Messziről jött ember

Szakadatlan járja a világot Nagy Bendegúz, mintha a hátizsákos világjárás lenne számára az oxigén.

Bendegúzt először arra kértem, mutassa be magát harminc másodpercben.

 Negyven éves férfi és „mínusz két láb”.

Gondolom már nagyon sokszor kérdezték, hogyan kerültél kerekesszékbe?

Pontosan egy másodperc alatt. Mindig is vonzottak az extrém dolgok, így már nagyon fiatalon elkezdtem sziklát mászni, és egy edzés alkalmával sajnos lezuhantam. Majd ebben a  csodás járgányban ébredtem.

Sok nehézséget okozott az elején?

 Az elején, a közepén, és még ma is.  Ám az ember bármit el tud  fogadni, így alakult, így kell élni.

Ez pont az egyetemi éveid elején ért?

Igen, akkor pontosan tíz hete jártam a Műszaki Egyetem építész karára.

De nem adtad fel.

 Nagyon nehéz volt, de természetesen nem.  Tudtam, hogy így is, úgy is elvégzem. Akkoriban még nem volt akadálymentesítés, s az orvosok, a pszichológusok is le akartak beszélni. De az egyetemen nagyszerű emberek vettek körül, a csoport társak, a tanárok sokat segítettek, és végül sikerült.

Mára már három diplomád van, és ebből egyet Svédországban szereztél.

Ez így van. Svédország nagyon meghatározó élmény volt számomra.

Miért?

Mert ott nem számítottam csodabogárnak, nem bámultak meg sehol, egyszerűen csak emberként kezeltek, és mosolyogtak rám, azt nem is említve, hogy minden akadálymentesített volt, a kis faluktól a nagyvárosig. Tudtam utazni, kitárult a világ előttem, azt hiszem ott jöttem rá, hogy én is tudok utazni, világot látni.

Ez valamiféle áttörés volt az életedben?

Igen, bár már kisgyermek koromtól kezdve sokat utaztunk a szüleimmel. A mi családunk Erdélyből származik, így a túrázás, kirándulás mindig is az életünk része volt.

Mi motivál az utazásaidban?

A megismerés. Az utazásokra úgy gondolok mint egy felfedező, csak én a saját világom felfedezője vagyok. A térképeken már nincsenek fehér foltok, de a sajátomon még vannak, és ezeket szeretném saját magam meghódítani.

Hány kontinenst jártál be eddig és hány országot?

Nyolcvan országban és eddig hat kontinensen jártam.

Melyik volt a legemlékezetesebb utazásod?

Mindegyik a maga módján, de például Mauritánia, Szudán és egyáltalán Afrika nagy hatással van rám.  Legutóbb is Etiópiában voltam.

Afrika veszélyes hely a turisták számára. Te nem kerültél veszélyes helyzetekbe?

Dehogynem, nem is egyszer. Előfordult, hogy letartóztattak, fogságban tartottak, de végül minden helyzet megoldódott, hisz’ látod, itt vagyok.

Mit szólnak a különböző, akár nomád népcsoportok hozzád? Nem lepődnek meg egy kerekesszékes emberen, amikor odaállít hozzájuk?

De meglepődnek. Afrikában vannak olyan népcsoportok, akik még fehér embert sem láttak igazán, nem hogy fehéret kerekesszékben.

Hogyan viselkednek ilyenkor?

Vannak, akik félve, távolságot tartva vizsgálgatnak, vannak akik közelről méregetnek, nézegetnek, nagyon változó.

Vannak újabb utazások, tervek a jövőt illetően?

Igazából majd az élet alakítja, de a tervek megvannak: ősszel szeretném meglátogatni Törökországban a barátaimat, majd egy nagyobb túra tervezek Délkelet - Ázsia felé.

Hogyan tudod mindezeket finanszírozni? A külföldi utazások nem kevés pénzbe kerülnek.

Ezek az utazások hátizsákos túrák, és nem a luxusról szólnak. Sokszor kiszámoltam már, hogy egy-egy utazásból olcsóbban kijövök, a stoppolással, a csillagos égbolt alatt alvással, mintha itthon lennék, és albérletet, rezsit fizetnék egy hónapig. Az utazással kapcsolatos összes költségemet saját erőmből fizetem. Mindenben sokat segít az, hogy életpárti vagyok, csupa nagybetűvel írva.