Otthon Erdélyben és Vajdaságban, itthon Budapesten

2023. szeptember. 19. Mozaik
Otthon Erdélyben és Vajdaságban, itthon Budapesten

Az európai kultúra napja rendezvényt 2008 óta, minden év szeptember 20-án rendezik meg. Az esemény célja, bemutatni a kultúrák egyenrangú együttműködését és egymás melletti fejleszthetőséget, valamin, hogy felhívja a figyelmet az egyenrangú kultúrák párbeszédének fontosságára.  A programok az ünnep napján és az azt követő négy hétben látogathatóak. Az esemény a kultúra főbb ágait felülelő kulturális eseménysorozatból áll. A kultúrák sokszínűségéről, az elfogadásról Őri Pannával és Kelemen Kornéllal, a KJE harmadéves kommunikáció- és médiatudomány szakos hallgatóival beszélgetett Mocsányi Lizett. A beszélgetőtársak - mindketten - határon kívüli gyökerekkel rendelkeznek.

Mit gondoltok, miért fontos megemlékezni erről a napról?

Kornél: Rengeteg különbség van a társadalmak és a kultúrák között, ezért fontosnak tartom, hogy megemlékezzünk arról, hogy a kultúrák hogyan tudnak közösen együtt dolgozni. Egy adott népcsoporton belül is rengeteg különböző kulturális csoport van. Én magam már itt születtem, de a családom erdélyi. Látom a budapesti és az ottani csoport különbségeit, hogy melyik csoport hogyan éli a mindennapjait, mik a szokások és mik a különbségek.

Panna: Én első kézből tapasztalom ezt. Ráadásul, három népcsoportot tudnék összehasonlítani, Vajdasági vagyok, ott nőttem fel. Nekem az a normális, ahogy mi ott létezünk és élünk, de így, hogy már öt éve lakom itt Pesten, úgy érzem, megismertem a budapesti kultúrát és a kulturális különbségeket Budapest és Vajdaság között. Valamint, van még a dél szerbiai népcsoport, ami szintén különbözik kultúrájában attól, amiben én felnőttem. Szerbia-Szerbia, de hatalmas a különbség közöttük délen, és köztünk Vajdaságban. Teljesen más az egész. Az első különbség az az volt, amit észrevettem itt Magyarországon, hogy sokkal merevebbek és ridegebbek az emberek, mint nálunk otthon. Vajdaságban sokkal hagyományőrzőbb a közösség, Dél-Szerbiában pedig még inkább. Tényleg nagyon sok különbség van. Ez csak pár egyszerű észrevétel volt, de szembetűnő a különbség.

Szerintetek változott valami az évek során, nem egyre jobban összeegyeztethető már a kultúrák találkozása?

Kornél: Véleményem szerint ez így van, hiszen a mai felgyorsult, modern világban különböző̋ kultúrájú emberek egyre valószínűbb, hogy találkoznak egymással, és egyre sűrűbben fognak konfrontálódni egymással. Ez az elmúlt évszázadokban nem volt jellemző. Ma már a nagyvárosok környékén, ha kimész az utcára, simán jöhet szembe veled egy ázsiai, egy afrikai, mindegy melyik népcsoportból. Véleményem szerint azért fontos ez a nap, hogy be tudjuk fogadni a különböző kultúrájú embereket. Ne legyen furcsa számunkra, ha valakiknek nem az a normális, mint ami nekünk.

Panna: Szerintem is, hiszen már haladtunk jó sokat a rabszolgatartás óta, de még mindig túl sokszor van kiemelve, hogy te más vagy, vagy én vagyok más. Ez még mindig nem elfogadott eléggé.

Mit láttok a jelenlegi legnagyobb problémának? Milyen megoldásokat lehetne erre találni?

Kornél: Szerintem a jelenlegi legnagyobb probléma még mindig az, hogy habár az emberek már vegyülnek, rengeteg különböző̋ kultúrájú ember van egy helyen, de az elfogadás még mindig nagyon nagy problémát jelent. Érzem magamon, ha kimegyünk haza, Erdélybe. Ott megkapom azt, hogy ilyen, meg olyan magyar vagyok, itt megkapom azt hogy ilyen, meg olyan román. Ez az elfogadás még mindig nincs meg az emberekben. A legjobb megoldás erre az lenne, ha a tudatukba bele lehetne azt építeni, hogy mindegy ki honnan van, el lehet vele ugyanúgy beszélgetni.

