Lengyel Euniké, kommunikáció- és médiatudomány szak, II. évfolyam
Levelező tagozatosként az iskolapadban
Mi vezethet oda, hogy az ember egy bizonyos kor után, kialakult egzisztenciával, biztos állással, családdal a háta mögött újra az iskolapadba üljön, munka mellett egyetemre járjon. Vállalva ezzel a munka és tanulás összeegyeztetésének minden nehézségét. Beszélgetőtársam, Andavölgyi László, a Kodolányi János Egyetem másodéves levelező tagozatos, kommunikáció- és médiatudomány szakos hallgatója. Nem titok, hogy régóta ismerjük egymást, hiszen hasonló cipőben járunk, mindketten későbbi életszakaszunkban kezdtünk el tanulni. Mindemellett csoporttársak is vagyunk a Kodolányi János Egyetemen. Első kérdésem a munkájával kapcsolatos.
Nemrég változtattál munkahelyet, mivel is foglalkozol jelenleg? Mi volt a fő motivációd a tanulást illetően?
Ügyfélszolgálati területen dolgozom, körülbelül egy éve váltottam egyébként. Előtte több mint tíz évig dolgoztam különböző cégeknél, így a közszférában és a versenypiaci szférában egyaránt ezen a területen. Tehát ilyen szempontból a kommunikáció mindig is a munkaköröm része volt, és a mindennapjaim része is volt talán kiemeltebben, mint más munkaterületeken. Ezért is határoztam el, hogy ebben az irányban tanulok tovább. Annyiban más most a helyzet, hogy már nem vagyok túl fiatal, negyvenkét évesen komoly motivációm volt abban, hogy tanuljak, illetve úgy éreztem, az utóbbi öt-hat évben kezdenek az agytekervények kicsit lelassulni, és ezt akartam egy kicsit megmozgatni új ismeretek elsajátításával.
Ezek szerint össze akarod kötni a kellemest a hasznossal, a gyakorlatot az elmélettel.
Igen, előbb volt meg a gyakorlat ügyfélszolgálati területen a munkakörömből kifolyólag mind szóban, mind írásbeli kommunikációban. Nyilván a médiaterület azért más, de nem is feltétlenül szeretnék médiamunkás lenni úgymond, hanem a specializációban az üzleti kommunikációt, vállalati kommunikációt választottam. Úgy gondolom, hogy a későbbiekben ez jobban tudja támogatni a munkámat és a karrieremet.
A negyedik félévedet fejezed be hamarosan. Az egyetemi képzésben sok az elméleti, de sok a gyakorlati oktatás is. Elégedett vagy ennek az arányával?
Egyelőre még újdonság számomra a gyakorlati oktatás, mert ugyan volt már lehetőségünk valamilyen szinten belekóstolni a gyakorlati órákba is, de inkább csak szituációk révén, nem annyira vizsgaszituációkban. Nyilván itt a specializáció, amiről beszéltem, nehezebben gyakorolható ebben a közegben, mint mondjuk a tévéstúdióban a tévés, vagy a rádióstúdióban a rádiós gyakorlat, de gondolom a későbbiekben erre is lesz lehetőség, ilyen típusú gyakorlatok is megjelennek majd a tanrendben.
Nagyon érdekes így idősebb fejjel beülni a padok közé. Milyen kapcsolatot tudtál kialakítani a levelező tagozaton az egyetemi társaiddal? Hogyan alakul az egyetemi életed?
Nem gondolom, hogy én lennék a centrumában ezeknek a közösségeknek. Alapvetően inkább úgy érzem, hogy azokkal a tanulótársakkal tudom jobban megérteni és megértetni magam, meg talán közelebbi kapcsolatot ápolni, akik nagyjából korombeliek, nem feltétlenül jóval fiatalabbak. Nincsen bennem semmilyen szinten elzárkózás ebből a szempontból, de magából a levelező tagozatos tanrendből adódóan is relatíve ritkán találkozunk, és ez nyilván akadálya a komolyabb ismerkedésnek. Nagyon sok óránk volt eddig online formában megtartva, ami ilyen szempontból nem adott lehetőséget arra, hogy közös beszélgetések legyenek.
Tavalyelőtt nősültél meg. A párod támogat az egyetemi tanulmányaid folytatásában?
Támogat, igen. Igazából nekem ez a második diploma kísérletem, ha fogalmazhatok így. Az első diploma kísérletem még tizenkilenc éves koromban volt és teljesen más területen. Azt azért is hagytam abba, mert akkor kezdtem el dolgozni nem diákmunkásként, hanem teljes munkaidős, nyolcórás munkarendben, és bár nappalisként kezdtem el a tanulmányaimat, utána átmentem levelező tagozatra, ez pedig nem volt annyira jó ötlet hosszútávon. Főleg a tanulás rovására ment az, hogy dolgoztam is. Most egy kicsit fordított a helyzet, mert már dolgozom egy ideje és ehhez képest vágtam bele újból a tanulásba. Nem bántam meg.
