Női kvóta az Unió gazdaságában: szükség vagy beavatkozás?

2016. január. 06. Tudomány
Női  kvóta az Unió gazdaságában: szükség vagy beavatkozás?

Folmeg Márta

/ a szerző a Kodolányi János Főiskola tudományos munkatársa, az ELTE-BTK Nyelvtudományi Doktori Iskola abszolvált hallgatója /

 

Nők a pályán

Bevezetés

A nők szubjektív jól-lét érzetét közvetlenül befolyásolja társadalomban betöltött szerepük, munkaerő-pici helyzetük. Valamint a rendszerváltás után kialakult új társadalmi berendezkedés és a napjainkban megfigyelhető társadalmi szerepváltozások is nagy hatással vannak az egyéni jól-lét érzet kialakulásához, az önmegvalósítás sikeres véghezviteléhez.

Nemzetközi szinten sokat feszegetett téma, hogy több női politikus kellene a törvényhozásba, mert ez különböző szempontokat is beemelne. Ám különösen nehéz erről vitázni, mert ha valaki nem támogatja a női kvótát, akkor esetlegesen hímsovinisztaként lesz megbélyegezve. Véleményem szerint a nemnél sokkal fontosabb szempont az alkalmasság. Viszont az alkalmasságot elfedheti az érdekérvényesítések eltérő hatékonysága. A két nem különböző nyelvhasználata okozhatja ezt az érdekérvényesülésben mutatkozó eltérést. Feltevésem, hogy a nyelvhasználat vizsgálatával közelebb jutok a parlamentben meglévő nemi eloszlás megértéséhez.

Mivel a nyelv egyben megteremti és vissza is tükrözi a társadalmi egyenlőtlenségeket, ezért alapvető fontosságú a vizsgálata és megértése a hátrány megszüntetésében, hiszen a nyelven keresztül szemlélhetőek a másokkal való kapcsolatok, és a társas identitás is a nyelven keresztül rajzolódik ki.

A tanulmány célkitűzése

Célom feltérképezni a nők társadalomban betöltött szerepét, különös tekintettel a politikai és a gazdasági területekre. A két területet két különböző kutatással közelítettem meg. A politikai szerepről azt gondolom, az a hipotézisem, hogy a nők érdekérvényesítő képessége elmarad a férfiakétól és ez tetten érhető nyelvhasználatukban is. Ebből a hátrányból eredeztethető az az üvegplafon jelenség, amely a politikai életben is megmutatkozik a nők kárára, miszerint a 2014-es országgyűlési választásokon a 199 képviselőből csak 19 nő jutott a törvényhozásba, így tehát az új parlament összetételében csak 9,54%-os a női részvétel. Pártokra lebontva a Fidesz frakciójában 6,76%, a Jobbiknál 8,69%, az összellenzéki csoportosulásnál 15,78%-os az arány. A legjobban az LMP teljesített, öt bejutó képviselőjükből ketten nők, ez így 40% (valasztas.hu).

Nyelvészeti kutatással és adatközlőim női kvótához való hozzáállásuknak feltérképezésével igyekszem az okokra választ keresni. Továbbá áttekintem a nők gazdasági szférában való részvételét az Európai Unió ajánlásai alapján is, miszerint a vállalatok vezető testületeiben női kvótával kellene kiegyensúlyozni a nemek részvételét. Megfogalmazom az indítvánnyal kapcsolatos aggályaimat és adatközlőim véleményét a cégek vezetésébe történő mesterséges, felülről érkező beavatkozásról.

Nők a politikai gépezetben

Köztudott, hogy a politika a 20. század elején kizárólag férfiterület volt. Németországban pl.: 1908-ig törvény tiltotta a „nők, elmebetegek, tanulók és tanoncok” számára a pártba való belépést (Huszár 2009:90).

Pierre Bourdieu mondja egy 2000-ben megjelent tudományos értekezésében, hogy a nőket kizárni olyan nyilvános helyről, ahol az élet legkomolyabb játszmái folynak, vagyis a politika és a háború helyszínéről, annyit jelent, mint megtiltani nekik, hogy elsajátítsák azokat a képességeket, amelyek lehetővé tennék számukra, hogy összemérjék erejüket a férfiakkal (Bourdieu 2000:124).

A női választójog bevezetésére elsőként Új-Zélandon, majd nem sokkal később 1893-ban Ausztráliában került sor. Európában Finnország volt az első 1906-ban. Itt az oroszok elleni összefogásban a férfiak bajtársiasságból ajándékozták a választójogot a nőknek. Az USA-ban 1920-ban, míg Nagy-Britanniában 1928-ban, Franciaországban pedig 1945-ben vezették be. Érdekes, hogy Kuvaitban csak 2006-óta járulhatnak a választási urnákhoz a nők. Magyarországon 1918-ban kaptak először választójogot a 24. életévüket betöltött nők, feltéve, ha tudtak írni-olvasni. A nők passzív választójoga az 1920. március 25-26-án megtartott időközi választáson eredményezett először képviselői mandátumot. Slachta Margitot, az első képviselőnőt Budapest I. választókörzetében indította a kormányzó Keresztény Nemzeti Egyesülés pártja. A két nem közötti különbséget megszüntető, mindenkire kiterjedő, általános, egyenlő és titkos választójog csak 1945-ben lépett életbe (Huszár 2009:91).

2007-ben világszerte átlagosan 17,2 % volt a nők aránya a törvényhozó hatalomban. Skandináv államokban a legmagasabb, ott 41,7%. Míg az arab államokban a legalacsonyabb, 9,5%. De nem igaz, hogy egy országban annál nagyobb a demokrácia foka és a nők egyenjogúsága, minél több nő van a parlamentben, mert éppen a polgárháborúk dúlta Ruandában 49% (Huszár 2009:91). Véleményem szerint inkább a kulturális dimenziók dominálnak. Geert Hofstede, holland szociálpszichológus 5 dimenziót állapít meg a különböző kultúrák jellemzésére. Az öt dimenzió a hatalmi távolság, a bizonytalanság kerülése, az individualizmus-kollektivizmus kérdése, a maszkulinitás és femininitás, valamint az időorientáció. Hofstede minden dimenzió mentén sorba állítja az általa vizsgált országokat. Például a maszkulinitás sorban Magyarország a 3. helyen szerepel, Szlovákiát és Japánt követve, míg az Arab Államok csak a 31-32. helyet foglalják el. Ezen a listán a Skandináv térség az utolsó pozíciókat tölti be, például Norvégia a 73., míg Svédország a 74. a maszkulinitási indexüket tekintve (Falkné Bánó 2008: 27-49). Ez a helyezés azt mutatja, hogy ezek az országok a feminin kultúrákhoz sorolhatóak, vagyis konszenzuskeresők, azért dolgoznak, hogy éljenek, nem pedig fordítva, családcentrikusak és az élet minőségére koncentrálnak.

