Mediáció a 21. században

Először arról kérdeztem, mikor és milyen céllal jött létre az intézet és milyen szerepe van a hazai közéletben:

A KEMI 2014-ben jött létre, alapvetően jogászok, gyermekvédelmi szakemberek, jogi hivatásrendek képviselőinek az együttműködésében azzal a céllal, hogy Magyarországon a mediációt elismertebbé tegye, népszerűsítse, és egyfajta új lökést adjon az akkori állapotoknak. Tíz évvel ezelőtt fő célunk az volt, hogy felhozzuk a felszínre a mediációt, mint szakmát. Ezek a célok ma is validak és élőek. Ugyan nem sikerült még ezeket teljeskörűen megvalósítanunk, de nem szűntünk meg, folytatjuk a munkát továbbra is. Ezt különböző események tartásával próbáltuk megvalósítani, például havi rendszerességű, úgynevezett „KEMI-estek”, amikor egy szakértővel beszélgetünk mediációs témához kapcsolódó tartalmakról, mediátorképzéseket tartunk, mentorprogramot ajánlunk a mediátorok részére. Számos olyan tevékenységet végzünk, amivel hosszú távon ismertebbé tudjuk tenni ezt a szakmát.

A mediáció hazai és nemzetközi kontextusában hol helyezhető el a KEMI tevékenysége?

A KEMI országos hatáskörű egyesületként működik. Nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezünk, alapvetően nemcsak Közép-Európára fókuszálva, hanem az Európai Unió egyéb tagállamaiban is vannak kapcsolataink. Többek közt Olaszországban, Görögországban, Spanyolországban, Németországban, a Közép-európai régióból pedig Romániában és Szlovákiában. Ugyanakkor a tengerentúlon Floridában is vannak kapcsolataink. A nemzetközi kapcsolataink azért fontosak, hogy behozzuk a külföldi jó gyakorlatokat, és megismertessük azokat a hazai mediátorokkal.

Ha jól értem, akkor tulajdonképpen inkább szakembereknek és intézményeknek szóló szakmai képviseletről van szó, és mediálást, mint tevékenységet nem végeznek.

Ez elsősorban egy szakmai szervezet, ami a mediátorok részére próbál segítséget nyújtani, hogy a praxisuk profibb legyen, hozzájussanak olyan képzési anyagokhoz, amik amúgy nem elérhetőek. Mediációs tevékenységet egyébként végez a KEMI, ugyanis a névjegyzékben szerepelnek olyan mediátor kollégák, akik ellátnak mediátor tevékenységet, de valójában nem ez a fő profil. Időnként vállalunk ilyen feladatokat, ugyanakkor mindenki egyéni mediátorként dolgozik elsősorban.

2016-ban az intézet készíttetett egy kutatást a mediáció ismeretségéről és használatáról. Mi motiválta ennek a kutatásnak az elkészítését?

Kiírtunk egy pályázatot, amiben mediációról szóló tanulmányokat kértünk. Két lelkes fiatal szakember csinált egy kutatást azzal kapcsolatban, hogy mennyire ismert a mediáció Magyarországon. Világossá vált, hogy a KEMI-nek igenis van létjogosultsága, hiszen a megkérdezettek 30%-a válaszolta azt, hogy ismeri, mi az a mediáció, és ennek a 30%-nak csupán a 3%-a vett valaha részt mediációs eljáráson. Ez egy nagy pofon volt a szakmának. A felmérést megismételtük 2020 márciusában, még a pandémia okozta lezárások elején. Akkor már 54%-os ismertséget és 11%-os részvételi arányt jeleztek a mutatók. Öt év alatt ez jelentős növekedés. A mediátorok tevékenységében érezhetően több a megkeresés. Most már többen meg tudnak élni a piacon mediációból, ennek ellenére még mindig nincs elegendő ügy a Magyarországon praktizáló kétezer mediátor számára.

Milyen törvények szabályozzák a mediációt?

