TASZSZ közli továbbá, hogy az ellenforradalmárok üzembe helyezték az előre elkészített illegális rádióadókat és nyomdákat, és propagandaközleményeiket olyannak tüntetik fel, mintha azok a hivatalos csehszlovák álláspontot képviselnék”.

Viszont tájékoztattak arról is, kommentár nélkül, hogy Nicolae Ceaușescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, az Államtanács elnöke, a nagy nemzetgyűlés mai ülésén beszédet mondott, és abban „állást foglalt az internacionalista segítségnyújtás ellen, amelyet az 5 szocialista ország adott csehszlovák párt- és állami személyiségek kérésére a csehszlovák népnek”.[51]

A hallgatók az Esti Krónika augusztus 23-i adásában már arról kaptak tájékoztatást, hogy csehszlovák küldöttség érkezett Moszkvába Svoboda köztársasági elnök vezetésével.[52]

 A Csehszlovákiában történtekről a Reggeli Krónika augusztus 26-i műsorában jelezték, hogy folytatódnak a tárgyalások a csehszlovák küldöttség és a szovjet párt és kormány vezetői között. A továbbiakban a TASZSZ prágai különtudósítója jelentését olvasták be: „reakciós szocialistaellenes erők folytatják aknamunkájukat, és mindenáron megpróbálnak akadályokat gördíteni a helyzet normalizálása elé. E célból Csehszlovákia különböző körzeteiben, különösen a fővárosban provokációs akciókat hajtanak végre. Vasárnapra virradóra Prágában lövöldözés volt hallható, több kerületben fegyvereket, géppisztolyokat, állványos géppuskákat, páncéltörőket találtak és koboztak el. A szövetséges csapatok katonái arra kényszerültek, hogy feltartóztassák és ellenőrizzék a külföldi rendszámtáblájú gépkocsikat. Megállapítást nyert ugyanis, hogy az ellenséges elemek ilyen kocsikat használnak fegyverszállításra. Sok provokációs kísérletet a lakosság segítségével hárítanak el. Prágában szombaton éjszaka a szövetséges csapatok katonáinak sikerült megakadályozniuk, hogy szabotőrök üzemképtelenné tegyék a városi vízellátást. Prága és más csehszlovákiai városok lakói, akik kapcsolatot tartanak a szövetséges csapatok katonáival, egyre inkább meggyőződhetnek arról, hogy e harcosok valóban azért mentek Csehszlovákiába, hogy segítsenek megvédeni az ország szocialista rendjét és a nép vívmányait. Második napja dolgozik már az új prágai televízió-adó központ. A csehszlovák főváros házainak falairól sok helyütt eltűntek azok a feliratok, amelyek a szocialista országok népeit becsmérlik, írják a TASZSZ prágai különtudósítói.”[53] 

A Moszkvában tárgyaló Svoboda csehszlovák köztársasági elnök környezetéből a keletnémet ADN hírügynökség moszkvai tudósítójával közölte: a „csehszlovák államfő felszólította a New Yorkban tartózkodó Hájek külügyminisztert, hogy ne szólaljon fel az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülésén. […] a csehszlovákiai fejlődést a szocialista országok egymás között vitatják és oldják meg”. A hír az Esti Krónika augusztus 26-i kiadásában hangzott el.[54]  

A szovjet fővárosban közleményt hoztak nyilvánosságra az augusztus 23–26 közötti szovjet–csehszlovák tárgyalásokról. A Hírekben augusztus 27-én elhangzottak alapján a „tárgyalásokat a nyílt elvtársi légkör jellemezte. A felek megvitatták a nemzetközi helyzet aktuális eseményeit és a Csehszlovákiában az utóbbi kialakult helyzetet és az öt szocialista ország fegyveres erőinek ideiglenes, csehszlovákiai területre lépésével kapcsolatos eseményeket”.

A közlemény végén mind a két fél megállapodott abban, hogy „akárcsak korábban, határozott válaszban részesíti a militarista, revansista és neonáci erőket, amelyek arra törekednek, hogy felülvizsgálják a második világháború eredményeit, megsértsék a fennálló európai határok érinthetetlenségét”. Kijelentették azt is, hogy „feltétlenül teljesítik mindazon kötelezettségeket, amelyek a szocialista államok között kötött több- és kétoldalú szerződések alapján vállalták, hogy erősítik a szocialista közösség katonai erejét, fokozzák a Varsói Szerződés hatékonyságát”.[55] A közölteket ismét nem követte kommentár, a hallgatókra bízták a hírek értékelését. A magyar pártvezetés álláspontját ugyanakkor jelezte, hogy továbbra is a mérsékelt, az egyes „testvérpártoktól” eltérő hangnem uralta a híreket,[56] amire lehetőséget adott a TASZSZ eseményleíró híranyagának az átvétele is.

