Másság a 21. században

Cikk dátuma 2017. február. 20. | Tudomány
Másság a 21. században

Lőwi Ildikó

A Kelet – Nyugat dichotómia és a címkézés elmélet hatásai a többségi társadalom dimenzióiban

The East-West dichotomy and the labelling effects of a theory in the majority society's dimensions


Absztrakt   

A biztonság dimenzióinak modern értelmezése tekintetében nem hagyhatjuk figyelmen kívül a társadalom szektoriális biztonságán belüli humán biztonság kérdését. Kérdezhetnénk, vajon milyen fokozott kockázatot jelent a biztonságra, ha a többségi társdalomban megjelenik az előítéletességgel összefüggő Kelet-Nyugat dichotómia, vagy a másik ember címkével való ellátása? A szerző a tanulmányban e kérdést vizsgálja a különböző társadalomtudományi értelmezésekben.

Kulcsszavak: jelenkori migráció, idegenellenesség, kulturális pluralizmus, multikulturalizmus,címkézés-elmélet, Kelet-Nyugat dichotomia

Abstract

The question of human security can not be passed by regard to the modern explanation of the areas of security.  We can ask what kind of difficulties could arise concerning the behaviour towards foreigners or East-West duality and labelling study? The author studys this issue, the reasons of this occurrence, and the possible perspectives for prevention according to different social science interpretations.

Key words: recent migration, xenophobia, cultural pluralism, multiculturalism, labelling study, East-West duality.

Bevezetés

A modern biztonság értelmezését a humán szektoriális biztonságértelmezés társadalmi oldaláról célszerű megközelíteni. Napjainkban a legszélesebb körben elfogadott biztonságértelmezés, a ’90-es évek elején más diszciplínákban is érvényesülő konstruktivista megközelítést alkalmazva Barry Buzan nevéhez köthető –írja Rada Péter (2007). A biztonság fogalmának kiszélesítésére való törekvés tisztán megjelenik Buzan munkásságában. 1983-ban kiadott könyvében kifejtette a biztonság szektorális elméletének téziseit, amely mérföldkőnek számított a nemzetközi politikai gondolkodásban. Az úgynevezett szektoriális biztonságfelfogás, mely a katonai tényező mellett kiemeli a biztonság társadalmi, gazdasági, politikai és környezeti dimenzióit is, azon alapul, hogy a politika fókuszába kerülő összes kérdés társadalmi konstrukció, mely érinti a biztonság területét is. Buzan szerint ezeket a szektorokat csak elméletben lehet elválasztani egymástól, mert azok a való életben átfedik egymást, de a valóság mélyebb megértéséhez az elméleti elkülönítés mégis elengedhetetlen.[1]

Dudás Attila (2011) tovább fűzi a buzani gondolatot, mely szerint a társadalom szubjektív biztonságpercepciója ugyanúgy változik, mint a nemzetközi környezet, ebből eredően a biztonsági kérdések közé bekerülhetnek olyan problémák is, amiket korábban nem tekintettek annak (nemzetközi terrorizmus, energiabiztonság vagy kiber biztonság).[2]

Tálas Péter (2009) biztonságpolitikus véleménye erről a jelenségről az, hogy a humán-társadalmi szektorban elsősorban nemzetek, etnikumok vagy specifikus társadalmi csoportok válhatnak fenyegetés tárgyává. Meglátása szerint a magyar lakosság idegenekkel szembeni „virtuális” és szimbolikus előítéletessége a magyar migrációtörténet negatív tapasztalatai mellett döntően a migrációval és a bevándorlókkal kapcsolatos társadalmi és politikai percepciók eredményeként formálódott és formálódik ma is.[3]

Miközben kontinensünk a jelenkori népvándorlás kapcsán a mai politikai retorika legfontosabb elemévé vált, az előítéletesség megnyilvánulásai hazánkban is tetten érhetőek lehetnek.A menekültkérdés a nemzetközi környezetben is politikai törésvonalak mentén húzódik és ebből adódóan több álláspont is opponál egymással. Fenyegetést jelentenek-e a társadalom biztonságára e jelenségek? A szerző célja a humán biztonságot fenyegető tényezőket feltárni, különös tekintettel az esetleges látens előítéletesség kialakulásának okaira és bemutatnia bevándorlás okán megjelent attitűdök melléktermékeit, mint lehetséges nemzetbiztonsági veszélyforrásokat.

