Halász Adrienn - kommunikáció és médiatudomány szak, I. évfolyam
Keresem a családom kedd estétől
A tizennyolcadik születésnapját ünneplő RTL Klub újabb műsorral kedveskedik a tévénézőknek: Lilu vezetésével kedden este indul útnak a Keresem a családom című dokumentarista jellegű műsor. Máté Krisztina producerrel, a Kodolányi János Főiskola tanárával erről beszélgettem.
Hogyan jött a műsor ötlete, illetve kinek az ötlete volt?
Ez az RTL Klubon ősszel látható műsorok egyike. A műsor ötletéhez nincs közöm, mert ez a világ több országban sikerrel futó műsor. Az eredeti Angliában megy Find my family címmel, ennek különböző mutációi és változatai szerepelnek a világ különböző részein. Mindegyik országban más ez a műsor, mi a magyar tévézőknek szeretnénk megfelelni. A műsornak Hadas Kriszta a főszerkesztője, Lilu a műsorvezetője, én pedig a producer vagyok.
Először dolgoztatok együtt Liluval, milyen volt a közös munka?
Jól tudunk együtt gondolkodni, dolgozni. Ehhez a munkához szükség is van erre, hiszen a lehető legabszurdabb szituációkba csöppentünk bele, és a forgatás is tovább tartott a tervezettnél. Májusban kezdtük el a műsor előkészítését, két hónapot szántunk eredetileg a forgatásokra, de kiderült, hogy nem lesz meg két hónap alatt, inkább négy hónap kell hozzá.
Mi alapján választottátok ki azokat az embereket, akiket a műsorban is láthatunk? Bizonyára sokan jelentkeztek, hogyan szortíroztatok vagy mindenkinek a történetét bemutatjátok?
A műsor alapkoncepciója az, hogy egymástól sok évtizede elszakadt családtagokat keresünk meg, és próbáljuk őket rávenni, hogy akarjanak találkozni azzal a családtaggal, akit régóta nem láttak. Magyarországon nagyon sok ilyen történet van, nem is gondoltam, hogy ennyi. Válások, örökbeadások miatt, de az ötvenhatos események és a világháború ugyancsak hat még ilyen szempontból is. Nagyon sokan jelentkeztek a felhívásunkra, hogy megkeressük elveszettnek hitt rokonukat, családtagjukat. A vállalt munka nem kevés, hiszen fel kell kutatnunk a keresett személyt, meg kell róla győződnünk, hogy biztosan az-e, akit keresnek, ha megtaláltuk, rá kell beszélni, hogy ő is akarjon találkozni azzal, aki keresi, majd össze kellett, össze kell hoznunk a talákozót. Tehát elég sokat kell utazni, nagyon nagy munka előzi meg a képernyőre kerülő műsort.
Volt olyan, aki a megtalált családtagjaival nem akarta felvenni a kapcsolatot?
Persze. Egészen döbbenetes történetek vannak. Volt például egy nő, aki elmesélte, hogy öt éves korában az anyukája intézetbe adta. Ő most már felnőtt, megbocsájtott az anyukájának, és ezt nagyon szeretné neki elmondani. Úgy tudja, hogy talán Amerikában él, de nem tudja milyen néven, mert ugye férjhez ment. Megtaláltuk a mamát Miamiban. A riporter kollégám felhívta őt telefonon, arra számítottunk, hogy majd örömmel fogadja a megkeresést. Kiderült, nem akarja látni a lányát, azt mondta, sok szerencsét kíván az életéhez, és lecsapta a telefont. A szerkesztő magába roskadva ült, s azt hajtogatta, úristen, most ezt hogyan mondjuk meg a lányának. Azért ezek nagyon erős pillanatok, és sok ilyen van.
Ezek is láthatóak lesznek majd a műsorban?
Nem. Ezeket elraktározzuk és nagyon mélyen őrizzük. Jó könyvet lehetne írni azokból a történetekből, amik nem kerülnek adásba, a műsorban azokkal a sztorikkal találkozhatnak a nézők, ahol megtudjuk mutatni mindkét felet.
Milyen országokban forgattatok?
Eddig Svájcban, Németországban, Romániában, Dél-Afrikában, Amerikában két helyen, Moszkvában, Laoszban. Ez lesz az idei évadban. Aztán majd tavasszal meglátjuk.
Voltak olyan történetek, amelyek nagyon meghatották a stábot?
Vannak olyan epizódok, amikor nem csak a szereplők zokognak, hanem annyira megható az egész, hogy az egész stáb, a műsorvezető és az operatőrök is. Ott áll húsz ember egy sztori kellős közepén egy találkozás pillanatában, és mindenki bőg. Ezek a történetek mind igazak, nem előre megírt forgatókönyv alapján készülnek a felvételek, egytől-egyig valódi pillanatok az ember életében és elképesztően meghatóak. Az RTL sajtótájékoztatón az RTL vezérigazgatója úgy konferálta fel a műsort, hogy szerinte ez az RTL Klub történetének a legérzelmesebb műsora lesz. Mondok egy konkrét példát: született egy ikerpár Etyeken több mint negyven évvel ezelőtt, és valamiért az anyuka úgy mondott le róluk, hogy az egyiket örökbe lehetett fogadni, a másikat nem. Senki nem értette miért. Az egyik babát azonnal örökbe fogadta valaki, aki onnantól megváltoztatta a nevét. Ő úgy nőtt fel, hogy azt sem tudta, hogy őt örökbe fogadták. Viszont aki intézetben nőtt fel, tudta, hogy van egy ikertestvére csak azt nem tudta, hogy hol. Elkezdte keresni, jelentkezett nálunk. Annak alapján kezdtünk kutatni, hogy hányan születtek Etyeken abban az évben, azon a napon. Mindegyiket felkerestük, kizárásos alapon kitaláltuk, hogy ki lehet az ikertestvér, de nem mondhattuk meg neki, hogy miért keressük, hiszen az egész életét tönkretehetjük, ha mégse ő az akit keresünk. Ezért DNS mintát vettünk mindkettőjüktől és elküldtük egy laborba, hogy kiderüljön, hogy ők valóban ikertestvérek-e. A laborban megállapították, hogy 99,9% az azonosság, ami nagyon magas még ikreknél is. Kétpetéjű ikrek, nem is hasonlítanakegymásra. Az intézetben felnőtt gyereknek nagyon normális élete lett. Zenét tanít, bevándorló gyerekeket szórakoztat egy nevelőotthonban, szóval nagyon szép élete van. Kiderült, hogy az örökbefogadottnak nagyon korán meghaltak a szülei, gyerekkorában pedig verték őt a szülei. Úgyhogy lett egy borzalmas élete, és egy nagyonnagyon lecsúszott, szegény sorsú asszonnyal ismerkedünk meg a személyében. A két nő végül találkozott, egymás nyakába borultak, és ez olyan megható pillanat volt, hogy szem nem maradt szárazon.
Terveztek második évadot?
Persze, egyrészt nagyon sokan jelentkeztek, ezer felett van a jelentkezők száma, másrészt arra is számítunk, hogy amikor elindul a műsor, sokkal többen fognak jelentkezni.