Magyarországon a rendszerváltás előtti időkhöz képest csökkent a nők politikai-közéleti részvétele. Az első három választáson a női-férfi fluktuáció arányai közel voltak egymáshoz (sőt csekély női stabilizálódási előnyt mutattak), azóta viszont a férfi képviselői csoport létszáma növekedett és a nő-férfi arányok e tekintetben megmutatkozó növekvő aszimmetriája figyelhető meg. Világosan látszik, hogy míg a férfiak körében egyértelmű az új képviselők számának csökkenése és a csoport bezáródása, a nőknél magasabb a fluktuáció, vagyis a pártkapuőrök a szelekciót nemek szerint is végzik (Ilonszi–Várnagy 2007). A 2010-es választások sem hoztak előrelépést ezen a téren, mert míg 2006-ban 10,4% volt a nők aránya az országos politikában, addig a 2010-es választásokat követően ez a szám 9,1%-ra csökkent (www.mkogy.hu). A helyi irányításba könnyebb a bejutásuk, mert személyes kontaktuson alapul a választás, kevésbé szigorúak az alkalmassági kritériumok. A helyi kormányzásban felmerülő témák, úgymint oktatás, egészségügy, kultúrpolitika, jobban idomulnak életszférájukhoz. Valamint nem elhanyagolandó, hogy a helyi kormányzás presztízse jóval alacsonyabb az országosénál.

Véleményem szerint nehéz megítélni, hogy a nők saját akaratukból maradnak távol a képviselői pozícióktól, vagy valóban ekkora a szakadék a két nem érdekérvényesítési lehetőségei között.

A női kvótával kapcsolatban többféle megközelítés alakult ki a világban az adott ország társadalmi, gazdasági, politikai környezetének megfelelően. Két alapvető típust különíthetünk el: a nemsemleges és a pozitív diszkriminatív kvótát. Előbbi esetében 40 százalékban minimalizálják azt az alsó határt, amilyen számarányban bármelyik nemnek képviseltetnie kell magát. Utóbbinál viszont határozottan az a cél, hogy a hátrányos helyzetű csoportok előnyt élvezzenek, így csak rájuk vonatkozik a minimális részvételi arány. Léteznek törvényileg, illetve a pártok alapszabályainak tükrében kialakított kvóták is. A latin-amerikai államok egy része már a kilencvenes évek elején bevezette a 30 százalékos női részvételt szorgalmazó kvótát. A jóval emancipáltabb skandináv országokban a pártok önkéntes alapon, saját alapszabályuk megváltoztatásával érték el a kívánt hatást. Európában jelenleg a hagyományosan baloldali értékeket valló skandináv államokban a legmagasabb a nők részvételi aránya a politikában. A pártok 40-50 százalékos kvótáinak köszönhetően Svédországban a nők összesített részvételi aránya eléri a 40 százalékot. Norvégiában három évtizeddel ezelőtt mindez alig 15 százalékra rúgott, ám a pártok kvótái mára 36–39 százalékra tornászták fel a hölgyek arányát. A kelet-közép-európai posztszocialista országokban meglehetősen kellemetlen asszociációkat kelt a kötelező jellegű kvóta, éppen ezért nem is jellemző az alkalmazásuk, legfeljebb a pártoknál, önkéntes alapon. A rendszerváltást követően ezen államokban jelentősen csökkent a nők részvétele a politikai döntéshozatalban. Az Interparlamentáris Unió felmérése szerint a kvóta alkalmazása akkor hatékony, ha pártok alkalmazzák a jelölési folyamat során, minden pártra kiterjed, valamint mindkét nemre vonatkozik (tehát nemsemleges kvóta) (Zgut 2010).

Az indiai törvényhozás szocialista frakciói azt állítják, hogy a nőknek szánt parlamenti mandátumokat a kisebbségek és a szociális-gazdasági hátrányokkal küzdő alacsonyabb kasztokba tartozók képviselői számára kellene biztosítani. Az ellenzéket vezető jobboldali, hindu nacionalista párt és a kommunista képviselőcsoportok ugyanakkor már bejelentették, hogy támogatják a kormány női kvóta bevezetésére irányuló törvényjavaslatát (www.hvg.hu).

Magyarországon is már több ízben naprendre került a női kvóta kérdése, de eddig még hivatalosan bevezetésre nem került. Néhány párt belső szabályzatában, a jelöltállításnál már igyekszik a nemzetközi trendekhez igazodni, de ezek a belső szabályok titkosak, nehezen kutathatóak. A kvóta támogatói és ellenzői is hoznak fel megfontolandó érveket igazuk mellett. A támogatók azt hangsúlyozzák, hogy az alkotmány lehetőséget biztosít a pozitív diszkriminációra, amikor a törvény előtti egyenlőség önmagában képtelen biztosítani az esélyegyenlőséget. Az ellenzők azt emelik ki, hogy a női kvóta korlátozza a férfiak választhatóságát és a nők távolmaradása kulturális természetű, hiszen a társadalomban meglévő attitűd szerint a politika a férfiak világa.

A nők politikai szerepfelfogásuk során meglehetősen ambivalens helyzetbe kerülnek azzal kapcsolatban, hogy milyen nyelvhasználati stratégiát válasszanak. „Nőiesen” szelídek nem lehetnek, mert akkor politizálásra alkalmatlanoknak tűnnek, de túl határozottak sem, mert akkor „agresszívnak” és „nőietlennek” számítanak.

A társadalmi intézmények nem semleges kontextusai a beszédnek. Úgy szerveződnek, hogy az egyik nem – vagy a férfiak egy osztálya, vagy etnikai csoportja – által használt nyelvi stratégiák legitimitását és tekintélyét értelmezzék, bizonyítsák és kényszerítsék ki, a másik nem vagy a többi csoport hatalmát pedig eltagadják (Gal 2001).