A többségi és kisebbségi társadalom egyenlőtlenségei

A legtöbb országba, ahová jelentős számban érkeznek más etnikumú bevándorlók, az etnikai különbségek legtöbbször egyenlőtlenségekkel társulnak. Póczik Szilveszter (2006) elemzéséből kiderül, hogy mindez maga után vonja a kultúra áthagyományozódását és változásait. A  szerző a bevándorlási folyamatból eredő problémákat a többségi és kisebbségi társadalom között fennálló egyenlőtlen viszonyként és potenciális konfliktusforrásként értelmezi. A folyamat magába foglalja az eredeti és a bevándorló népesség közötti kapcsolatok alakulását, a bevándorlás hatásait a két közösség belső életére, melyek e kontextusban mindkét félszámára kockázatokat jelentő biztonságpolitikai rizikóként jelentkezhetnek. Eredményként az etnokulturális kisebbségek a domináns népességgel vagy egyre szorosabb kapcsolatban állva egyre intenzívebben vesznek részt annak társadalmi folyamataiban, vagy elhatárolódva saját identitásukba párhuzamos társadalmakat hoznak létre.[4] A kisebbségi, nemzetiségi, etnikai hovatartozás sikere nagyban függ a befogadó népesség által kialakított és képviselt, egyben meghatározó, értéktartalom elfogadásától vagy tagadásától. Az ehhez viszonyulás határozza meg az újonnan érkező népcsoportokról kialakuló képet, a bevándoroltakat közeli vagy egészen idegen jellegek hordozójaként aposztrofálva.

A társadalmi csoportokban a másság definiálása, a tőlünk való különbözőség az emberi együttélés kialakulásával egyidősnek tekinthető, fogalmi komplexitását mutatja, hogy az idő múlásával jelentős változásokon ment keresztül. Így az idegenellenesség ismérveinek áttekintése a különböző történelmi korokra vonatkoztatva elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük a fogalom jelentésének átalakulását. Mészáros Eszter (2010) tanulmányában kifejti, hogy az ókori görögök és a rómaiak már rendelkeztek etnikai alapú előítéletekkel, azonban abban a korban a vallási alapú volt a csoportok megkülönböztetésének a tárgya. Az amerikai kontinens felfedezése e probléma új dimenzióit teremtette meg: az európaiak értelmezésében az indiánok nem racionális lények, meggyőződésük szerint csak erőszakkal nyerhetők meg a kereszténység számára. A faji alapú diszkrimináció sarkalatos megjelenési formája az afrikaiak rabszolgasorba vetése volt, akik elkülöníthető etnikai csoportot képeztek. Itt az örökletes sajátságok (pl. bőrszín) jelentették a diszkrimináció alapját. A rabszolgatartás intézménye és elfogadottsága közismert volt a nyugati körökben még a 19. században is, sőt faji alapú megkülönböztetés táptalaját e századi elméletek képezték igazán, a tudományos alapokra helyezett idegenellenes elméletek keletkezése ehhez a századhoz köthető.[5] A 20. század végén Európa számára a bevándorlók által képviselt sokféleség kezelése vált kihívássá mind társadalmi, mind politikai szinten. A menekülők másságának célkeresztbe állítása könnyen ment, mivel az etnokulturális kisebbség általában rendelkezett eltérő antropológiai jelleggel, ugyanígy kultúrájában, szokásaiban is különbözött, esetleg önmagát elkülönült entitásnak tekintette. Következésképpen egyértelműen világossá vált, hogy az 1990-es évek elejétől a másságot, az idegent már a bevándorlók jelentették.[6]

A „másság” jelenségének új értelmezése

Társadalmi és politikai vitákban ma központi helyet foglal el Európa egyik legnagyobb kihívása, a kulturális-etnikai sokszínűség elfogadása, mely gyakran jelent egy európai számára tartalmában „másságot”, szokatlant.

