Az Országgyűlési Könyvtárban tettek kellemes hangulatú, szakmai látogatást a Kodolányi János Egyetem könyvtári szakember szakirányú továbbképzésének hallgatói Prof. Dr. Simándi Irén vezetésével.
Sokan nem tudják, hogy az Országház épületében található Országgyűlési Könyvtár már 1952 óta nyilvános, ugyanúgy bárki által látogatható, mint például a Széchényi vagy a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. Gazdag, hatszázezer kötetnél is nagyobb állománya, hangulatos termei, kiállításai mindenképpen megérnek egy látogatást.
Műemléki környezet, gyönyörű belsőépítészet, százötven férőhelyes olvasóterem fogadj könyvtárlátogatókat. A hangulatot megalapozza a hatalmas, Dunára néző ablakokból elénk táruló látvány. A hatméter belmagasságú, impozáns teremben a padlótól a plafonig elhelyezett, valamint a belső és külső raktárakban tárolt könyveket, dokumentumokat helyben használhatjuk vagy másolatot kérhetünk róluk, beiratkozott olvasóként pedig számos hazai és nemzetközi társadalomtudományi adatbázishoz kaphatunk hozzáférést. A könyvtár jogtudományi szakkönyvtárként is funkcionál.
Az ide látogatók többsége egyetemi, főiskolai hallgató, oktató, tudományos kutató vagy újságíró, de szétnézve az olvasóterem asztalainál vagy a karzat zegzugos tereiben, mindenféle korosztállyal találkozhatunk. Békét és nyugalmat árasztó hely ez, ahová szívesen járnak be tanulni, kutatni, dolgozni. A karzatot és a mennyezetet szlavóniai tölgyből készült rozetták, faragott díszek és boltívek díszítik. A gyönyörű karzat két oldalát a szintén tölgyből készült híd köti össze, amelyet az ide járók csak a „sóhajok hídjának” neveznek.
Az Országgyűlési Könyvtár története a reformkorig nyúlik vissza. Amikor a magyar nemzeti ellenállás erősödni kezdett, a pozsonyi országgyűlés ifjúsága szeretett volna szervezett keretek közt rendszeresen találkozni, politikai témákat megvitatni és tanulmányozni az utolsó századok törvényjavaslatait. Hogy ezt megkönnyítsék, 1825-ben az Országgyűlés olvasószobákat rendezett be számukra. 1849-ben a kulturális célok közé felvették az országgyűlési könyvtár alapítását is, erre azonban a szabadságharc bukása miatt nem kerülhetett sor. 1866-ban azonban az Országgyűlés ezer forintot szavazott meg könyvvásárlásra; a könyvtár csak ezután néhány évvel kezdte meg működését. Ez akkoriban a világ ötödik parlamenti könyvtára volt. A folyamatosan gyarapodó gyűjteményt először a Nemzeti Múzeum épületében helyezték el, majd a Sándor utcai képviselőházba került; onnan költöztették át 1902-ben mai helyére, az Országház épületébe. Így az egyetlen olyan országgyűlési könyvtár lett, amely egy épületben működik magával az országgyűléssel.
A könyvtár alapításától kezdve jó ideig zárt jellegű „elitklub” volt, hiszen eredeti célja a honatyák munkájának támogatása; ennek a célkitűzésnek a mai napig maximálisan megfelel. Kezdetben a főrendiházi és a képviselőházi tagokon kívül csak a kiváltságosok látogathatták, külön engedéllyel. Az olvasók száma az első években még a négyszázat is alig érte el. A folyamatos gyarapodás eredményeképpen azonban olyan dokumentumokat is birtokoltak, amelyek más könyvtárakban nem fordultak elő, így az igény egyre nőtt; mind több egyetemista, kutató, egyéb „idegen” próbált engedélyt szerezni, hogy használhassa a könyvtárat. Végül 1952-ben a minisztertanács nyilvános közkönyvtárrá nyilvánította és szabadon látogathatóvá tette az intézményt.
Háborús kár nem érte a gyűjteményt. Korábban 1901-ben történt egy tűzeset: megrepedt az egyik kályhacső, és lángra kaptak a könyvek. A biztosító csaknem 1000 korona kártérítést fizetett, de a pénz nem pótolhatta a tönkrement könyvek mindegyikét.
És hogy milyen ritkaságokat találunk itt? Például gyűjteményük legrégebbi darabját, Werbőczi Hármaskönyvét 1517-ből, amit 1997-ben egy New York-i árverésen sikerült megszerezni. Megtalálható itt Kossuthék 1849-es debreceni függetlenségi nyilatkozata, vagy megnézhetjük az első magyar nyelvű sajtókiadvány, az 1780-tól kiadott pozsonyi Magyar Hírmondó számait.
Híres hagyatékok is kerültek az állományba. Például Ghyczy Ignác országgyűlési képviselő és híres bibliofil 14 500 darabos hagyatékát gyermekei 1872-ben a könyvtárnak adományozták, ezt ma egy külön, speciális környezetet biztosító teremben őrzik. Az utódok annyit kértek cserébe, hogy minden könyvbe egy apjuk nevét viselő bélyegzőt tegyenek, ami egyébként nagyban meg is könnyíti a hagyaték köteteinek azonosítását és egyben tartását. Igazi kincseket is rejt a Ghyczy-terem: Luther Bibliáját 1569-ből, vagy például Ferdinand Bernhard Vietz bécsi tudós 14 kötetes, kézzel festett növényhatározóját, mely a mai napig elképesztően gyönyörű látványt nyújt; olyan élénkek és ragyogóak a színek a papíron, mintha most jöttek volna ki a nyomdából.
Az Országgyűlési Könyvtár birtokába került többek között Deák Ferenc főleg szépirodalmi, filozófiai és jogbölcseleti műveket tartalmazó értékes hagyatéka is.
A könyvtárban a kezdetektől igyekeztek minden munkát beszerezni, amire egy képviselőnek szüksége lehet, ám olyan széles a törvényhozási paletta, hogy ebbe sok minden belefért. Idővel aztán kialakultak a főbb gyűjtőkörök, melyek az állam- és jogtudomány, a politikatudomány, a teljes magyar és modern kori egyetemes történelem, illetve az Országgyűlés dokumentumai 1580-tól napjainkig. Ezekben a témákban a teljességre törekednek, emellett pedig vannak olyan témakörök, melyeket válogatva gyűjtenek, ezek a közgazdaságtan, a szociológia, valamint a statisztika szakirodalma, továbbá a külföldi parlamentek dokumentumai 1878-tól. Náluk található meg az ENSZ és az Európai Unió letéti gyűjteménye, amely ezen intézmények hivatalos kiadványait, valamint a rájuk vonatkozó bel- és külföldi szakirodalmat tartalmazza.
Az Országgyűlési Könyvtár digitális állománya is egyre nagyobb, a covid időszaka alatt történt paradigmaváltásnak köszönhetően egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek állományuk digitalizálására és online elérhetővé tételére. Ennek folyományaként többek között valamennyi országgyűlési napló és iromány elérhető az interneten egészen 1861-ig visszamenőleg.
Szöveg: Tóth Diána Lujza, Könyvtár Szakirányú Továbbképzési Szak
Fotó: Virágh Ildikó