A politikai gyűlések nyelvi formája nem azt határozza meg, hogy a döntéshozatal valójában hogyan történik, hanem azt, hogy mi látható, mit lehet legitim valóságként a középpontba állítani. A kutatások egybevetésekor az a kép rajzolódik ki, hogy a gyűlések, amelyeken a vezetők parancsokat adnak vagy hirdetnek ki, a hierarchia ideológiáját törvényesítik, attól függetlenül, hogy a döntések eredetileg hogyan születtek. A gyűléseken a résztvevők között a kényszer és hierarchia hiányát megteremtő közvetettség egalitárius ideológiát törvényesít, legalábbis azokban a társadalmakban, ahol kevés más politikai szerveződés intézményesedett. Míg a férfiak közvetett szónoklatai a férfiak egalitárius politikai rendszerének társadalmi valóságát konstruálják meg, addig a nők kirekesztése ideológiai szempontból valósítja meg és igazolja a nők politikai rendszernek való alárendelését (Gal 2001).

 

A nyelvhasználat férfi – női vetületei

 

Napjainkban divatos tudományterület a gendernyelvészet, amely a társadalmi nemek tudományával foglalkozik. Nem szabad összetéveszteni a feminista nyelvészettel, mert a gender nem diszkriminál, nem akarja egyik nemet sem a másik elé helyezni. A gendernyelvészet vizsgálódik, elemez. A társadalmon belüli nemi szerepek eloszlásával és az ehhez fűződő nyelvhasználatokkal foglalkozik. A nyelvhasználati modelleknek három különböző felfogása létezik:

•      Robin Lakoff megfigyelései (Dominancia modell/Deficit modell)

•      Deborah Tannen kutatásai (Differencia modell/Két kultúra modell)

Ø  Eltérő szocializáció

Ø  Odafigyelés, konfliktuskezelés

Ø  Nők kérdésáradata

•      ’90-es évek: Dinamikus modell: amelyben a gender változékonyságára, alakíthatóságára hívják fel a figyelmet. A Dinamikus modell szerint a nyelven keresztül konstruálódik meg a társadalmi nem.

Hipotézis

A Dinamikus modellt továbbgondolva azzal a hipotézissel élek, hogy a nyelvhasználat módját, stílusát nem az identitás, esetleg a felvett nemi jelleg, hanem pusztán a kontextus határozza meg. A beszédhelyzet és a beszédtéma az, amely alapvetően kijelöli a nyelvhasználat mikéntjét. A gondolatmenetet tovább görgetve azt állítom, hogy egy nő akkor lesz sikeres egy férfiak uralta területen, ha természetes könnyedséggel tud alkalmazkodni, az azon a területen uralkodó nyelvhasználati stílushoz. Vagyis, ha a megnyilvánulása idejére beszédmódjának és egész fellépésének férfias jelleget kölcsönöz. Azt állítom, hogy a beszédhelyzet és a téma határozza meg a beszédstílust, rendelkezhet valaki akár férfi, akár női identitással, beszédmódjának férfiassága vagy nőiessége attól függ, hogy hol, kivel és miről beszél. Mindebből kiindulva, azt állítom, hogy egy férfias közegben, mint például a politika, a megnyilvánulók beszéde férfias jelleget fog ölteni, nemi hovatartozásuktól függetlenül. A szövegek a formális közeg miatt nem tartalmaznak majd gender markereket (vagyis olyan nyelvi jelölőket, amelyek utalnak a szöveget létrehozó nemére). Így az adatközlők a szövegeket férfiaknak fogják tulajdonítani.

Mivel a nyelv egyben megteremti és vissza is tükrözi a társadalmi egyenlőtlenségeket, ezért alapvető fontosságú a vizsgálata és megértése a hátrány megszüntetésében, hiszen a nyelven keresztül szemlélhetőek a másokkal való kapcsolatok.

Magam is összeállítottam egy kérdőívet, amelynek segítségével a férfiak és nők nyelvhasználatával kapcsolatban kérdeztem adatközlőimet. Emellett kíváncsi voltam, hogy plenáris üléseken elhangzott szövegek előadóiról, valamint fórumos hozzászólók személyéről eldönthető-e – csupán a nyelvhasználatuk alapján –, hogy milyen neműek.

 

 A kutatás korpusza és módszertana

A fő kutatás megkezdése előtt egy sztereotípiavizsgálattal 105 internetes adatközlőtől begyűjtöttem nyitott kérdéssel, hogy szerintük mely téma nemi szempontból a legsemlegesebb, és mely terület a leginkább férfiak uralta világ. A legsemlegesebbnek - 78 adatközlő alapján - az időjárás témája bizonyult. A legférfiasabb terület – 82 adatközlő szerint - a politika világa.

A téma további feldolgozásához kérdőíves módszerrel nemi profilalkotást kértem adatközlőimtől, megadott szövegek alapján. A szövegeket két témából merítettem. Először is parlamenti felszólalásokat idéztem különböző nemű politikusoktól, majd az index fórumról, az időjárás témaköréből idéztem olyan hozzászólóktól, akikről kideríthető volt a nemük.

Kérdőívem szociolingvisztikai változói a következők voltak: nem, kor, legmagasabb iskolai végzettség, jelenlegi foglalkozás, lakóhely. A 120 adatközlőből 68 volt nő, 52 pedig férfi. Közülük tizenketten egyáltalán nem hallottak a női kvótáról. Kutatásom a téma szondázásának igényével készült, nem tekinthető reprezentatív felmérésnek a kis elemszámú minta miatt. A felmérés reprezentativitásához legalább 1000-2000 kérdőív kitöltését kell elérni, de ez idáig anyagi és technikai felszereltség hiányában erre még nem adódott módom.

Az adatközlők életkora 18 és 65 év között volt, legmagasabb iskolai végzettségük szerint három csoportra oszthatók: érettségizettek, főiskolát végzettek, egyetemet végzettek. Az általam megkérdezett személyek között nem volt olyan, aki legalább érettségivel ne rendelkezett volna. Születési helyüket tekintve Veszprém, Fejér és Pest megyéből származnak, de 65 %-uk már jó ideje a fővárosban lakik.