Póczik (2006) szerint lényeges szempont „másság” vizsgálatában a két csoport (bevándorlók-befogadók) egymásról kialakított megítélése, a közöttük fennálló fölé- és alárendeltségi viszonyok, gazdasági, szociális és politikai értékeik különbségei, mindennapi kulturális különbségeik, valamint társadalmi kapacitásaik eltérő volta. Az etnikai csoportok jelenléte a befogadó társadalom viszonyaitól függően szociológiai, gazdasági, társadalompolitikai tekintetben releváns problémává válhat, az ismeretlen nagy tömegtől való félelem,a vélt vagy tényleges egzisztenciális fenyegetettség, a betelepülő etnikumok különbözősége mind okot adhat az eddig látens előítéletesség megjelenésére.[7]

Kovács Éva és Vidra Zsuzsa (2004)az idegenekkel kapcsolatos angolszász, francia és német kutatások irodalmának tanulmányozása során megállapították, hogy a nemzetállami keretekben fellelhető etnikai-kulturális sokféleség két opciót feltételez: a befogadó társadalom vagy elfogadja a másik identitását vagy nem.  Egy kisebbségi etnikum helyzete akkor válik problematikussá, ha a többségi társadalom megítélése szerint a vele kapcsolatos társadalmi hasznok és költségek egyenlege súlyosan negatív. A problematikus kisebbség mássága okán bűnbakmechanizmusok keletkezhetnek. Ha mindkét csoport veszélyként érzékeli a másikat, akkor megjelenik az ellenséges attitűd célkeresztjében a nyílt előítéletesség, vagy ennek folyományaként a kirekesztettség.[8]

Összefoglalva elmondhatjuk tehát, hogy kirekesztettség állapotához vezető út acsoportpercepcióikból vezethető le: szokatlan interakciók észlelése, eltérő kulturális normák, tömeges, ijesztő jelenlét. Nem ritka, hogy a bevándorlók szociális státusa a befogadó társadalomban bizonytalan, az adott kisebbség a többségi társadalommal szemben erőfölényes vagy súlyosan hátrányos pozícióban van.  A kirekesztést a többségi társadalom azokra az idegenekre vetíti, akik számára az integrálódás sikertelen folyamat, meghiúsítva a többségi befogadók elvárását. A folyamatban már nem a kirekesztettek alárendelése lesz a cél, mint a 19. századig, hanem az újonnan érkezők közélettől és a magánszférától történő távoltartása, holott a kirekesztettek is fellépnek ilyen igényekkel. Az ilyen jellegű felmerülő konfliktusok magukban hordozzák a többségi társadalom fenyegetettségének a kockázatát.

Az nagyszámú bevándorló érkezése okán több migrációkutató is érdekes megállapításra jutott melyet a „Nemzetközi migráció –nemzetközi kockázatok”című közös tanulmányban publikálták.[9] Kifejtették, hogy a befogadó társadalom célkeresztjében álló etnikai kisebbségek kulturális másságának hangsúlyozása egymást erősítő folyamatokból ered. Egyfelől maga a befogadó társadalom bevándorlókhoz való hozzáállása megváltozott, ez generáló erővel bírt abban a tekintetben, hogy a kisebbségek saját kulturális csoportokba szerveződjenek. Az érintetteknek ezért nehézséget jelentett az integrálódás egy olyan környezetben, amely ellenségesen viszonyul hozzájuk. Másfelől éppen, hogy e társadalmi-kulturális szerveződések zártsága még jobban hozzájárult a befogadókkal szembeni idegenkedéshez.[10]