Van a közvetítői törvényünk, ami az európai uniós normáknak teljes egészében megfelel, ezt 2002-ben fogadták el. Azóta minimális módosítások történtek rajta. Szerintem időszerű már a több, mint húszéves törvénynek a felülvizsgálata, már csak a technológia fejlődése szempontjából is. Úgy gondolom, hogy időszerű lenne átgondolni, hogyan lehetne a mediátorokat olyan ügytípusokhoz juttatni, amelyek a bíróság helyett a mediációra terelik az ügyfeleket. Gondolok itt a családjogi vitákra, például a gyermekelhelyezés problémájára, vagy kisebb értékű gazdasági konfliktusokra. Olaszországban és Görögországban kiválóan működnek ezek a rendszerek.  Hazánkban ennek még nincs kultúrája, nem alakult ki a megfelelő gyakorlat. Bízom benne, hogy előbb-utóbb lesz ilyen.

A magyar médiában, sajtóban mennyire van jelen a mediáció?

Nagyon minimálisan jelenik meg. Egy-egy cikk születik időnként, de nagyon-nagyon kevés alkalommal találkozunk a nyilvánosságban ezzel a témával. Interneten néha előfordul nagyobb médiafelületeken, például az Indexen, 24.hu-n már találtam egy-két mediációról szóló cikket.

Hogy állunk a szakirodalommal? Azt tapasztalom, hogy nagyon csekély a mediáció szakirodalma.

Ez az egyik legnagyobb probléma szerintem. Én jogász vagyok és a Phd-mat írom éppen arról, hogy nagyon nehéz úgy egy szakmát felépíteni, ahol a tudományos lába biceg. Nagyon kevés olyan szakirodalommal találkozik az ember, amire lehetne hivatkozni, mert tényleges kutatás van mögötte. A tapasztalat azt mutatja, hogy a mediációban tevékenykedő szakembereknek nincs igazán ambíciójuk arra, hogy tudományos igényességű munkákat hozzanak létre. Ebben én például szeretnék további fejlesztéseket elérni. Amikor időm engedi, írok is különböző témakörökben tudományos cikkeket. Meggyőződésem, hogy sokkal több mediátornak és sokkal több jogásznak kellene írnia erről a témáról. Ez egyébként az utóbbi időben javuló tendenciát mutat. Például a jogi egyetemeken egyre több joghallgató választja a mediációt, vagy az alternatív vitarendezést szakdolgozati témának.

A jogi egyetemeken kívül hol találkozhatunk hazánkban mediátorképzéssel?

Több egyetemen is van kétéves időtartamú mediátorképzés, ugyanakkor a piaci alapon lévő 60-90-120 órás képzésekkel ugyanaz a munkakör betölthető. Ezért igazából teljesen érthető, hogy a többség nem az egyetemi képzést választja, ami sokkal több időt, energiát és anyagi ráfordítást igényel. Itt átgondolásra érdemes a jogszabály, hogy ez helyes-e így, ahogy most van.

Számomra úgy tűnik, hogy a mediáció mindenkinek egy másodlagos szakma. Ez miért van így?

Ez így van, én is így gondolom. Jómagamnak sem az elsődleges szakma a mediáció. Egyszerűen nincs annyi ügy, ami ennyi mediátort eltartana. Természetesen akadnak olyan mediátorok, akiknek akkora praxisuk van, hogy megélnek belőle, de a legtöbbjük azonban emellett továbbképzéseket, tréningeket tart, vagy mediátorokat képez. Tehát van egy másik láb, ami egy biztosabb bevételt hoz a számára.

Mit tart a mediáció legnagyobb előnyének más konfliktuskezelési módszerekkel kapcsolatban?

- Hogy teljes körű megoldásra tud jutni a mediációban az ember. Tehát igazából nem csak egy bizonyos pontban történik megállapodás, hanem egy teljeskörűen lehet megállapodást kötni, ami hosszú távon egy sokkal nyugodtabb, egészségesebb, kiszámíthatóbb jövőt tud a felek részére biztosítani.

