Polczer Dominik - kommunikáció- és médiatudomány szak, I. évfolyam
Ragyog vagy csak halványan pislákol
Stephen Kinget adaptálni eleve nem hálás feladat, hátha még annak a Ragyogásnak a folytatásáról beszélünk, amelynek Stanley Kubrick féle filmváltozatát a szerző utálja. Bár jogos kritika, hogy a cselekményben rengeteg változást eszközölt a legendás rendező, ezek azonban mind hozzájárultak ahhoz, hogy a horror- és általában a filmrajongók körében kultfilmmé váljon. Elég az olyan ikonikus elemeket említeni, mint az „Itt van Johnny!” jelenet, a sövény-labirintusos finálé, a vérrel teli lift és a Grady ikrek. Ezek egytől-egyig, Kubrick, nem pedig King fejéből pattantak ki. Ellenben hiába készült el King saját, könyvhű verziója minisorozatként, azt a közönség hamar elfelejtette. Kétségkívüli tény, hogy a kis költségvetésű, független horrorjairól ismert Mike Flanagantől egy korrekt, középszerű alkotás is bravúros teljesítményként könyvelhető el.
Az Álom Doktor Danny Torrence nem túl szépen alakult életét meséli el. A Panoráma Hotelben történtek után hiába próbál menekülni démonjai elől, azokat sosem sikerül leküzdenie, csak elfojtania. Amikor pedig sikerülne új életet kezdenie egy eldugott kisvárosban ápolóként, és alkoholizmusából is látszólag kigyógyult, feltűnik a színen a még nála is erőteljesebben ragyogó Abra, és egy rá vadászó szekta. Az események pedig elkerülhetetlenül a hírhedt szállodába vezetnek vissza. De ne szaladjunk ennyire előre, mert a film éppen eddig a pontig működik igazán jól.
Senki ne számítson horrorra: habár Jack Torrence megőrülésének részletes bemutatásával már a nagy előd is inkább a lélektani drámára helyezte a fókuszát. Jelen esetben még erőteljesebben ezen van a hangsúly. Kétségkívül hamarabb telik el a két és félórás játékidő, mintha horrorként kellene ugyanennyit kitöltenie. Sajnos azonban kliséktől sem mentes a film, ilyenek például a kórházban a haldoklók ágyára odafekvő, a halált előre megérző macska, vagy amikor a film elején az első rész mentorkaraktere elmondja Dannynek, hogy soha senkiben nem érezte nála erősebben a ragyogást. Aztán mégis jön valaki, akiben mégis erősebben van ott ez a képesség. Az ezerszer látott közhelyes megoldások jelentősen rontják a filmélményt.
Ewan McGregor szokás szerint kitűnően alakít, remekül illik hozzá a múltjával dacoló Danny szerepe, legnagyobb meglepetésemre azonban Rebecca Ferguson ellopja előle a showt. Az általa játszott Kalapos Rose személyében végre egy igazán érdekes és kompetens főgonoszt kapunk. Harmadik főszereplőnk, Abra is szerethető, bár kérdéses, hogy inkább csak eszköz Danny útján a megváltás felé, mintsem önállóan működőképes, saját jogán létező karakter
A könyvváltozattal már King rajongói sem voltak maradéktalanul elégedettek, mert teljes értékű folytatás helyett inkább egy túlnyújtott epilógusnak érződik. Paradox módon Flanagan mégis akkor van igazán elemében, amikor ennek a regénynek a cselekményét adaptálja, gond nélkül kiküszöbölve a két mű különbségeiből adódó nehézségeket. Ellenben a Panorama Hotelben játszódó fináléra kissé ellaposodik, és helyenként már önismétlőnek hat. A lifttől elkezdve a lépcsőn át a labirintusig minden híres helyszínt bejárunk, a szálló minden kísértete megjelenik, hogy Danny végre leküzdhesse őket és lezárhassa küzdelmét a múltjával. Ugyanakkor ezeknél jóval tovább időzünk, mint amíg a rendező érdemben képes kezdeni velük valamit. Mint olyan sokszor korábban, a kevesebb jelen esetben is több lett volna: Flanagannek láthatóan nehezére esett eldönteni, mikor melyik legendás alkotó előtt tisztelegjen, és a végére két szék között a pad alá esett.
Habár kultikus elődjéhez nem sikerült felérnie az Álom Doktornak, lássuk be, nincs olyan ember, aki ezt komolyan elvárta tőle. Azzal, hogy méltó lezárást adott Danny Torrencenek, már így is év legjobb King adaptációja lett, akkor is, ha az AZ 2.-fejezet, a Kedvencek temetője remake, és a Netflix A magas fűben adaptációja mellett ezért a címért nem sokat kellett küzdenie.
Értékelés: 7/10
A filmet ajánlom, ha:
-szeretted a Ragyogás bármelyik verzióját
- méltó epilógust szeretnél a Torrence családnak
Nem ajánlom, ha:
-azt várnád, hogy felérjen elődjéhez
-egy klasszikus King horrorra vágysz
-zavar, ha egy film túlságosan a nosztalgiára és a fanservice pillanatokra épít
