„…legalább két idegen nyelven beszéljenek az uniós polgárok” - Az európai nyelvek sokszínűségének és a nyelvtanulás fontosságának bemutatása az igazi jelentősége és célja a Nyelvek Európai Napja programsorozatnak, amelyet több mint két évtizede rendeznek meg Európa- szerte. Szeptember 26-át az Európa Tanács európai nyelvek ünnepévé nyilvánította, annak kapcsán, hogy az Unió tagországaiban 2001 őszén ilyen tematikájú sikeres programot rendeztek, amelyen mintegy félszáz ország vett részt. Azóta ezen a napon, ebben az időszakban Európa-szerte versenyek, fesztiválok, nyílt napok várják az érdeklődőket, akik ily módon ízelítőt kapnak a nyelvtanulás örömeiből is.
Mint ismeretes, az EU támogatja azt a törekvést, hogy az uniós polgárok legalább két idegen nyelven beszéljenek.
Az idegen nyelvek szerepéről és a nyelvtanulás fontosságáról a KJE rádióstúdiójában Belső Boglárka és Kelemen Kornél, harmadéves kommunikáció- és médiatudomány szakos hallgatók beszélgettek. Az írott, szerkesztett változatot Kelemen Kornél készítette.
A tanult idegen nyelvek használatáról:
B.B.: Ez egy kicsit bonyolult kérdés, mert anyanyelvi szinten természetesen magyarul beszélek, viszont társalgási szinten megtanultam angolul, németül, emellett hobbi szinten szoktam foglalkozni norvég és japán nyelvvel. Az utóbbi két nyelven leginkább olvasni szoktam, kommunikálni nem sokszor van lehetőségem.
K.K: Leginkább az angollal szoktam találkozni, mivel angolul viszonylag jól tudok, társalgási szinten én is kommunikálok angolul. Emellett tanultam németül is, de sajnos az nem igazán ragadt rám. Ahogy említettem, az angol jön velem szembe leginkább, hiszen, ha felmegyek a netre, angolul kell eligazodnom. Manapság az angol már elengedhetetlen, egyre jobban beépül az életünkbe, podcastok, videók, zenék által, sőt ha az ember csak úgy szórakozik, legtöbbször azt is ezen a nyelven teszi. Például ott vannak a mémek, én a legtöbb viccel, angolul szoktam találkozni a neten. De más nyelvvel is szoktam találkozni, mivel a sport iránt is érdeklődöm. Abban a közegben rengeteg információ spanyolul, vagy portugálul jelenik meg, ezeket általában a Google fordító vagy egyéb más fordító alkalmazások segítségével szoktam elolvasni. Ezeket a nyelveket sajnos nem beszélem, pont emiatt szeretnék még latin eredetű nyelvet is megtanulni.
Iskolai oktatás és önképzés keretében történő nyelvtanulásról:
B.B.: Nekem a kettőnek a keveredése jelent meg az életemben, mert iskolában németül és angolul tanultam, ezekkel érdekes történeteim vannak. Két általános iskolába is jártam. Az első iskolában csak negyedikben kezdtük a nyelvtanulást, viszont átmentem egy másik intézménybe, ahol már elsőtől kezdve mindennap tanultak németül, emiatt sokat kellett fejlesztenem magamat az iskolán kívül, ahhoz hogy ne maradjak le a többiektől. Amikor elkezdtem a középiskolát, szinte nulla angoltudással, raktak be a haladó angol csoportba, míg németből a kezdő csoportba tettek, emiatt az angoltudásom alapjait is önerőből, szabadidőmben kellett elsajátítanom. A kezdő csoport miatt, sajnos a német tudásom elsorvadt a középiskola négy éve alatt. Mostanában kezdtem újra gyakorolni a németet, különböző applikációk segítségével.
A hazai nyelvoktatás tapasztalatairól, a közoktatás idegen nyelvi részének hatékonyságáról:
B.B.: Nekem nem vette el a kedvemet a sok kavarodás sem, pont ellenkezőleg, sokkal jobban motivált, hogy ne maradjak le a többiektől. Azt éreztem, hogy kihívások elé vagyok állítva, ami nehéz volt, viszont ez a sok nehézség csak az előnyömre vált. Azt mindenképp el kell mondanom, hogy szerencsém volt, mivel nagyon jó tanáraim voltak, akik segítettek, ha arra volt szükségem, viszont a legtöbb ismerősöm ennek az ellenkezőjéről számolt be nekem.
K.K.: Sajnos én is inkább a negatív táborhoz tartozom, sok problémával találkoztam. Véleményem szerint a legtöbb oktatási módszer már nagyon elavult. Viszonylag nagy csoportokban vannak az idegen nyelvi órák, emiatt nyilván nem túl személyre szabottak, és ha valaki lemarad annak nehéz dolga van, hiszen a csoportnak tovább kell haladnia. Ugyanakkor nem ezt látom legnagyobb problémának, henem azt, hogy régi könyvekből oktatnak, amik a nyelvtani pontosságra épülnek, nem pedig a hétköznapi szituációkra. Erre a legjobb példák a magnóhallgatásos feladatok, amik egyáltalán nem természetesek vagy átlagosak. Erre a típusú feladatra – szerintem - sokkal jobb lenne, ha egy külföldi rádióműsort mutatnának a diákoknak, vagy podcastokat, bármi olyat, amiben valós szituációkban beszélgetnek különböző emberek egymással. Ez a fajta modernizáció nemcsak hasznos lenne, hanem sokkal érdekesebbé izgalmasabbá tehetné az órákat. Emellett a másik nagy problémámra is adna részben megoldást, hiszen itthon a brit angolt erőltetik, azzal a kiejtéssel, amit ők használnak, emellett a nyelvtani tökéletességen van a hangsúly. Természetesen fontos a nyelvtan, viszont sokszor olyan módon akarják bele erőltetni a diákokba, amit például nem is úgy fognak használni a hétköznapokban. Olyan hanganyagokat játszanék a diákoknak, ahol például egy olasz, spanyol, vagy kínai anyanyelvű emberek beszélnek angolul, hogy szokják meg a különböző kiejtésű embereket, mert az életben nagyrészt nem britekkel fognak angolul kommunikálni. Én jártam külön órára, ott ilyen módszereket használt a tanárom, és sokkal gyorsabban fejlődtem, mint az iskolában.