Végül október közepén Koszigin és Černík aláírták Prágában a szovjet–csehszlovák szerződést, erről a Reggeli Krónika október 17-i műsora tájékoztatott. A szerződés „megszilárdítja a két nép, valamint a szocialista közösség valamennyi népe között a szoros együttműködést és barátságot. Koszigin elmondta, hogy a megállapodás értelmében a szovjet csapatok nagyobb részét, továbbá Magyarország, Lengyelország, az NDK és Bulgária csapatait a közeli hónapokban szakaszosan kivonják Csehszlovákiából”.[57]

 A Hírek október 21-i hajnali kiadása a magyar csapatok kivonásának hírét erősítette meg: „A Csehszlovákiában tartózkodó magyar alakulatok baráti hangulatú búcsútalálkozón vettek részt, mert rövidesen megkezdődik fokozatos kivonásuk a közelmúltban született megállapodás értelmében. Alakulataink parancsnokai és tisztjei búcsút vesznek azoktól a helyi vezetőktől, akik az elmúlt hetekben eredményesen együttműködtek a magyar egységekkel. A galántai ünnepségen a csehszlovák helyi vezetők hangsúlyozták, hogy a magyar néphadsereg magatartása és tevékenysége jelentősen hozzájárult a konszolidáció folyamatához.”[58]

 A csehszlovákiai események, a „prágai tavasz” még hónapokig volt a politikai közélet fő témája – a rádió hírfolyamából azonban jórészt kikerültek. Nem utolsósorban az év elején bevezetett új gazdasági mechanizmust érő kritikák miatt. A rádióban kerülték a „prágai tavasz” és a magyar folyamat korábban is alig jelzett, de az értő hallgatók számára egyértelmű hasonlóságát. A csend most a magyarországi gazdasági reform védelmét szolgálta. S mint nem sokkal később be is igazolódott, nem is alaptalanul.

 


[1] HUSZÁR Tibor: 1969: Prága, Budapest, Moszkva. Kádár János és a csehszlovákiai intervenció. Szabad Tér Kiadó, Budapest, 1998.

[2] FÖLDES György: Kádár János külpolitikája és nemzetközi tárgyalásai. Napvilág Kiadó, Budapest, 2015.

[3] BORHI László: Nagyhatalmi érdekek hálójában. MTA BTK–Osiris Kiadó, Budapest, 2015.

[4] BÉKÉS Csaba: Kádár János és a prágai tavasz. Beszélő, 2008. július–augusztus. 13. évf., 7. szám. http://beszelo.c3.hu/cikkek/kadar-janos-es-a-pragai-tavasz. (Letöltve: 2018. 04. 06.)

[5] Ahogy Szentkirályi János, a Szabad Föld hetilap (a Népszabadság után a legnagyobb példányszámban jelent meg) főszerkesztője jelezte, a hazai tájékoztatás csak az esetek kis hányadában – ő 3%-ra tette azt – bicsaklott meg az 1960-as évek végén: ám e problémák szinte mindig a nemzetközi eseményekkel voltak kapcsolatosak. Szentkirályi János feljegyzése (1968. szeptember 5.) MNL OL M–KS 288. f. 22/1968. cs. 17. ő. e.

[6] Ebben is változást hozott már a „desztalinizációs” folyamat, amelynek fontos lépése volt az 1965-ös párthatározat. TAKÁCS Róbert: A sztálini modell átalakítása a magyar tömegkommunikációban. Múltunk, 2013/3. 68–103.

[7] Reggeli Krónika. 1968. január 6. Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (a továbbiakban MTVA) Archívum. Műsorboríték. Adásba ment: 1968. január 6. 7:00–7:15. Kossuth Rádió.[8] Esti Krónika. 1968. január 6. MTVA Archívum. Műsorboríték. Adásba ment: 1968. január 6. 19:00–19:29. Kossuth Rádió.

[9] Csehszlovákiában a rehabilitáció még ekkor is igen lassan haladt. BENCSIK Péter: Csehszlovákia története dokumentumokban. Napvilág Kiadó, Budapest, 2016.

[10] Hétvégi külpolitikai figyelő. 1968. március 23. MTVA Archívum. Műsorboríték. Adásba ment: 1968. március 23. 14:45–15:00. Kossuth Rádió.