Az idegenellenesség kulturális kontextusa kategóriákat gyárt, állítják Etienne Balibar és Pierre-André Taguieff (2000) francia filozófusok. Az új attitűdökről szóló diskurzusok egyrészt azon alapulnak, hogy felállítható a kultúrák hierarchiája, másrészt pedig, hogy egyes kultúrák, hagyományok nem férhetnek meg egymás mellett. Ők érveltek elsőként amellett, hogy létezik az idegenektől való félelem új formája, amely már nem a hierarchiához kötött alá fölé rendelésre támaszkodik, hanem a kultúrák közötti diverzitásra. Ezen paradigmaváltás azért volt hasznos, mert rávilágított, hogy nem csak egyetlen féle idegenellenesség létezik, hanem megnyilvánulási formáit tekintve több testet is ölthet.[11]

A társadalomba történő beilleszkedés elé akadályt gördíthet a civilizációs különbségek átjárhatatlanságának feltételezése, azaz az etnocentrizmus leple alatt megjelenő Kelet-Nyugat dichotómia (kettősség).

A Kelet-Nyugat dichotómia

A civilizációs különbségekről alkotott felfogás kulturális, etnikai meghatározottságot feltételez és a különböző kultúrák közötti átjárhatóságot kizáró fogalmi apparátusra támaszkodik, amely a reprezentációk szimbolikus földrajzához kötődik, állítja egy magyar szerzőpáros. Szilassy és Árendás (2004) szerint a „menekültség" külső és belső értelmezései közötti eltérések nemcsak szemléletbeli különbségeket, hanem társadalmi konfliktusokat is eredményeznek, melyek többnyire magukon a menekülteken csapódnak le olyankor, amikor a befogadó társadalom menekültként rögzíti őket, és éppen a „menekültséggel szükségszerűen együtt járó" marginális állapotból való kilépés lehetőségétől fosztja meg őket.[12]

Ehhez a folyamathoz nagyban hozzájárulhat az európai előítéletesség a keletiekről. A vándorok többsége a mi irodalmi és történelmi tanulmányaink által belénk égett „misztikus „Keletként” emlegetett földrajzi helyekről érkezik, következményként a „Kelet" olyan kognitív konstrukcióként jelenik meg, amely egyrészt a misztikumot, az irracionalitást és az ösztönösséget testesíti meg, másrészt benne van a megkésettségnek, az elmaradottságnak, tehát a modernitás hiányának lesújtó kritikája is. Ezzel szemben a „Nyugat" a racionalitásnak, a fejlettségnek és a civilizáltságnak a szimbólumaként, a „keleti" emberekkel foglalkozó személy pedig e kultúra és tudás misszionáriusaként jelenítődik meg.[13] Mindebben persze nincs semmi meglepő, a Kelet-Nyugat olyan relatív fogalompár, amelyben nem a földrajzi határok, hanem a fennálló hatalmi struktúrák, a befogadó népesség ezekben a struktúrákban elfoglalt pillanatnyi pozíciója, illetve a régről sztereotípiaként ismert „nyugati fölény” szabja meg a határokat. Megfigyelhető, hogy míg a mi képünk országunkról „Nyugatként" vagy legalábbis a „Nyugat" kapujaként jelenítődik meg, „civilizált" és „kulturált" világ képében, addig az ide vándoroltak képzetében a „Nyugat" semmiképpen sem Magyarországot és a menekülttábort jelenti, a   bevándorlók legtöbbjének a célja a tovább utazás. A társadalom – miközben a magyar kultúrát is egyfajta kanonizált, statikus adottságnak tekinti – egyben felhatalmazást érez a „civilizálatlan" és „kulturálatlan" bevándoroltak „kiművelésére”. Ez a cselekedet elsősorban a „magyar kultúrára való nevelést" jelentheti, és csak addig működhet, amíg az idegen képes közeledni az őt befogadó nemzeti kultúra felé. E törekvés sikerének akadályozó mérföldkövei lehetnek azok a társadalom által kitermelt elméletek, melyek gyakran önigazoló mechanizmusokként léphetnek fel, és a megbélyegzésben ölthetnek testet. A folyama oda-vissza működhet, vagyis a többségi társadalom, de a bevándoroltakoldaláról is tetten érhetjük a másik, az idegen társadalmak normáinak, értékeinek a minősítését. A megbélyegzés, vagyis a címkével való ellátás folyamata oda-vissza működik, kialakulását és hatásait az un. címkézés-elmélet vizsgálja.[14]