A kérdőívvel végzett kutatást 2010 őszén kezdtem és apránként tudtam begyűjteni a 120 adatközlő véleményét. Szülővárosomban, Székesfehérváron és Budapesten végeztem a felmérést. Nagyrészt végzős egyetemistáktól (66%), pontosabban az ELTE és a Corvinus Egyetem diákjaitól, valamint Székesfehérváron a Péter Rózsa Gimnázium és Szakközépiskola felnőttképzési rendszerében posztgraduális jogiasszisztens-képzésben részt vevő hallgatóktól gyűjtöttem. Ezenkívül a Kodolányi János Főiskola Gazdasági Hivatalának, a székesfehérvári Nagysándor József Laktanyának a munkatársait, illetve gépjárművezető-oktatókat is bevontam a kutatásba.

A kutatás alapvető feltevése, hogy az írott szövegek is hordoznak magukon olyan nyomokat, amelyekből sok információ begyűjthető a szerzőről. A szerzőségvizsgálatot az irodalomtörténet szerzőazonosításra, a szerzőijog-védők plágiumfelfedésre, az igazságügyi stilisztika pedig igazságügyi-nyomozati célra használja. Módszere a nyelvi profilalkotás. Viszont véleményem szerint a nemiség kérdése már nehezebben megfogható. A szociolingvisztikai kutatások a női nyelvhasználat mikéntjéről csak olyan közegben állják meg a helyüket, amikor egy nő női szerepében nyilvánul meg, és nem fedi el nőies nyelvhasználatát. Ilyen jegyek például az alárendelt mondatszerkesztés, a viszontkérdések sora. Esetleg több, árnyalt, akár üres melléknevek használata. Viszont kutatásommal azt szándékozom bizonyítani, hogy ezen alapvető jegyek elfedhetőek, ha ezt kívánja meg az érvényesülés stratégiája. Egy nő több szerepben is felléphet akár egy nap folyamán is, pl.: anya, főnök, vásárló…stb., de ezen szerepek nem feltétlenül válnak az identitása részévé. Beszédmódját sokkal dinamikusabban tudja változtatni, identitása sokkal állandóbb. Valamint azt is ki szeretném mutatni, hogy a laikus nyelvhasználónak nem kell feltétlenül ismernie a szociolingvisztika vagy a gendernyelvészet kutatásait, intuitíve, vagy sztereotípiákra hagyatkozva meg tudja állapítani egy nemileg semleges szövegről - amelyben nem alkalmaznak különösebb stratégiákat - hogy az milyen nemű személytől származik.

Kérdőívemben a magyar politikai élet figyelemmel követésére kérdeztem. Egyáltalán nem (1) és nagyon (5) végpontú skálán kellett pontozni az érdeklődés mértékét. Direkt módon rákérdeztem a női kvóta támogatására: erre a kérdésre igen vagy nem választ vártam és rövid indoklást kértem.

A következőkben a parlamentben elhangzott képviselői hozzászólásokból idéztem 9 főtől. Adatközlőimtől azt kértem, hogy próbálják meg a sorok tulajdonosainak nemét eldönteni nyelvhasználatuk milyenségéből. Valamint indokolják válaszukat, akár aláhúzással, akár véleményük szöveges kifejtésével. Majd ugyanezen feladaton belül egy internetes fórum hozzászólóinak véleményét közöltem a női kvótával kapcsolatban. A feladat ugyanaz volt, mint a parlamenti felszólalások szövegeinél.

Adatközlőim több szöveget kaptak, mint amennyit ezen tanulmány keretében ismertetetek, de igyekeztem a markánsabbakat bemutatni a kutatás elemzésénél.

Az utolsó kérdésben meglehetősen direkt módon érdeklődtem, hogy a férfi vagy a női nem alkalmasabb-e a politikai életben való részvételre, a közösségi érdekek képviseletére.

Korpusz

1, „A leghatározottabban kiállok, nem engedek, és kérem, hogy csatlakozzon ön is ehhez, ne engedjünk a bosszúnak, ne engedjünk a boszorkányüldözésnek.” (Hiller István, MSZP) 135. ülésnap, 2008. 04. 07., 34. felszólalás (www.parlament.hu)

2, „…Kiszámíthatatlan eljárásnak vagyunk alanyai is, megszavazói is. Én magam itt kérem önöket személyesen, hogy a mentelmi jogomat felfüggeszteni szíveskedjenek. Az elhangzottakért vállalom a magyar igazságszolgáltatás előtt is a felelősséget.” (Dávid Ibolya, MDF) 135. ülésnap, 2008. 04. 07., 203. felszólalás (www.parlament.hu)

3, „Hadd olvassam fel John Emesének pár sorát…Ő is SZDSZ-es, de ez most nem lényeges. Vitán felül hölgy, csinos hölgy, tegyem hozzá, és ráadásul politikai pályán van…” (Mécs Imre, MSZP) 104. ülésnap, 2007. 10. 30., 315. felszólalás (www.parlament.hu)

4, „A recept a következő: végy egy embert, tanítsd meg egy szűk szókincsre, amely a szakma gyakorlásához bőségesen elegendő. Így pl. lehetséges, valószínű, elszórtan, előfordulhat, változóan és hasonlók. Ezzel gyakorlatilag bárki meteorológussá válik az időjárás előrejelzés tekintetében. Még jósnak sem mondanám őket, mert a jós többször eltalálja a jövőt. A távolabbit is, míg a meteorológus többnyire még azt sem tudja nagy valószínűséggel megmondani, hogy jelen időben mi a helyzet. A televíziós meteorológiai előrejelzés azonos szinten van az ezoterikus-jó humbug műsorral. Gyakorlatilag ennél haszontalanabb szakma és munka kevés van. Konkrétan egy  kommunális hulladékgyűjtésben dolgozót (kukást) is pl. sokkal többre tartok. Én - ha már kell -, teljesítménybérben alkalmaznék meteorológust, és csak az eltalált előrejelzés után adnék javadalmazást nekik. Attól tartok hamar kihalna a szakma, de nem is lenne nagy kár érte. Valószínűsítem egyébként, hogy évszázadokkal ezelőtt egy kínai időjós is sokkal bizonyosabban jelezte előre az időjárást, minden műhold, kütyü, számítástechnika és egyéb milliós, milliárdos csecsebecse nélkül. Ja és azt felelősséggel tette, szemben a maiakkal.” (Index Fórum: Az időjárásról, egy férfi hozzászóló) (forum.index.hu)