Panna: Én is rendszeresen megkapom, hogy te szerb vagy, honnan tudhatnád, hogy mi hogyan szoktuk, pedig nem tartom magam szerbnek. Nem tartom magam feltétlenül magyarnak sem, talán inkább köztesnek. De sokszor megkapom, hogy nem idevaló vagyok, menjek haza, elveszem a lehetőségeket, az "igazi" magyarok elől. Pedig - szerintem - ez már unalmas, lerágott csont.

Hol találkoztok ilyen emberekkel, akik így vélekednek rólatok, hol kapjátok meg ezeket a mondatokat?

Panna: Én, személy szerint nem tudnék korcsoportot kiemelni. Leginkább a fiataloktól, korunkbeliektől, de hallottam ezt már a munkáltatóm szájából is: "Panna, lehet, hogy ez nálatok Szerbiában elfogadott, de mi itt nem. Itt úgy csináljuk, ahogy mi szoktuk". És ez egy kedvesebb mondat. Szóval, szerintem itt nem generációkban, korcsoportokban kell a hibát keresni, hanem gondolkodásmódban. Mennyivel vagyok én kevesebb, mint te, azért, mert nem egy országban születtünk? Semmivel. Az is oké, hogy mi így szoktuk, ti meg máshogy, legyen szó tényleg bármiről, mert nem vagyunk egyformák. Ez így jó, ne is legyünk.

Kornél: Teljesen hétköznapi szituációkban, leginkább olyan emberektől, akiket alig, vagy egyáltalán nem ismerek. Az utóbbi években talán javult a helyzet, viszont általában az idősebb generáció nem fogadja el azt, hogy én is magyar vagyok.

Mit gondoltok, hogyan tudnátok megerősíteni a kulturális elfogadást?

Panna: Talán, ha megértethetnénk az emberekkel, hogy nem csak egyféleképpen lehet hozzáállni a világhoz. Szóval meg lehet hámozni egy krumplit zöldséghámozóval, késsel, dörzsikével, az eredmény ugyanaz. Primitív példa, de valóban azt gondolom, ha megértenék az emberek, hogy nem csak egyféle megoldás, gondolkodás, vélemény van, akkor már közelebb lennénk az ideálishoz. Ebben hatalmas nehézség, hogy az emberek többsége meg van győződve arról, hogy minden úgy van, úgy a jó, a helyes, ahogy azt ő gondolja. Szóval, az első̋ lépés talán, hogy mindenki, aki így gondolkodik, szálljon le arról a bizonyos magas lóról, mert ez a fajta gondolkodás nem visz előre. Megrekedni egy szinten, csak a saját kultúránkat isteníteni egy életen át és kizárni ez által egy csomó klassz dolgot, lehetőséget, hatalmas hiba.

Kornél: Az edukálás lenne a legegyszerűbb válasz, hogy jobban ismerjék az emberek a különböző magyar kultúrákat. Véleményem szerint pozitív irányba haladunk ezen a téren, hiszen a mi generációnk sokkal inkább megérti ezt a kérdést.

Milyen előnyei vannak annak, hogy mindkét kultúrához tartoztok?

Panna: Számomra az elfogadás és a nyitottság a legnagyobb előny. Megtanultam elfogadni embereket, véleményeket, szokásokat. Nyitottabb vagyok az új dolgokra. Imádok új, különböző̋ kultúrájú emberekkel találkozni, ismerkedni. Nagyon szeretek olyan helyekre utazni, ahol kicsit beleláthatok az ottani szokásokba, életvitelbe. Alkalmazkodóbb lettem, talán ezt is ide sorolnám. Kicsit skizofrén életet is élek, mert ha otthon vagyok Vajdaságban, akkor felveszem az ottani szokásokat, ha meg itthon vagyok Budapesten, igyekszem felvenni az itteni életformát. Ezt is hasznosnak gondolom, ugyanis így a világ bármely pontján kicsit otthon tudom érezni magam.

Kornél: Több különböző helyzetet, szituációt ismerhettem meg, rengeteg különböző kultúrájú ember van a közelemben, szerintem emiatt tudok gyorsabban azonosulni a különböző̋ emberekkel. Az én esetemben ugyan ez nem igaz, viszont rengeteg kint élő̋ rokonomnál igen, hogy alapból kettő nyelvet ismernek már születésük óta.

 

 

 

 

Kodolányi János Egyetem

Cím: 1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 47-49.

Kodolányi János Egyetem
Cím: 8000 Székesfehérvár, Rákóczi u. 25.

Kodolányi János Egyetem
Cím: 5900 Orosháza, Gyopárosi út 3/f.

Impresszum | Szerzői jogok | Etikai kódex | Médiaajánlat