A címkézés-elmélet

A hamis sztereotípiák, előítéletek, stigmatizációs mechanizmusok működésének sajátosságait az úgynevezett címkézés-elmélet tette vizsgálat tárgyává, melynek előzményei a nemzetközi kutatásokban 1922-re nyúlnak vissza.[15] A megbélyegzési mechanizmusok feltárása során az alapvetést többek között a klasszikus szerző, Howard Becker (1974) fektette le:„Maguk a társadalmi csoportok okozzák a devianciát azzal, hogy olyan szabályokat hoznak, amelyeknek megsértése deviancia”, és azzal, hogy ezeket a szabályokat meghatározott személyekre vonatkoztatják, így azokat kívülállónak minősítik.[16]Póczik Szilveszter (2015) a „Nemzetközi migráció, kisebbségek, társadalmi kockázatok és megoldások” című értekezésében rámutat arra, hogy az etnokulturális kisebbségek megjelenése adott esetben a befogadó társadalom kulturális dominanciáját fenyegethetik. A társadalmi többség a történelmileg kialakult kulturális értékrendjének változását rendszerint fenyegetésként éli meg, hiszen a dominancia és alárendeltség viszonyrendszere ezeken keresztül folyamatosan és kézzelfoghatóan manifesztálódik. A társadalom kulturális szétforgácsolódása, polikulturális képletek kialakulása, a kisebbségek arányszámának növekedése, erőpozíciójuk javulása súlyos feszültségforrásként jelenhet meg. Ellenhatásaként vagy védelmi mechanizmusként, a többségi társadalom identitásának önigazolásaként a címkével való ellátás nyújt elégtételt.[17] A többségi társadalom történelmileg kialakult kulturális sajátosságainak, értékrendjeinek megváltoztatásával fenyegető csoportot az értékmotivált módon viselkedő többség mindig nagyobb kockázatként kezeli, mint a többség számára kevésbé átlátható gazdasági kockázatokat – állítja Póczik Szilveszter (2015). A társadalom címkézés általi kulturális szétforgácsolódása, ezáltal multikulturális, össztársadalmi vagy regionális társadalmi képletek kialakulása a többség által értéknek tartott unikulturalizmus helyett, legalábbis identitásproblémákhoz és konfliktusokhoz vezethet.[18]

Az Európai Hálózat a Rasszizmus Ellen[19] tanulmánya szerint az előbb felsorolt diszkriminációs formák felbukkanhatnak a kirekesztettek foglalkoztatásában, a lakhatási körülményeikben, az oktatásukban, az egészségügyben.  Emellett a diszkrimináltak többsége a xenofób jellegű bűncselekményeknek, vagy az internetes fórumokon az idegen identitását sértő, másságát bántóan hangsúlyozó üzeneteken keresztüli zaklatásnak is ki vannak téve.