5, „Az időjárás gyakran jobb, mint gondolnánk a szobából, és a depressziós hangulat oka legtöbbször a begubózás a szabadba kimenetel helyett. Könnyű azt mondani, hogy "Rossz a kedvem a kiránduláshoz", és nem belegondolni, hogy a dolog fordítva működik: előbb ki kell mozdulnunk, bármilyen is az idő, aztán majd kiderül, hogy akár kiderül, akár beborul, a kedvünk a sok mozgástól javulni fog.           Ez az Univerzum már csak így működik: minden a legkisebb energia-befektetés irányába hajlamos csúszni, de ha értelmes lények vagyunk, akkor rájövünk: a kellemesnél 20-30%-kal több energiát kell fordítanunk mindenre ahhoz, hogy sikerünk legyen, pl. a jókedv és az egészség terén. És akkor a borús időt is derűsnek láthatjuk. (Index Fórum: Buta időjárás-jelzés, egy nő hozzászólása) (forum.index.hu)

Eredmények (Zárójelben a ’miért’-ek)

o        Idézett szövegrész nemek szerinti beazonosítása:

Ø  1. férfi, adatközlők 86%-a eltalálta („leghatározottabban kiállok, nem engedek”)

Ø  2. nő, beazonosítás 65%-os volt („vagyunk”, „kérem Önöket, szíveskedjenek”)

Ø  3. férfi, 94% ítélte meg helyesen a politikus nemét („hadd olvassam fel”, „vitán felül csinos hölgy, tegyem hozzá”)

Ø  4. férfi, adatközlőknek csupán 57%-a tulajdonította férfinek az idézett sorokat (indulatos a szöveg)

Ø  5. nő, a beazonosítás 54%-os volt („Univerzum”, „depressziós hangulat”, „rossz a kedvem”)

Adatközlőimtől kértem, hogy indokolják is a válaszukat. Akik szerint a hozzászólás férfitől származik, mindannyiszor csak az agressziót és a szóhasználatot adták meg indoknak, míg, akik szerint egy nő adta a véleményt, mindig valamilyen egyéb viselkedésbeli, attitűdbeli, társadalmi sztereotípiával indokolták válaszukat. A kutatásom eredményeinek közlésénél most nem tértem ki arra, hogy az adatközlő nemétől függött e a válaszadásának helyessége. Eredményeimben nem korrelált, nem mutatott összefüggést a két tényező.

A kérdőív feldolgozásának módszerei

Életkor tekintetében három csoportot határoltam el egymástól: az egyiket a 18 és 30 év közöttiek, a másik korcsoportot a 30 és 40 év közöttiek, a harmadikat pedig a 40 és 65 év közöttiek alkották. Ez a korcsoportfelosztás mind a nőknél, mind a férfiaknál külön vizsgálható. Az 52 férfi közül 12 tartozik a 18–30-as korosztályba, 8 fő pedig a középső korcsoportot képviseli, míg 32 fő 40–65 éves. A vizsgálatban részt vevő nők közül 12 fő alkotja a fiatalabb korcsoportot, 34 a középsőt, és 22 fő a 40–65 év közöttiek korosztályába tartozik.

 

Adatközlők korcsoportonként és nemenként  

                                                                                                             1. táblázat

korcsoportok

férfi adatközlők (fő)

női adatközlők (fő)

18–30

12

12

31–40

8

34

41–65

32

22

Saját szerkesztés

Kíváncsi voltam, hogy a nemen túl az életkor miként korrelál a női kvóta támogatásával, ezért először korosztályok alapján csoportosítottam a kérdőíveket. Az egyes korcsoportok különböző színű jelölést kaptak, így könnyű volt az alapján szétválogatni a 120 kérdőívet, hogy ki támogatja a női kvótát, és ki nem. 22 adatközlő nem adott értékelhető választ, viszont semmiképpen nem szerettem volna a talán kategóriát is beemelni, így őket ki kellett hagynom ebből a kérdésből. Vagyis az életkor és a kvóta támogatásának korrelációját vizsgálva 98 fővel számolhattam.

 

Adatközlők nemi és kvóta-támogató bontása 

                                                                                                              2. táblázat

női kvóta támogatása

férfi adatközlő (fő)

női adatközlő (fő)

támogatja

8

21

nem támogatja

34

35

Saját szerkesztés

Táblázatban összegeztem a korcsoportok nemek szerinti megoszlását, valamint a nemek kvótatámogatását. Ha a két táblázatot összevetjük, kiderül, vajon az életkor befolyásoló tényező-e.

 

                           Támogatók korcsoportonként

                                                                                   3. táblázat

korcsoportok

támogató férfi adatközlők (fő)

támogató női adatközlők (fő)

18–30

7

4

30–40

1

1

40–65

-

16

Saját szerkesztés

A kvóta ellenzői korcsoportonként

                                               4. táblázat

korcsoportok

férfi adatközlők (fő)

női adatközlők (fő)

18–30

2

2

30–40

4

31

40–65

28

2

Saját szerkesztés

 

Valóban látszik korreláció az életkorral, mert kimagasló eredmény született a támogató nők 40 és 65 év közötti csoportjában. Ugyanígy meglepőnek tartom, hogy a támogató férfiak szinte mind a legfiatalabb korcsoportba tartoznak. Csak latolgatás, de ez abból adódhat, hogy a munkaerőpiacon a legidősebb korcsoport női tagjai vannak általában a legnehezebb helyzetben, talán ezért támogatják a nők minél szélesebb reprezentációját az államvezetésben, hogy ezáltal a nők érdekei más szinteken is jobban képviselve legyenek. Ugyanakkor a fiatal felnőtt korosztály általam megkérdezett férfi tagjai fejében már morzsája sincs az „asszony, hallgass a neved” attitűdnek. Adatközlőim közül a kvóta legnagyobb ellenzői a 40–65 éves férfi korosztályból, valamint a 30–40 éves női korosztályból kerültek ki.

A többi kérdést nem vizsgáltam más változók függvényeként, hanem tematikusan értékeltem ki az egyes feladatokat, és a kitöltő nemével vetettem össze minden eredményt, így minden feladatnál az adatközlő neme képezte a csoportosítás alapját.

A hipotézisek és az eredmények összevetése

Nemek szerint nem volt eltérés a hazai politikai élet követését illetően, szinte megegyezően mindkét nem a középértéket jelölte meg. Vagyis a nők 74%-a, míg a férfiak 76%-a egy skálán 3-assal értékelné politikai érdeklődését. A nők 20%-a jelölte, hogy egyáltalán nem érdekli őket a politika, míg a férfiaknak csak 14%-a. A válaszadók 16%-a kifejezetten odafigyel a napi politikára. Érdekes, hogy a közbülső értékeket egyetlen válaszadó sem jelölte, feltételezem, hogy ez az eredmény abból adódhat, hogy szöveges magyarázatot csak az 1-es és az 5-ös értékekhez adtam, vagyis, hogy egyáltalán nem figyeli (1) vagy nagyon (5).

