Soproni Katalin - kommunikáció- és médiatudomány szak, II. évfolyam: A mediáció napjainkban többé-kevésbé ismert fogalom
Van némi ismeretünk arról, hogy a mediátor nem dönt, nem ítélkezik, hanem támogatja a hozzá fordulókat a nekik legmegfelelőbb döntés meghozatalában. Ugyanakkor nehéz megválaszolni pontosan, hogy mi is az a mediáció, szükséges-e konfliktus egy mediációhoz, egyáltalán miért hasznos a megoldásfókuszú szemléletmód a hétköznapokban is. A napjainkban már fontos szakterületnek számító mediáció oktatására hozták létre a Megoldásfókuszú Mediátorképző Központot, amelynek egyik alapítójával, a Kamaszmentő kézikönyv szerzőjével, Gyarmati Katalinnal beszélgettem.
A mindennapokban a mediációról mindenkinek a válóperek jutnak eszükbe. Mennyire köthető a mediáció ehhez a területhez?
Köthető a mediáció a válás területéhez is, hiszen Magyarországon ma, ha valaki közös megegyezéssel, közös szülői felügyelettel válik el, akkor kötelező mediátorhoz menniük. Ebben az esetben nem a bíróság dönt, hanem a felek beszélik meg, hogy a közös gyermeknek a további sorsa hogyan alakul. Vagyonmegosztásnál is nagyon jól használható, valamint különböző bíróságot érintő esetekben is. Például, ha valaki balesetet okozott, utána az okozó és a sérült közt mediációs folyamatban segítik a megegyezést.
Magánemberként kik keresnek meg benneteket? Hogyan történik a mediáció?
Elsősorban azok, akik a kapcsolataikkal szeretnének valahogyan előre lépni. Akik azt gondolják, hogy megrekedtek egy állapotban, és ezt nem szeretnék felborítani, hanem szeretnének valami más minőségben együtt élni utána. A mediátor abszolút egy közvetítő szerep, aki semleges félként áll a felek mellett, és abban segít, hogy megértsék egymást, különböző dolgokon ugyanazt értsék. Közvetít, amikor már nem tudnak beszélgetni egymással, mert veszekedés lesz belőle, például egy családban. Egy külső fél jelenléte ezt a feszültségi szintet abszolút csökkenti és sokkal nyugodtabban, békésebben meg tudják beszélni azt, ami fontos.
Ez egyébként egy folyamat, vagy pedig egyszeri alkalom?
Megoldásfókuszú mediátorként egy alkalomra szerződünk, mert az az előfeltevésünk, hogy a felek képesek megoldani a saját konfliktusaikat, és én mediátorként, nem tudhatom jobban, mint ők maguk, hogy hány alkalomra van szükségük. Az ülés végén van lehetősége szintén az ügyfeleknek azt mondani, hogy ők szeretnének esetleg még egy alkalmat igénybe venni.
Mit jelent a megoldásfókusz?
Többféleképpen lehet egy mediációs folyamatot vezetni, viszont vannak lényegi különbségek abban, hogy honnan indul a beszélgetés. Ha onnan indul, hogy mi történt a múltban, ami miatt ők mediátorhoz jöttek, az egy teljesen másféle dinamika. A megoldásfókuszú mediációban, ahogy a nevében is benne van, a megoldásról kezdünk el beszélgetni. Az én első kérdésem megoldásfókuszú mediátorként az, hogy szerintük hogyan néz ki az a megoldás, amivel ők elégedettek lesznek a végén. Tehát rögtön oda ugrunk, hogy két-három óra múlva, amikor befejezzük ezt a beszélgetést, miként fogunk elbúcsúzni. Innen kezdünk el arról beszélgetni, hogy milyen lesz az életük a mediáció után. Tehát nem térképezzük fel a múltat, nem vájkálunk abban, hogy ki mit rontott el, hogyan kerültek ide, ki volt a hibás, hanem a jövőről beszélünk és azonnal a megoldás irányából.
A honlapotokon a bemutatkozásotokban azt írtad, régi vágyad, hogy a mediációból kikerüljön a „konfliktus” szó. Miért?
A mediációt, mint konfliktuskezelési eszközt, vagy módszert emlegetik, amiben benne van az az előfeltevés, hogy a mediációs folyamatban van konfliktus. A megoldásfókuszú beszélgetésnek ez egyáltalán nem témája. Mint mondtam, arról beszélünk, hogy hogyan lesz az ő kapcsolatuk másmilyen és miben, mint korábban volt. Az szívemhez közelálló definíció: egy kapcsolatépítő, kapcsolaterősítő beszélgetés. Az emberek képesek megoldani a saját konfliktusaikat, ha jó a kapcsolatuk. Viszont, ha nem jó a kapcsolatuk, szükség lehet egy semleges harmadik fél bevonására.
Beszéljünk a képzéseitekről is, amelyek egytől-egyig online formában vannak. Miért?
Ezt a Covidnak „köszönhetjük”, amikor kényszeresen áttértünk az online térbe. Viszont a tapasztalatunk az, hogy bizonyos dolgok sokkal jobban működnek online, mint személyesen. Egyrészt pörgősebb a képzés, sokkal több gyakorlatot be tudunk hozni online pusztán azért, mert az idővel jobban tudunk gazdálkodni. Másrészt nagyon sokan nem tudnák elvégezni a képzésünket, mert közben beteg lesz, a gyermeke megbetegszik, vagy bármi olyasmi történik, ami miatt nem tud feljönni Pestre. Volt már nálunk például több, törött lábú résztvevő is. A másik fontos ok, hogy így egész Magyarországot le tudjuk fedni.
