Szivek Laura - kommunikáció- és médiatudomány szak, I. évfolyam
Előadásokat hallgattunk, kiállításra mentünk, megerősítéseket kaptunk
Az idei tanév első szemeszterében is megszervezték a hagyományos tematikus hetet a Docler cégcsoport fenntartásában működő Kodolányi János Egyetemen a közelmúltban.
A félévenként visszatérő eseménysorozat egy hete alatt az órarend szerinti tanítás helyett különböző előadásokat tartanak, valamennyi tanszék a szakterületének megfelelően rangos előadókat hív, akiket nem csak meghallgathatnak a diákok, hanem lehetőség nyílik kötetlen beszélgetésekre is velük. A kommunikáció- és médiatudomány szakosok esetében a média legkülönbözőbb területeiről ismert szakemberek jöttek el most is az egyetemre; íróktól kezdve, rádiós és televíziós személyiségeken át, egészen PR- marketing szakemberekig.
A másod- és harmadéves szaktársainktól sok jó véleményt, beszámolót hallottunk a korábbi évek tematikus heteiről, nagyon vártuk, hogy mi is személyesen élhessük át a vendégelőadók különleges prezentációit.
A heti programot a tanszékek állítják össze, ám a szakokon tanuló diákok elmondhatják ötleteiket, kívánságaikat a soron következő eseményre vonatkozóan.
Nagy segítség a programokon való részvétel abban, hogy önmagunkban már el tudjuk kezdeni mérlegelni: mi érdekel minket pontosan a kommunikáció-média területén, továbbá abban, hogy képet kapjunk arról, mennyire szerteágazó és sok lehetőséget tartogató szektorban helyezkedhetünk el a tanulmányaink befejezése után.
Ezen a tematikus héten - úgy vélem - a Sláger FM nagy sikerű műsorvezetőjének, Garami Gábornak az előadása aratta a legnagyobb sikert, legalábbis a teltházas előadó, a beszélgetés végén felhangzó taps, valamint a hallgatóktól elcsípett, pozitív visszajelzések erre engedtek következtetni.
Sokan igazi példaképként tekintünk az egykori Danubius rádió műsorvezetőjére és megtiszteltetésnek számított a szakma megbecsült tekintélyével találkozni.
Ami az előadás tartalmát illeti, Garami Gábor - aki már az első percekben teljes mértékben egyenrangú partnerként kezelt minket -, felajánlotta a tegeződés lehetőségét is. Előadásának témája az analóg és digitális rádiók közötti különbségek, a rádiós szakma jelenlegi válsághelyzete és jövője volt, de beszélt saját életpályájáról, valamint az audiós műsorok felépítéséről is.
Terítékre került a digitalizálódás elképesztő tempója, ami a rádiós stábok létszámának napról napra történő csökkenését eredményzi, továbbá kitért a rádiózás pszichológiájára is, olyan kérdéseket feszegetve például, hogy mennyi ideig tartható fenn a rádióhallgatók figyelme, milyen érzelmi hatást fejtenek ki a zenék és azok felkonferálása.
Érdekes, előttünk ismeretlen, információk láttak napvilágot ezekkel kapcsolatban. Kiderült ugyanis, hogy egy átlagos hallgatói bázis zeneigénye öt-hatszáz számnál ki is merül, és egy rádiós médiafogyasztó képtelen tizenöt percnél tovább minden más közbenső tevékenység végzése nélkül hallgatni az adást. Ezen felül megtudhattuk, hogy az érzelmi kötelék kialakítása bemondó és hallgató között mennyire fontos, sőt elengedhetetlen a közönség megtartása szempontjából.
Természetesen a beszélgetés végén saját, szubjektív kérdéseinket is feltehettük, akár a feldolgozott témákkal, akár hozzájuk nem kapcsolódó, ámde rádiós vonatkozású dolgokkal kapcsolatban.
Tanulságos, elgondolkodtató ugyanakkor könnyed, jó hangulatú, valamint a nagy létszám ellenére is családias volt a Garami Gáborral eltöltött két óra.
A fent említett előadás mellett, a múlt hét egyik legkülönlegesebb programja külső helyszínre invitált minket. Ez nem volt más, mint a 2000 óta minden évben megrendezésre kerülő ARC közérzeti kiállítás, amelynek ezúttal a budapesti Bikás Park adott otthont.
Az ARC a szabad véleményformálás, társadalomkritika, kreativitás és önkifejezés évenként megrendezett eseménye hazánkban, amelyet ma már az egyik legközkedveltebb kép-kulturális programként tartanak számon.
A kiállítás fő koncepciója, hogy előre meghatározott témakörök, szabványok és szabályok mentén, saját elképzelések útján kell képeket, karikatúrákat alkotniuk a nevező egyéneknek, csapatoknak, szervezeteknek (korlátok nélkül pályázhat bárki), a beküldött műveket pedig egy nagy számú szakmai zsűri bírálja el.
Az idén rendezők, újságírók, fotográfusok, költők, zenészek, slammerek és művészettörténészek is helyet kaptak az ítészek között.
A pályázati idő lejártával a zsűri kiválasztja azt a legjobb, hozzávetőlegesen harminc-negyven alkotást, amelyek lehetőséget kapnak arra, hogy óriásplakátok formájában, egy hónapon keresztül, a főváros valamelyik nagy forgalmú közterén kiállításra kerüljenek.
Az ARC mindenki számára szabadon és ingyenesen megtekinthető, hiszen egyik fő célja összehozni a legkülönfélébb stílusú, érdeklődési körű, korú embereket annak érdekében, hogy amint a mottójából is kiderül: fellépjenek „a képtelenség és arctalanság ellen”.
2020-ban a szokottnál több téma került feldolgozásra: megjelenítésre került a korona vírus, a pandémia által előidézett karantén, a rasszizmus jelensége, az aktuális magyar politikai helyzet és annak legkülönfélébb vonatkozásai, az Index bukása és a környezetvédelem is.
Fontos azonban kiemelni azt, hogy a kiállítás élvezhetőségének alapfeltétele az előzetes tájékozottság és tudás, hiszen csak az érti, értékeli és érzi a plakátok mondanivalóját és szellemiségét, aki az elmúlt egy évben hallott, olvasott, látott valamit a feldolgozásra került problémákból, jelenségekből.
A Kodolányi huszonöt főből álló hallgatói csapata a tematikus hét második napján látogatott ki a Bikás Parkba. Szerencsére az idő is nekünk kedvezett, így verőfényes napsütésben sétálgattunk, nézelődtünk és beszélgettünk a kiállítás által generált érzelmeinkről, gondolatainkról, véleményünkről.
A projekthétre visszatekintve úgy vélem, mind az általam részletezett két program, mind pedig a többi előadás - mint például Wisinger István Pulitzer című dokumentumregényének izgalmas bemutatója vagy az egykori kodolányis Nemes Anna író-televíziós újságíróval folytatott beszélgetés - maradandó élményt nyújtott a hallgatóknak.