Magánemberek milyen területen vesznek részt mediációs eljárásban?

A magánemberek általában akkor vesznek részt mediációban, amikor elválnak egymástól az útjaik, tehát házastársak válásakor. Ez a leggyakoribb ok, amiért mediációban vesznek részt, ezáltal felgyorsítják a folyamatot, hiszen az ott kötött megállapodást a bíróság később jóváhagyja. Ilyenkor magában a mediációs folyamatban egy jövőépítés is zajlik, tehát arra fókuszálnak a felek, hogy amikor ez a döntés a bíróságon majd megszületik, mondjuk tényleg elválnak, akkor békés mederben tudjon ez folyni. Sokan egyébként magán a válási mediáción jönnek rá, hogy nem akarnak elválni. Ilyenkor párkapcsolati mediációban folytatódik tovább az ügy, és a párkapcsolatnak a helyreállítása kerül a fókuszba.

A mediációt intézményi szinten, esetleg munkahelyi konfliktusokhoz használják már, vagy csak üzleti ügyekhez?

Használják már, egyre több alkalommal merül fel a mediáció lehetősége, de a tömeges használatot nem mondanám. Időnként van ilyen megkeresés, de kevés alkalommal. Igazából talán multik esetében fordul elő, ahol ismerik ezt a lehetőséget, de a kkv-szektorból nulla ez az arány.

Mivel lehetne egyébként megfogni őket? Csak úgy gondolatszinten.

Nagyon sok mindennel. Először is az üzleti hírnév védelme szerintem egy olyan kulcsszó lehet, ami fontos. Másik, hogy titoktartás van a mediációban, tehát ami ott elhangzik, az ott is marad. Míg egy bírósági tárgyalás alapvetően nyilvános. Tehát az üzleti hírnevet védi, gyors, sokkal olcsóbb, és ezáltal a cég vezetésének sem kell jogi ügyekkel foglalkozni hosszú hónapokon, éveken keresztül. Egyelőre ott tartunk, hogy még nem alakult ki a megfelelő gyakorlat. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara egyébként próbál ebben változásokat elérni, de egy nagyon lassú folyamatról beszélünk. A mostani bírósági illetékek díjának emelkedése talán kicsit a mediáció felé tereli majd a feleket a bírósági eljárásokhoz képest.

Végezetül, ha egyetlen üzenetet megoszthatna a közönséggel a mediációról, mi lenne az?

Valójában a mediáció sokkal több, mint egy konfliktuskezelés, amikor a felek elmennek és leülnek a mediátor elé megvitatni egy kérdést. Ez egyben egy kommunikációs tréning is a részükre. Aki nem tud jól kommunikálni, aki nem tud konfliktust helyesen kezelni, az egy mediációs eljárás végére ezt is megtanulhatja. Egyrészt nagy eséllyel megoldódik a konfliktus a másik féllel, másrészt meg tud tanulni asszertíven kommunikálni, énüzeneteket megfogalmazni, és kifejezni a szükségleteit. Azt gondolom, hogy a mediáció sokkal értékesebb, mint amit jelenleg a közvélemény tud róla, de egyben ez a nehézsége is, mert ott az embernek ki kell tudni fejeznie magát. Azt látom, hogy sokan nehezen szánják rá magukat, hogy ők egy mediátorhoz elmenjenek, mert ott nekik kell szerepelni. Sokkal kényelmesebb számukra, hogy az ügyvéd majd elmegy és elintézi az ügyet a bíróságon, amit nekik csak tudomásul kell venni. Ugyanakkor a mediáció a valódi szükségleteket veszi figyelembe, nem csak az adott kérdést. Éppen ezért lenne óriási szükség arra, hogy sokkal nagyobb nyilvánosságot kapjon ez a kérdéskör.