[11] BÉKÉS Csaba: I. m. 103. A kiadott, de a rádióban be nem olvasott közleményben nem nevezik meg Csehszlovákiát. SZABÓ Bálint (szerk.): A szocializmus útján. A népi demokratikus átalakulás és a szocializmus építésének kronológiája. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982. 312.

[12] Esti Krónika. 1968. március 30. MTVA Archívum. Műsorboríték. Adásba ment: 1968. március 30. 19:00–9:29. Kossuth Rádió.

[13] Esti Krónika. 1968. április 1. MTVA Archívum. Műsorboríték. Adásba ment: 1968. április 1. 19:00–19:29. Kossuth Rádió.

[14] Esti Krónika. 1968. április 2. MTVA Archívum. Műsorboríték. Adásba ment: 1968. április 2. 19:00–19:34. Kossuth Rádió.

[15] Hírek. 1968. április 5. MTVA Archívum. K 615. Sajtólevéltár. 473. doboz. Adásba ment: 1968. április 5. 22:00. Kossuth Rádió.

[16] Hétvégi külpolitikai figyelő. 1968. április 6. MTVA Archívum. Műsorboríték. Adásba ment: 1968. április 6.

[17] :45–15:00. Kossuth Rádió.

[18] BÉKÉS Csaba: I. m.

[19] Reggeli Krónika. 1968. május 9. MTVA Archívum. Műsorboríték. Adásba ment: 1968. május 9. 5:30–5:40. Kossuth Rádió.

[20] Esti Krónika. 1968. május 8. MTVA Archívum. Műsorboríték. Adásba ment: 1968. május 8. 19:00–19:29. Kossuth Rádió.

[21] Esti Krónika. 1968. május 9. MTVA Archívum. Műsorboríték. Adásba ment: 1968. május 9. 19:00–19:29. Kossuth Rádió.

[22] Reggeli Krónika. 1968. május 25. MTVA Archívum. Műsorboríték. Adásba ment: 1968. május 25. 7:00–7:14. Kossuth Rádió.

[23] BÉKÉS Csaba: I. m. 106.

[24] Esti Krónika. 1968. június 20. MTVA Archívum. Műsorboríték. Adásba ment: 1968. június 20. 19:00–19:26. Kossuth Rádió.

[25] BÉKÉS Csaba: I. m. 107.

[26] Esti Krónika. 1968. június 14. MTVA Archívum. Műsorboríték. Adásba ment: 1968. június 14. 19:00–20:00. Kossuth Rádió.

[27] Esti Krónika. 1968. június 25. MTVA Archívum. Műsorboríték. Adásba ment: 1968. június 25. 19:00–19:29. Kossuth Rádió.

[28] Esti Krónika. 1968. június 27. MTVA Archívum. Műsorboríték. Adásba ment: 1968. június 27. 19:00–19:29. Kossuth Rádió.

[29] Esti Krónika. 1968. június 28. MTVA Archívum. Műsorboríték. Adásba ment: 1968. június 28. 19:00–19:25. Kossuth Rádió.

[30] BÉKÉS Csaba: I. m. 108. 35 Uo.

[31] Esti Krónika. 1968. június 28. MTVA Archívum. Műsorboríték. Adásba ment: 1968. június 28. 19:00–19:25. Kossuth Rádió.

[32] BÉKÉS Csaba: I. m. 108.

[33] Reggeli Krónika. 1968. július 15. MTVA Archívum. Műsorboríték. Adásba ment: 1968. július 15. 7:00–7:14. Kossuth Rádió.

[34] Reggeli Krónika. 1968. július 16. MTVA Archívum. Műsorboríték. Adásba ment: 1968. július 16. 5:30–5:40. Kossuth Rádió. Arról természetesen nem szól a rádió, hogy a megbeszéléseken ellentétek voltak a mérséklő magyar és az agresszív, az azonnali beavatkozást sürgetők között. Erről lásd FÖLDES György: I. m. 93–94. 40 FÖLDES György: I. m. 93–94. és 61. lj.

[35] A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának (Varsó, 1968. július 15.) A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának megbízásából: Kádár János a Magyar Szocialista Munkáspárt KB első titkára, Fock Jenő a Magyar Szocialista Munkáspárt PB-tagja, a magyar forradalmi munkásparaszt kormány elnöke. Népszabadság, 1968. július 18.

[36] Nem volt ritka, hogy, mint itt, a kényesebb témákat a hajnali, illetve a kései kiadásokban ismertették.

[37] Hírek. 1968. július 21. MTVA Archívum. K 615. Sajtólevéltár. 481. doboz. Adásba ment: 1968. július 21. 6:00. Kossuth Rádió.