Néhány éve hoztátok létre a Megoldásfókuszú Mediátorképző Központot. Mennyire játszott ebben közre az a tény, hogy időközben a pedagógusok számára kötelezővé vált a képzési pontok gyűjtése?
Abszolút. Az első akkreditációnk az pedagógus akkreditáció volt, ami személyes jelenlétre vonatkozik, így ezt már nem engedélyezik. Viszont megcsináltuk azóta a szociális szférának is az akkreditációt és náluk működik. Ha valaki szociális munkásként dolgozik bármilyen területen és eljön hozzánk a képzésre, akkor 40 pontot kap érte összesen.
Ez azt jelenti, hogy a pedagógusok, akik elvégzik ezeket a képzéseket online, nem kapnak érte pontot?
Pontot nem kapnak most a pedagógusok, tanúsítványt viszont igen, amivel utána mediátorként dolgozhatnak, és felvetethetik magukat az igazságügyi minisztérium névjegyzékébe. Így tulajdonképpen még egy lábat növeszthetnek.
A mediációt a pedagógusok mennyire tudják az iskolákban hasznosítani?
Teljes mértékben a gyerekek közti konfliktusnál, szülő tanár közti konfliktusnál, tanár-tanár közti konfliktusnál, vezetők, fenntartók és tanárok közti konfliktusnál. És mint elmondtam, a megoldásfókuszú mediációban nem azt keressük, hogy ki mit rontott el. Gyerekek között sem, és ezért például akár egy tizenöt perces szünet is elég lehet arra, hogy a megoldásfókuszú kérdésekkel kihozzuk a gyerekeket a konfliktusos állapotból, és sokkal jobb kapcsolatban mennek tovább.
Szívügyed a gyermekvédelem, 2016-ban jelent meg a Kamaszmentő című könyved, amely sok esetleírást is tartalmaz. Mi motivált a könyv megírására?
Nagyon sok szülő keresett meg azzal, hogy egyszerűen csak szeretne kicsit jobban belelátni a kamaszgyermeke fejébe. A megoldásfókusszal dolgozva nem arról beszélünk, hogy az a kamasz gyerek mit nem csinál, és miért mérges rá az anyukája, és miért kapott éppen egyest. Egy ilyen mediáció, kapcsolatépítő beszélgetés után az ő kapcsolatuk erősödik, ezért nem érnek el odáig, hogy már ne tudjanak beszélgetni anélkül, hogy össze nem vesznek, hanem tényleg tudnak közös dolgokat csinálni, közös programokon részt venni. A szülő egy kicsit jobban megérti a gyereket, a gyerek kicsit jobban megérti a szülőt, ami egy elképesztően jó és hiánypótló terület. Elég sok ilyen esetem volt, és azt szerettem volna, hogy ez ne vesszen el, így született meg a Kamaszmentő kézikönyv, amit a Tea Kiadó adott ki.
Készülőben van a következő könyved. Folytatása várható az előző kötetednek?
Nem teljesen folytatás, ez a megoldásfókuszú beszélgetésvezetés módszeréről szól, ami nincs kötve a könyvben semmilyen konkrét területhez. Ha én egy megoldásfókuszú beszélgetőpartner vagyok, akkor ez ugyanúgy működik egy baráti társaságban, a munkahelyemen, a párkapcsolatomban, a gyerekemmel, az ügyfelekkel, a tréningeken, esetleg a személyes mediáción, coachingon. Ez egy olyan szemlélet, amikor úgy tudok perspektívát váltani a jelenből, hogy az a másik embernek a lehető leghasznosabb legyen. És ez nem egy adottság, hanem ez egy tanulható dolog. A könyvem annak szól, aki szeretne profibb beszélgető partnerré válni. Jelenleg nagyjából nyolcvan százalékban vagyok készen a munkával.
Tulajdonképpen egy teljesen új szemléletmódot szeretnél megmutatni az erre fogékony embereknek.
Igen. Ebben olyan kérdések vannak, amik előre visznek, az erőforrásokra építenek, új perspektívákat nyitnak, de mégsem egy köznyelvi beszélgetés, ezért meg kell - és meg lehet - tanulni azt, hogy hogyan működik a gyakorlatban.
Számos képzéssel, szolgáltatással foglalkoztok ma már. Mik az újabb célok, milyen terveken dolgoztok most?
Résztvevői kezdeményezésre raktuk össze a „Working on What Works - dolgozni azon, ami működik” /WOWW/, megfigyelésen alapuló visszajelzés tréningünket. Azt tanuljuk meg, hogyan lehet úgy visszajelzést adnunk, hogy abban nincs semmiféle ítélet. Pozitív sem. Ez például a pedagógusoknak nagyon hasznos. Szeretnénk szervezni mediátoroknak két napos ráépülő képzést is, például a játszmák megjelenésére a mediációs folyamatban, hogy ezt még alaposabban át tudjuk venni. Igen, vannak ötletek.
Van a honlapotokon egy Pro Bono felirat, ami annyit takar, hogy csendes coaching. Befejezésül beszélj erről is.
Ez borzasztóan izgalmas terület. Kiss Éva kolléganőm, cégtársam foglakozik ezzel, aki elvégezte a coach képzést az egyetemen. A szakdolgozatát arról írta, hogyan néz az ki, amikor a coaching folyamatban nincs interakció az ügyfél és a coach között. Megoldásfókuszú kérdésekkel abszolút működik az, hogy az ügyfél csak saját magában gondolja végig a válaszát a kérdésre és utána a coach felteszi a következő kérdést. A visszajelzések alapján egyébként ez elképesztően hatékony, mert az ügyfél őszintébb tud lenni egy ilyen folyamatban.