Adatközlőim 22%-a a női kvóta támogatásával kapcsolatban nem adott értékelhető választ (például is-is, vagy nem tudja), míg 49% ellenezte, és csupán 29% támogatta a női kvóta bevezetését.

Általában elmondható, hogy aki jobban követi a hazai politikai élet alakulását, az változást kíván, valóban szívesen látna több nőt a képviselők között, de nem feltétlenül ilyen formában oldaná meg a helyzetet, ahogy ezt teszi a kvótajavaslat. Így ők gyakran nemmel válaszoltak a támogatás kérdésére, viszont néhányuk szóban hozzátette, hogy talán a nők szociálisan érzékenyebbek, humánusabbak, empatikusabbak lennének az általuk képviseltekkel.

Nemek szerinti lebontásban vizsgálva a válaszokat, a női adatközlőknek kevesebb, mint a fele (58-ból 21 nő), a férfi adatközlők közül pedig csak 8 támogatná a női kvóta bevezetését.

Kérdőívemben arra is kíváncsi voltam, adatközlőim be tudják-e azonosítani politikusaink megnyilvánulásait, és ítéleteiket milyen nyelvhasználati jegyek alapján hozzák meg. A felhasznált korpuszt az országgyűlési jegyzőkönyvek anyagából válogattam. A nyelvhasználatra vonatkozó kérdések megerősítették, hogy az emberek alapvetően sztereotípiákban gondolkodnak a nemek különböző nyelvhasználatáról. Érdemes megfigyelni, hogy míg azok, akik szerint a hozzászólás férfitől származik, mindannyiszor csak az agresszív, határozott fellépést és a markáns szóhasználatot adták meg indoknak, addig azok, akik szerint egy nőtől származik a vélemény, mindig valamilyen egyéb viselkedésbeli, attitűdbeli, társadalmi sztereotípiával indokolták válaszukat („túl kedves”, „nagyon udvarias”, „kevéssé határozott”).

Az eredmények értékelése

Többen, 20-25 fő is visszautasította a kérdőív kitöltését, kisebb arányban a férfiak. A nők gyakrabban hivatkoztak arra, hogy „nem akarnak ilyen feminista dologba belefolyni”. Empirikusan is igazolható, hogy a nőkben erőteljesen él a félelem a stigmatizáltságtól. Látszik, hogy a társadalom és a média által sugallt hatalmi logika mennyire belevésődik magukba a nőkbe.

A nők részéről a női kvóta ötletének nagyobb arányú támogatására számítottam; ezt az elvárásomat empirikus kutatásom nem igazolta vissza.

A nők és férfiak politikai alkalmasságára vonatkozó kérdések szintén megerősíteni látszanak azt a prekoncepciót, miszerint a diskurzus hatalmi logikája nem írható fölül az adott nyelvi és társadalmi kereteken belül. Azok az adatközlők, akik nőt választanának inkább, kivétel nélkül női adatközlők, és támogatták a kvótát, mégis a „gyengébb nem” diskurzusba ragadva indokolták választásukat, például: „a nők kevésbé agresszívak”, „a nők elsődleges feladata a család ellátása”, „felelősségvállalás miatt” stb. Ugyanennek megfelel az inkább férfit választók indoklásainak narratívája is. A legtöbb esetben csak annyit írtak, hogy a férfi politikus „alkalmasabb” vagy „megbízhatóbb”. Továbbá, hogy egy férfi „kötetlenebb szabadidővel és mozgástérrel rendelkezik”. A férfiakat a politikusi szerepre alkalmasabbnak tartó adatközlők 48%-a, azaz majdnem a fele nő volt.

Még a viszonylag fiatal és meglehetősen magasan képzett városi adatközlők körében is komoly tévhitek, előítéletek élnek a társadalom marginalizált tagjaival szemben, de meglepetésemre a nőkkel kapcsolatban is. Nem szándékozom a nőket kisebbségként azonosítani, ez eleve problematikus lenne, mivel egy olyan (biológiai alapú) társadalmi kategóriáról van szó, amelynek létszáma a magyar társadalomban nagyobb, mint a férfiaké. Ugyanakkor, nem szeretnék egyoldalúan gondolkodni, előítéletek léteznek a férfiakkal kapcsolatban is, legfeljebb ezek nem okoznak hátrányt az államigazgatás területén.

 Nemegyszer hallottam már a nőket – bizonyos szempontból – a társadalom kisebbségeként emlegetni. Már maga a tény, hogy a nők Magyarországon csak 1918 után kaptak szavazati jogot, első pillantásra hímsoviniszta elemnek tűnik, de ha az okok mögé nézünk, látható, hogy teljesen logikus és praktikus a magyarázata. A nők tömeges munkába állása csak az I. világháború alatt volt tapasztalható, ezzel párhuzamosan gazdasági és társadalmi szerepük súlya is megnőtt, így tudták kivívni maguknak a teljes jogú polgár címét.

Továbbgondolva a nők társadalmi helyzetét, eljutunk a „mi nők” problémához (Butler 2007:40).

 Vajon lehet a nőkről, mint egységről beszélni? Attól, hogy két emberben közös az Y-kromoszóma hiánya, a társadalmi státusuk és lehetőségeik, sőt nyelvhasználatuk is még merőben eltérhetnek egymástól. Gondolok itt például a korlátozott vagy kidolgozott nyelvi kód különbségeire, amely megkülönböztetés Bernstein nevéhez fűződik.

Bernstein társadalmi osztályokhoz köti a kódhasználatot, kijelentve, hogy a munkáscsaládok nagy részében csak a korlátozott kód használatos, ez viszont kevéssé alkalmas bonyolultabb ismeretek elsajátítására. Ám a korlátozott kódot szintén nem használhatjuk egy osztály jellemzésére, hiszen a középosztálybeliek is élnek vele (Wardhaugh 1995:296).

Véleményem szerint fontos, hogy mindkét nem képviseltesse magát a törvényhozásban, viszont nem értek egyet az 50–50%-os határral, túl szigorúnak és túl statikusnak találom. Jobban örülnék, ha a szakértelem dominálna, és nem fordulhatna elő, hogy a tehetséges embereket diszkriminálják, mert a személyi számuk kezdő értéke nem kerekedik eléggé. Persze üdvözítő lenne az is, ha a nőket sem érné semmilyen szinten, semmilyen értelemben negatív megkülönböztetés.

