Naár Barbara - kommunikáció- és médiatudomány alapszak, II. évfolyam
A Fővárosi Állat- és Növénykert népszerűsége töretlen. Szívesen töltik itt szabadidejüket Budapest lakói, illetve a környező településekről és az ország minden pontjáról érkeznek látogatók a városligeti létesítménybe. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 2023-ban több, mint egy millió fő volt kíváncsi az ott élő állatokra vagy vett részt a szervezett programokon. Hogy az állatkert titka, miért ez a nagy népszerűség, ennek igyekeztem utánajárni.
Március ötödikén egy kihelyezett televíziós óra keretén belül mikrofont és kamerát ragadva ellátogattunk az állatkertbe forgatni. Megérkezésünkkor Hanga Zoltán, a Fővárosi Állat és Növénykert szóvivője fogadott minket, akivel egy jó hangulatú délutánt tölthettünk el. Ahogy sorra jártuk a különféle állatokat és hallgattuk Zoltánt, hamar rájöttünk: a népszerűségük kulcsa az állatokon kívül a változatos és gyakori programokban rejlik.
Agnes – a szibériai tigris
„Az állatkert nem igazi állatkert tigris nélkül” – hangzott Hanga Zoltán válasza, amikor Agnes-ről, az új jövevényről kérdeztem. Mint megtudtuk, a nemrég érkezett szibériai tigris Csehországban született, jelenleg két és fél éves és hiánypótló szerepet tölt be Budapesten. Az állatkert legutóbbi szibériai tigrise, Niva ugyanis 2023. július harmincegyedikén, tizenhét évesen hunyta le örökre szemeit, ezzel faja nélkül hagyva a fővárost. Éppen ezért örül most mindenki Agnes-nek, aki Zoltán elmondása alapján már megszokta új helyét, így nemsokára egy hozzá korban hasonló, hím párt is kap maga mellé. Innentől pedig nincs visszaút, ugyanis egy nemzetközi állatkerti tenyészprogram keretein belül pár év múlva kis tigrisekre is számíthatunk majd.
Don Antonio Coimbra de la Coronilla y Azevedo – a tatu
Don Antonio Coimbra de la Coronilla y Azevedo, az újszülött tatu az állatkert közösségi oldalán, a kommentelők ötletei, majd a gondozók választása alapján kapta a nevét. Ez sokaknak ismerős lehet, ugyanis így hívják az egyik szereplőt a Nincs kettő négy nélkül című Bud Spencer filmben, amelyet éppen a névválasztós poszttal egy időben tűzött műsorára az egyik tv csatorna. Zoltán azonban szaktársamnak, Fodor Gergőnek elmondta: a hétköznapokban ezt a hosszú nevet nem mondják ki, egyszerűen csak Don Antonio-nak vagy Tony-nak becézik. A beszélgetésben azonban nem csak a névről esett szó, hanem a Fővárosi Állat és Növénykert szóvivője azt is elmondta, egyáltalán mi az a tatu: „A tatukkal kapcsolatban az emberek gondban szoktak lenni, hogy miféle állat ez egyáltalán. Mivel kemény páncélja van, ezért van, akiket a rovarokra emlékeztet, valaki pedig azt tippelte, biztosan az ászkáknak (ászkarákok – a szerk.) a rokona. De ő egy emlős állat, valójában a hangyászok és a lajhárok a legközelebbi családtagja. A tatuk Dél-Amerikában őshonosak, a páncéljuk pedig a ragadozók és minden más ellen is védi őket, illetve a náluk gyakori ásás közben a föld súlyát is segít megtartani. Ezek a tatuk a természetben vegyesevők, tehát állati és növényi eredetű táplálék is szerepel az étlapjukon, így az ökoszisztémában is ennek megfelelő szerepet töltenek be, sőt még a talajt is megforgatják egy kicsit”.
Még egy állat, akivel megismerkedtünk: Brigitte, a komodói varánusz
Bár Brigitte már nem új az állatkertben, de a Kínában tradicionális és a világ több pontján átvett Sárkány Éve miatt újra nagy figyelmet kapott, mint Budapest saját sárkánya. Így látogatásunkból őt sem hagytuk ki. Aki követi az állatkert TikTok oldalát, biztosan látta már azt a videót, amiben Brigitte ad puszit a kamerának. Akkor éppen mozgolódni volt kedve, forgatásunkkor viszont, mintha csak nekünk szeretett volna segíteni, végig látható és nyugodt maradt. Zoltántól azonban szaktársam, Bobák Emese megtudta, ez a mindennapokban nem jellemző az Indonéziában őshonos komodói varánuszokra. Ők ugyanis „vérbeli ragadozó állatok, a természetben mindent megesznek, ami él és mozog. Ezt érthetjük az egészen kicsi emlősöktől, madárfiókáktól a földön fészkelő madarak tojásain át a náluk sokkal nagyobb bivalyokig.” Utóbbit természetesen nem nagy harcok árán győzik le, az valószínűleg nem is menne nekik, hanem mérgező harapásuk után megvárják, ameddig az áldozat legyengül, addigra pedig összegyűlnek annyian, hogy a megszerzett húsmennyiség el is fogyjon. Ha pedig ez nem lenne elég különleges, a komodói varánuszok „szűznemzésre is képesek, tehát a nőstények úgy is tudnak termékeny tojásokat tojni, hogy előtte nem találkoznak hímmel”.
A beszélgetések végeztével még egyszer körbejártunk, hogy vágóképeket készítsünk. Eközben pedig rájöttünk, az állatkert sokkal többről szól, mint azt elsőre hittük. Ugyanis ahogyan az állatok közelsége egyesült a mellettünk lévő tóval, a virágzó mandulafákkal és a zöld növényekkel, úgy éreztük magunkat mi is egy sokkal másabb, nyugodtabb világban.
