Magyarországi ősbemutatója lesz Székesfehérváron Robert Musil A rajongók című drámájának. Bán Teodóra, a Budapesti Fesztivál- és Turisztikai Központ igazgatója, dr. Szikora János, a Vörösmarty Színház igazgatója, az előadás rendezője és Zoób Kati designer, az előadás jelmeztervezője tartottak tájékoztatót az előadásról. A bonyolult történetvezetésű, szenvedélyes színmű különös szellemi gazdagságot ígér a nézőknek, a látványvilágban az art déco stílusában megjelenő komplikált és ravasz minimalizmus jegyében. A székesfehérvári bemutatóra április 23-án kerül sor.
Az ősbemutató a Budapesti Tavaszi Fesztivállal közös produkció lesz a Vörösmarty Színházban.
Dr. Szikora János, a Vörösmarty Színház igazgatója, az előadás rendezője elmondta, hogy húsz éve magában hordozott álma megosztani az emberekkel azt a szellemi élményt, amit Musil színműve áraszt. Az író munkássága nélkül az európai irodalom csonka maradt volna – bár nem tartották írófejedelemnek, sokáig egy szűk értelmiségi rétegen kívül nem ismerték, és a legnagyobb regényét, A tulajdonságok nélküli embert sem tudta befejezni halála miatt. A rajongók, ami 1993-ban jelent meg magyar fordításban, bizonyos szempontból előfutára Musil nagyregényének – mondta el Dr. Szikora János: „Azért fordultam a Tavaszi Fesztiválhoz, mert úgy gondolom, hogy ennek a műnek az ősbemutatója megérdemli azt a szellemi rangot, amit Magyarországon ez a kulturális rendezvénysorozat képvisel.”
A 2016-os, 36. Budapesti Tavaszi Fesztivált április 8. és 24. között rendezik: több mint 150 előadást kínál több mint hatvan helyszínen az összművészeti ünnepély, ahova a világ minden tájáról érkeznek művészek a magyar kiválóságok mellett. „A fesztivál sikere a közösség sikere kell, hogy legyen: a művészeké és a nézőké is egyben. A tradicionálisan zenei rendezvényen több éve részt vesznek színházak, galériák és kulturális közterek; akkor lesz a sajátunk és a miénk, akkor fogjuk szeretni igazán, ha mindannyiunkat megszólít. A rajongók bemutatójának helyszíne, a Jurányi Ház számos fiatal alkotónak ad helyet, sok újdonság született ott társművészetek találkozásából, a kortárs szellemiség jegyében.” – mondta Bán Teodóra, a Budapesti Fesztivál- és Turisztikai Központ igazgatója.
„Ez egy nehéz darab. Nehéz befogadni, másfelől pedig nagyon nehéz eljátszani. A kiváló esszéíró, filozófus, matematikus szerző szaktudása intenzíven átüt a színdarabban. A szereplők egy bonyolult, szenvedélyes történet bemutatása mellett hosszan filozofálnak lételméleti kérdésekről. Ez a kettős bonyolultság szellemi gazdagsággal ajándékozza meg az odafigyelő, türelmes nézőt.” – fogalmazott dr. Szikora János. A rajongók öt fiatalember: a három fiú és a két lánytestvér szellemi-érzéki szimbiózisban él együtt, majd két megkötött házassággal szétszakad a csapat; az egyik párban öngyilkos lesz a fiatal férfi, a lány pedig újra házasodik egy idős professzorral – ekkor jelenik meg az ötödik fiatalember, és a lányt elcsábítva kirántja a kapcsolatból, majd megszökteti. Itt kezdődik a darab, itt kezdődnek a további bonyodalmak, hiszen az ifjú szöktető elcsábítja a ház úrnőjét, a magára maradt férj pedig majdnem kapcsolatot kezd a saját unokahúgával – a befejezés a megoldhatatlan erkölcsi dilemmák miatt nagyon talányosan alakul.
A 20-as évek miliőjében játszódó történet ugyan messze van tőlünk, de a rajongás nem: „A rajongás minden ember életében jelentkezik, rövidebb-hosszabb időszakasz, a fiatalságnak az a paradicsomi állapota, amelyben ’még minden megtörténhet’. Ez egy fantasztikus időszak, de ugyanakkor hatalmas, elsősorban erkölcsi csapdákat rejt: minél jobban kitolódik, az egyszerű hétköznapi élet annál nehezebben valósítható meg. Ezzel válik végtelenül korszerűvé ez a színdarab.” – foglalta össze dr. Szikora János. A próbafolyamatot hosszú olvasó-elemző időszak előzte meg – így lesz képes az előadás elgondolkodtatni, hiszen minden mondata üzenet: a majd tíz évig írt színmű mélyről jön, és akit megtalál a nézők között, azt nagyon mélyen találja meg, mondta a rendező. Ennek a megvalósításában nemcsak a szavak vannak az előadás segítségére, hanem a jelmezek is, amelyek Szikora János szavaival élve költemények, jelek és jelzések a korról.
„Én is rajongóvá váltam – talán ez a legfontosabb felismerésem a tervezési munka alapján. Olyan erős üzeneteket kaptam, amelyektől a munkám fűszeressé, tartalmassá és értékessé válik.” – fogalmazott Zoób Kati designer, az előadás jelmeztervezője. „A rajongók azért speciális lehetőség az életemben, mert ezáltal ismertem fel, hogy a 20-as évek tárgykultúrája az én rajongásom tárgya: összetett szerepe van az életemben, a pályámat végigkíséri az egyszerű és mégis komplikált gondolkodásmódja. A megjelenítésben, igazodva a modern ember eszményéhez, egyszerű, de mégis ikonikus, emblematikussá vált tárgyak kaptak helyet – akár egy csészére, akár egy szabásvonalra gondolunk. Izgalmasnak találom, hogy egy miniatűr térben milyen különleges hangsúlyt kaphat például egy piros gomb is akár. Jó érzés ilyen szellemi töltésben tervezni!”
Zoób Katiban Tamara de Lempicka világát idézte fel A rajongók: az art déco képviselőjének festészete a korszak ikonikus figuráinak jellemvonásait hordozza kellő fanyarsággal, megmutatva az új szépségeszményt. A szereplők öltözékei a 20-as évek illusztratív és képzőművészete segítségével építette fel: az egyszerű, de mégis komplikált és ravasz minimalizmus mellett a szereplők viselete a napszakokat is jelzi a világos-sötét tónusokkal.
A szerepekben Lábodi Ádámot, Törőcsik Franciskát, Varga Lilit, Andrássy Mátét, Egyed Attilát, Kuna Károlyt, Kerkay Ritát és Soltész Ritát láthatja a közönség. A díszleteket Szikora János tervezte, a dramaturg Morcsányi Géza.
/Forrás: ÖKK, szöveg: Fraller Ildikó