„Nem minden nő használja a nők nyelvét, és nem mindenki nő, aki a nők nyelvét használja” (Cameron 2001:225).

Kutatásomban például Dávid Ibolya sorait adatközlőim 35%-ban férfinak tulajdonították, mivel egy nagyon határozott, kudarcokkal szembenéző, felelősséget nyíltan vállaló embert éreztek megszólalni. Országgyűlési közvetítések megfigyeléseire támaszkodva, kevés lakoffi állítás (Lakoff 1975) érhető tetten a képviselőnők felszólalásaiban. A „visszakérdés” és a „nyomatékos beszéd”, valamint az üres melléknévhasználat jelenségeire figyeltem csak fel, viszont bármely hozzászólását akár férfi is mondhatta volna. Mivel a plénum előtti felszólalás legfőbb célja, hogy a hallgatóságot meggyőzze, támogatását elérje, ezért a fellépések meglehetősen célorientáltak. Így ahhoz, hogy egy nő ügyéhez a lehető legtöbb képviselőt megnyerje, alkalmaznia kell a férfias nyelvhasználat sajátosságait. Határozott fellépéssel, kompetens, elszánt harcos szerepben kell tetszelegnie, ezért is nehéz a sorok mögött megbújó nőt fellelni. Az időjárás témája már jóval semlegesebb terület, így az adatközlők nehezen tudták felismerni a szöveg létrehozójának nemét. Akkor is inkább sztereotip jegyeket emeltek ki válaszuk igazolására (pl.: „indulatos a szöveg”, „depresszióról csak nő beszél” stb.

Marissa Mayer, Meg Whitman, Virginia Rometty, Indra K. Nooyi, Ursula M. Burns. Látszólag ismeretlenül csengő női nevek. Azonban ha a felsorolásba belevesszük, hogy ezek a nők olyan cégek élén állnak, mint a Yahoo (Mayer), a Hewlett-Packard (Whitman), az IBM (Rometty), a PepsiCo (Nooyi) vagy a Xerox (Burns), akkor máris ismerősebb lehet a lista. Ezek a cégek a Fortune magazin 500-as listáján szerepelnek, melyekbe azon egyesült államokbeli cégek kerülhetnek, amelyek a legmagasabb bruttó forgalommal rendelkeznek (www.catalyst.org). Mégis, a női vezetők száma a gazdaságban igen alacsonynak mondható: a Fortune felmérése szerint 2013-ban a döntéshozói pozíciók 14,6%-át töltötték be nők (www.catalyst.org)

Hasonló a helyzet az Európai Unióban is. Az Európai Bizottság 2012-ben kiadott közleménye szerint a „vállalatok vezetőtestületeiben jelenleg az egyik nemhez tartozók vannak túlnyomó többségben: az igazgatótanácsok nem ügyvezető tagjainak 85%-a és az ügyvezető tagok 91,1%-a férfi, míg a nők ezekben csupán 15%-ban, illetve 8,9%-ban képviseltetik magukat (europa.eu).

2012-ben az Európai Unió Bizottsága választ adva az Európai Parlament azon felhívására, amely egy olyan uniós jogszabály létrehozását sürgette, melyben a vállalatok vezetésében a nők és férfiak közötti egyenlőségét deklarálja, a következő javaslatot tette:

„A javasolt irányelv 40%-os célkitűzést határozott meg az alulreprezentált nem képviseletére vonatkozóan a tőzsdén jegyzett vállalatok nem ügyvezető feladatot ellátó igazgatói között. Azok a vállalatok, ahol az alulreprezentált nem képviselete alacsonyabb (kevesebb mint 40%) a nem ügyvezető feladatot ellátó igazgatók között, kötelesek lesznek az e pozíciókra történő kinevezéseket az egyes jelöltek képzettségének összehasonlító elemzése alapján, egyértelmű, a nemekre vonatkozóan semleges és félreérthetetlen kritériumok alkalmazásával végezni. Azonos képzettség esetén, az alulreprezentált nem részesül elsőbbségben. Az alulreprezentált nem legalább 40%-os arányának elérésére vonatkozó célkitűzést a nem ügyvezető pozíciók tekintetében 2020-ig, míg az állami vállalatoknak – amelyek felett a hatóságok meghatározó befolyást gyakorolnak – két évvel hamarabb, 2018-ig kell teljesíteniük. A javaslat várhatóan kb. 5 000 tőzsdén jegyzett vállalatra alkalmazandó az Európai Unió területén. Nem alkalmazandó azonban a kis- és középvállalatokra (a 250 munkavállalónál kevesebb személyt foglalkoztató vállalatok, valamint azok, amelyeknek a világon az éves forgalma nem haladja meg az 50 millió EUR-t) vagy a nem jegyzett vállalatokra”(europa.eu).

Az idézett közlemény részletesen kitér a jelenlegi jogi helyzetekre a tagállamokban, és megállapítja, hogy nem létezik egységes szabályozás: míg 11 tagország rendelkezik jogi lehetőségekkel a nemek közötti egyensúly előmozdítása érdekében, addig 11 további tagállamban teljesen hiányoznak az ilyen kérdéseket megoldó akár önszabályozó intézkedések és/vagy jogszabályok.

A Bizottság azt kívánja ezzel a jogszabállyal elérni, hogy legkésőbb 2020-ra (illetve állami cégek esetében 2018-ra) létrejöjjön egy olyan rendszer, ahol a tőzsdén jegyzett állami vállalatok vezetőtestületeiben a nem ügyvezető tagok között az alulreprezentált nem aránya elérje a 40%-ot. Ezen kívül a javaslat bevezeti az úgynevezett „flexi-kvótát”, amelynek lényege, hogy a tőzsdén jegyzett vállalatok dolgozzanak ki saját és egyedi önszabályozási célokat, melyek segítik mindkét nem esetén a kvótának megfelelő képviseletet az egyes cégek igazgatótanácsának összetételében. Fontos követelmény, hogy a „tagállamoknak megfelelő és visszatartó erejű szankciókat kell előírniuk az irányelvet megsértő vállalatokra vonatkozóan”(europa.eu).

