Mozgókép

Néhány szó az első filmről: adott egy viszonylag ismeretlen rendező, négy feltörekvő színész és az a korszak, amikor a zombifilmek virágkorukat élik, példának okáért csak egy év választott el minket az azóta szebb napokat is látott Walking Dead sorozat indulásától. Mégis, amilyen népszerűek voltak akkoriban ezek a tucathorrorok, annyira ki volt már éhezve a filmvilág egy műfajparódiára. A Zombielandben pedig megvolt minden, ami ehhez kellett: szimpatikus karakterek, akik között remekül működik a kémia, hangulatos világépítés, fűszerezve egy jó adag fekete humorral. Aztán a főszereplő négyes (Woody Harrelson, Jesse Eisenberg, Emma Stone, Abigail Breslin) háromnegyede elismert sztár lett, összesen hat Oscar jelölést és egy díjat zsebeltek be. Azonban Ruben Fleischer rendező a pénzügyileg gigasikernek számító, ám a kritikusok és rajongók által finoman szólva is vegyesen fogadott Venom kivételével semmi értékelhetőt nem tett le az asztalra, így hiába volt dédelgetett álma a folytatás, annak lehetősége elúszni látszott. Mivel ezt a történet sem indokolta különösebben, ráadásul azóta megannyi jobb-rosszabb horrorparódia készült, valóban jogos kérdés: kell e nekünk ez a film.

A filmet látva azonban mégis az a válaszom, hogy igen. Horrorral az utóbbi időben Dunát lehetett rekeszteni, de az igazán jókat egy kezemen meg tudom számolni. A számos új elem és karakter elég ahhoz, hogy az egész ne tűnjön önismétlésnek. Az újdonságok többsége kiválóan működik, külön kiemelném a Luke Wilson játszotta meglepetés-karaktert, akinek minden perce aranyat ér. Egyedül talán Madisont nem teljesít jól az újoncok közül. A horrorfilmek ostoba szőke sztereotípiájának kiforgatása volt a cél, ám ezek a klisés karakterek rendszerint az első percben meghalnak, ha pedig majdnem egy egész filmen keresztül kell őket elviselni, az agyzsibbasztó. Az eredeti csapat újfent remekel, különösen Woody Harrelsonon látszik, hogy lubickol Tallahessee szerepében, és Jesse Eisenberg Columbusával tökéletesen kiegészítik egymást. Ugyanakkor Abigail Breslin kilóg kissé a sorból, és nem csak azért, mert a két rész közt eltelt idő rajta látszik leginkább. Valljuk be, közel sem futott be akkora karriert az elmúlt évtizedben, mint társai, s ez nem véletlen. Az általa megformált Little Rock inkább csak az eseményeket beindító katalizátorként van jelen, mintsem egyenrangú karakterként.

A beszólások és a helyzetkomikumok ütnek, a humort ismét sikerült eltalálni, és ezen a területen kifejezetten meg is tudott újulni a film az első részhez képest. A fekete humor legfőbb forrását továbbra is Columbus túlélési szabályrendszere, valamint a zombik ölésének legváltozatosabb módjai adják, és az ehhez szükséges kreativitásért és abszurditásért sem kellett a készítőknek a szomszédba menni, főként az első rész végét is felülmúló fináléban.

A filmtől az első részhez hasonlóan nem kell nagy megváltást várni, főhőseinknek sem ez lesz karrierjük csúcspontja. Ám az elvitathatatlan, hogy  látványosan itt szórakoztak a legjobban, amíg készült a film. A közönség szempontjából pedig garantált a nevetés a horror zsáner kliséin, és a nosztalgiázás sem utolsó tényező. Mindenképp érdemes kicsit várni, mielőtt legördül a stáblista, igazán szórakoztató kis easter egget kaphatnak a rajongók ott is.

Értékelés: 7,5/10

A filmet ajánlom, ha:

- kedveled az első rész fekete humorát és a nosztalgiázást

- kíváncsi vagy arra, milyen Jesse Eisenberg, Woody Harrelson és Emma Stone egy vígjátékban     a drámai szerepek után

- a mai horrorok és/vagy vígjátékok már nem kötnek le

Nem ajánlom, ha:

- azt várod, hogy legyen sokkal jobb az elsőnél

- zavar, ha a cselekmény alibi szinten van jelen, és alárendelt a humornak