[38] Hírek. 1968. július 22. MTVA Archívum. K 615. Sajtólevéltár. 481. doboz. Adásba ment: 1968. július 22. 12:00. Kossuth Rádió.

[39] Esti Krónika. 1968. július 29. MTVA Archívum. Műsorboríték. Adásba ment: 1968. július 29. 19:00–19:25. Kossuth Rádió.

[40] Esti Krónika. 1968. július 30. MTVA Archívum. Műsorboríték. Adásba ment: 1968. július 30. 19:00–19:30. Kossuth Rádió.

[41] Interjú Ekecs Gézával. 2006. július 3. Országos Széchényi Könyvtár Történeti Interjúk Tára. Az interjút készítette: Hanák Gábor.

[42] Esti Krónika. 1968. augusztus 1. MTVA Archívum. Műsorboríték. Adásba ment: 1968. augusztus 1. 19:00– 9:30. Kossuth Rádió.

[43] Reggeli Krónika. 1968. augusztus 2. MTVA Archívum. Műsorboríték. Adásba ment: 1968. augusztus 2. 7:00– 7:14. Kossuth Rádió. 50 BÉKÉS Csaba: I. m.

[44] Hírek. 1968. augusztus 3. MTVA Archívum. K 615. Sajtólevéltár. 482. doboz. Adásba ment: 1968. augusztus 3. 22:00. Petőfi Rádió.

[45] BÉKÉS Csaba: I. m. 110.

[46] Uo.

[47] Esti Krónika. 1968. augusztus 17. MTVA Archívum. Műsorboríték. Adásba ment: 1968. augusztus 17. 19:00– 19:25. Kossuth Rádió.

[48] Hírek. 1968. augusztus 21. MTVA Archívum. K 615. Sajtólevéltár. 484. doboz. Adásba ment: 1968. augusztus 21. 4:30. Kossuth Rádió.

[49] Hírek. 1968. augusztus 21. MTVA Archívum. K 615. Sajtólevéltár. 484. doboz. Adásba ment: 1968. augusztus 21. 10:00. Kossuth Rádió.

[50] Reggeli Krónika. 1968. augusztus 22. MTVA Archívum. Műsorboríték. Adásba ment: 1968. augusztus 22. 5:30–5:40. Kossuth Rádió.

[51] Esti Krónika. 1968. augusztus 22. MTVA Archívum. Műsorboríték. Adásba ment: 1968. augusztus 22. 19:00– 19:00. Kossuth Rádió.

[52] Esti Krónika. 1968. augusztus 23. MTVA Archívum. Műsorboríték. Adásba ment: 1968. augusztus 23. 19:00– 19:25. Kossuth Rádió.

[53] Reggeli Krónika. 1968. augusztus 26. MTVA Archívum. Műsorboríték. Adásba ment: 1968. augusztus 26. 7:00–7:15. Kossuth Rádió.

[54] Esti Krónika. 1968. augusztus 26. MTVA Archívum. Műsorboríték. Adásba ment: 1968. augusztus 26. 19:00– 9:25. Kossuth Rádió.

[55] Hírek. 1968. augusztus 27. MTVA Archívum. K 615. Sajtólevéltár. 484. doboz. Adásba ment: 1968. augusztus 27. 15:00. Kossuth Rádió.

[56] A moszkvainál is keményebb volt az NDK rádió hangneme. Erről lásd Die Rolle der DDR-Medien beim

„Prager Frühling” im Jahre 1968. https://freidenker.cc/die-kunst-der-umschreibung-der-prager-fruehling1968/167?print=pdf(Letöltve: 2018. 05. 21.)

[57] Reggeli Krónika. 1968. október 17. MTVA Archívum. Műsorboríték. Adásba ment: 1968. október 17. 7:00– 7:14. Kossuth Rádió.

[58] Hírek. 1968. október 21. MTVA Archívum. K 615. Sajtólevéltár. 489. doboz. Adásba ment: 1968. október 21. 4:30. Kossuth Rádió. 

Kodolányi János Egyetem

Kodolányi János Egyetem
Cím: 5900 Orosháza, Gyopárosi út 3/f.
Kodolányi János Egyetem
Cím: 1139 Budapest, Frangepán utca 50-56.
Telefon: (1) 238 9327

Kodolányi János Egyetem
Cím: 8000 Székesfehérvár, Fürdő utca 1.
Telefon: (22) 543-400
Impresszum | Szerzői jogok | Etikai kódex | Médiaajánlat