Heincz Gréta – televíziós műsorkészítő szak, I. évfolyam
Kapcsolataink és a vírus
Emberi kapcsolataink sokfélék és sokrétűek. Baráti, rokoni, kollegiális, futó, egyszerű, bonyolult, rövid, hosszú… egyszóval megszámlálhatatlan formája és fajtája van az emberi kapcsolatoknak. Minden egyes kapcsolat különböző, nincs két egyforma. Nem ugyanaz a kapcsolat az édesanyámmal, mint a legjobb barátnőmmel vagy a csoporttársammal. Ami mégis közös bennük az a kommunikáció.
A kommunikációnak sok csatornája lehet a levélírástól a személyes találkozóig. Ez utóbbi veszik ki lassanként az életünkből. Korunkat meghatározza a technika, a technikai fejlődés és a gyorsaság. Mindenki rohan, siet valahova, nincs időnk semmire, végképp nem a fontos kapcsolataink ápolására. Egy odavetett email, egy gyors like, és már megyünk is tovább. A születésnapi köszöntések leegyszerűsödnek, elkorcsosulnak egy rövidítésben: HB2U. Igen, ez hosszabban a „Happy birthday to you”, de már ezt is elintézzük három betűvel és egy számjeggyel. Anyanyelvünk színei megfakulnak a technika és a rohanó világ oltárán, és a praktikusságért,egyszerűségért és gyorsaságért feláldozzuk nyelvi kincseinket.
Azonban a helyzet most változóban van. Az egész világ megismert egy rövidítést, ami nem anyanyelvünk ellen támad. Rövid, tömör, érzelem mentesen pusztít, nem törődve a nyelvi és egyéb különbözőségekkel. Ugyanakkor a COVID-19 amellett, hogy halálos világjárvány, tanító mester is.
Megtanítja számunkra, hogy az ember mulandó, és a mulandóság által rávilágít a valódi emberi kapcsolatok értékére. A karantén rádöbbenti az embereket, hogy többre van szükség egy like-nál, hogy néhány jó szó mennyit jelent nekünk. Megmutatja, hogy a bezártság és az egyedüllét milyen komoly hiányt okoz számunkra, még akkor is, hogyha rohanó világunkban a kapcsolataink jó része, talán éppen a technológia fejlődése miatt csak felszínes.
Az internet világában már majdnem mindent elektronikusan oldunk meg, a kommunikációnk a virtuális térben folyik. Észre sem vesszük, hogy mindez az ember magányát szolgálja. Megerősíti a felhasználót abban a hitben, hogy a biztonságos szoba melegéből egy monitor mellől is minden és mindenki elérhető, ami és aki nem található meg az elektronikus világban, az nem is létezik.
Egy emberi kapcsolat több egy emailnél, skype-nál, chat-nél, vagy bármilyen like-nál. Talán most egy kicsit újra előtérbe kerül a személyes kapcsolat értéke, amely nem a digitális térben, hanem hús – vér valójában zajlik.
Nem a technológia fejlődése ellen vagyok. Arra szükség van, és ha jól használjuk, akkor minket szolgál, és nem mi szolgáljuk őt. A fejlődés fontos része emberi mivoltunknak, de értékeinket és gyökereinket nem szabad elfelejtenünk.
A mostani helyzet segíthet abban, hogy a rohanásból egy kicsit feladjunk, meghallgassuk egymást, és ne sajnáljuk az időt, az energiát az igazi emberi kapcsolatainkra. A koronavírus utáni életünkbe talán belefér majd, hogy a születésnapi köszöntés ne egy sematikus mozaikszó legyen.