A javaslat a szubszidiaritásra és az arányosság elvére vonatkozóan csak a tőzsdén jegyzett cégeknek állapít meg ilyen típusú kötelezettségeket, azok gazdasági jelentősége és ismertségük miatt, tehát a kis- és középvállalkozásokat a Bizottság elképzelése nem érinti. Ugyanígy fontos azt is megjegyezni, hogy a javaslatban leírt irányelv nem állandó intézkedés, azaz ha a kitűzött célt elérik az Unió tagállamai, akkor az irányelv 2028-ban lejár.

Összegzés

Kutatásom bebizonyította, hogy a fellépés színtere alapvetően meghatározza, hogy az előadó milyen tulajdonságokat szeretne sugározni magáról, ennek megfelelően milyen nyelvhasználati stratégiát alkalmaz. Vagyis a nők politikai részvétele és nyelvhasználatuk között annyi az összefüggés, hogy amennyiben elsajátítják a politikai tér nyelvhasználati specifikumait, úgy sikeresebben lépnek fel a plénum előtt és hatékonyabban képesek az általuk képviselt társadalmi csoport érdekeinek érvényesítésére.

További kutatási célok lehetnek, a kvótát már bevezetett országok (például Németország) gazdasági változásai, illetve érdekes téma lehet egy belső szabályzattal már bíró gazdasági társaság részletes vizsgálata a bevezetés előtti és utáni helyzetben.

Összességében nem hiszem, hogy van esély az egyenlőség megteremtésére sem a parlamenti döntéshozatalban, sem a munkaerőpiacon. Viszont szerintem káros is, ha ehhez görcsösen ragaszkodunk, és például a reálbérek mértékét hasonlítgatjuk, valamint a különböző munkák presztízsét mérjük össze. Aggasztó lehet például, hogy ki akar majd szülni, ha a nők csak azt látják, hogy munkavállalói értékük minden gyermekvállalás után csökken. A házimunka, a gyereknevelés megosztható a két nem között, de amíg gyereket szülni csak a női nem tud, addig felesleges egyenlőségről beszélni, hiszen ez olyan lehetőség, amely akadályoz ugyan a munkavállalásban, de hatalmas egyéni, családi és társadalmi érték is egyben.

A tanulmány a „Társadalmi konfliktusok - társadalmi jól-lét és biztonság - Versenyképesség és társadalmi fejlődés" című TÁMOP 4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0069 projekt támogatásával készült.

 

Irodalomjegyzék

Források

Országgyűlési jegyzőkönyvek anyaga:         http://www.parlament.hu/internet/plsql/webpar.paramform?p_ckl=38&p_modul=NAPLO_ALT_LEKER&p_szulo=-6 (2009. 03. 05.)

http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9196134 (2010.02.04.)

http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9005559 (2012.02.08.)

 

Irodalom

BOURDIEU Pierre (2000), Pascalian Meditations, Polity, http://books.google.hu/books?id=Or0tmdjsiKsC&printsec=frontcover&hl=hu&source=gbs_ge_summary_r&cad=0#v=onepage&q&f=false (2012.03.05.)

 

BUTLER, Judith (2007) A problémás nem. Balassi, Budapest. 40.

CAMERON, Deborah (2001) A munkavállaló stilizálása: Társadalmi nem és a nyelv áruvá válása a globalizált szolgáltatóiparban. Replika, 45–46. 225.

FALKNÉ BÁNÓ Klára (2008) Kultúraközi kommunikáció, Az interkulturális menedzsment aspektusai, Budapest, Perfekt.

GAL, Susan (2001) Beszéd és hallgatás között. A nyelv és társadalmi nem kutatásának kérdései.  Replika, 45–46.

ILONSZKI Gabriella–VÁRNAGY Réka (2007) Vegyes választási rendszer és női képviselet. Politikatudományi Szemle, XVI/1. 93–109.

(http://www.poltudszemle.hu/szamok/2007_1szam/2007_1_ilonszki.pdf, 2011.03.08.)

LAKOFF, Robin: Language and Woman's Place (1975)    http://books.google.hu/books?id=2X0zO6QdiTcC&printsec=frontcover#v=onepage&q&f=false (2010.04.12.)

WARDHAUGH, Ronald (1995) Szociolingvisztika. Budapest, Osiris

http://kitekinto.hu/europa/2010/02/17/kell-e_kezd_lokes_avagy_mire_jo_a_ni_kvota (2010.02.19.)

http://hvg.hu/vilag/20100308_indiai_parlament_noi_kvota (2010.03.13.)

http://www.mkogy.hu/ (2010.12.15.)

http://www.catalyst.org/knowledge/women-ceos-fortune-1000 (2014.04.21.)

http://www.catalyst.org/knowledge/statistical-overview-women-workplace (2014.04.21.)

http://europa.eu/rapid/press-release_IP-12-1205_hu.htm (2014.04.21.)

http://europa.eu/rapid/press-release_IP-12-1205_hu.htm (2014.04.21.)

http://europa.eu/rapid/press-release_IP-12-1205_hu.htm (2014.04.21.)

http://valasztas.hu/hu/ogyv2014/index.html (2014.04.23.)

 

Abstract:

The women subjective well-being related between his sensation and their labour-market situation

The women subjective well-being their played role influences his sensation on a society directly, their situation on the labour-market. In our days are new social settlement took shape after the political transformation and the social role changes which can be observed with a big effect the individual one well-being to the development of a sensation, to the successful execution of the self-realisation.

Increasingly fashionable topics on international scenes, that more female politician are needed in the legislative system, because this would provide somewhat different viewpoints in legislation. Though it is especially difficult to argue over, because if one does not favour, the female quota he will likely be stigmatized as male chauvinist. In my opinion suitability should be a much more important respect than gender. However, of the presence and enforcement of various interests may screen the suitability. Divergent language use of the two genders may cause them different levels of success.

Since language is also reflected in the back and creates social inequalities, it is essential to study and understand the disadvantage, because the language can help through relationships with others, and the social identity through language emerges.

 

 

Kodolányi János Egyetem

Kodolányi János Egyetem
Cím: 1139 Budapest, Frangepán utca 50-56.
Telefon: (1) 238 9327

Kodolányi János Egyetem
Cím: 8000 Székesfehérvár, Fürdő utca 1.
Telefon: (22) 543-400

Kodolányi János Egyetem
Cím: 5900 Orosháza, Gyopárosi út 3/f.
Impresszum | Szerzői jogok | Etikai kódex | Médiaajánlat