Az Európai Unió tagállamaiban élő idegen etnikumok helyzetéről a Rasszizmus és Idegengyűlölet Európai Megfigyelő Központjának[20] évente készülő dokumentumai, valamint a 2000-ben létrehozott RAXEN[21] központi adat- és információgyűjtő bázisa szolgál információkkal. Megállapításuk szerint a diszkriminációt kimerítő cselekményeket továbbra is elégtelenül dokumentálják, csekély számú a róluk szóló jelentés. A szervezet nyilvánossá tette, hogy etnikai hátterüktől, vagy a valláshoz való viszonyuktól függetlenül számos betelepültet ér diszkrimináció és társadalmi marginalizáció a foglalkoztatás, az oktatás és a lakhatás területén, melyek súlyos fenyegetést jelentenek az integrációra és a közösség összetartó erőire nézve.[22]

Hasonló megállapításra jutott az Institut zur Zukunft der Arbeit (Bonn) az európai etnikai kisebbségek nemzetközi munkaerő-piaci beilleszkedését vizsgálva. Az Egyesült Királyságban, Németországban és Franciaországban az elmúlt években végzett kutatások megállapították, hogy a dominánsan muszlim vallású munkaerő-piaci csoportok kisebb arányban dolgoznak, mint a más csoportokhoz tartozók. Ezek az etnikai kisebbségek tipikusan rosszabb munkanélküliségi statisztikát produkálnak, kevesebb a jövedelmük, és kisebb valószínűséggel találnak állásokat, mint a többségi társadalom tagjai.[23] A társadalmi felemelkedésük esélye erősen redukálódik ez által.Általános összefüggésként megfogalmazható, hogy a békés/békétlen egymás mellett élés a különbségek nagyságának mértékétől, a befogadók és a befogadásra várók érdekei és egymással szembeni elvárásai közötti egyenlőtlenségektől függ. Ezek a tényezők határozzák meg a konfliktusok erősségét, következésképpen hatnak sikeres vagy sikertelen integráció esélyére is.

Következtetések

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a vizsgált jelenségek a mai napig feszültségek forrását jelentik a többségi társadalomban. Az idegenellenesség fogalmi változását tekintve egyértelműen világossá vált, hogy míg korábban a bőrszín szerinti előítéletesség volt meghatározó, a 20. század végétől napjainkig a másságot már a bevándorlók képviselte sokféleség jelenti, melynek kezelése kihívássá mind társadalmi, mind politikai szinten.

A kulturális sokszínűségből adódó konfliktusérzékenység felszínre törése, mint a nemzetbiztonságot fenyegető társadalmi folyamat, a mai magyar társadalmi struktúra több szegmensében is észrevehető.A migrációs törésvonalak és kísérőjelenségeikokán a más civilizációk, etnikai közösségek, vallási csoportok, vagy törzsek olyan referenciacsoportoknak tekinthetők, melyek legfőbb célja a csoportot összetartó identitásuk megőrzése, akár a befogadó országban is. Ha ez a törekvés meghiúsul, akkor ezt a csoport alapvető biztonsági fenyegetéséként éli meg és védekezik. Ekkor indulnak el azok a stigmatizációs folyamatok, melyek célja befogadók részéről a védelmező-védekező mechanizmus segítségével a saját identitásuk, társadalmi struktúrájuk megőrzése a saját szülőföldjükön.  A törésvonalak tehát egymást keresztezik, következményként felmerülhet a saját szubkultúrába történő bezárkózás, kialakíthatják saját független intézményrendszerüket, izolálódhatnak. A legrosszabb forgatókönyv szerint az őket körülvevő társadalom lehetséges ellenségeinek szövetségeseként határozzák meg a saját közösségüket.

A társadalom alrendszereiben a biztonságot érintő konfliktusok nélküli, különböző minták és motívumok alapján szerveződő etnikai közösségek önazonossága és a többségi társadalom normarendszerének az összehangolása lenne a cél, mert az esetlegesen kialakulóidegenellenesség jelenléte hatással lehet az egyes társadalmi egységeken keresztül arra az identitás formálódására, amely végső soron az államok külpolitikai cselekedeteinek az arculatát a nemzetközi politikai porondon kialakítja.

Felhasznált irodalom

Az Európai Hálózat a Rasszizmus Ellen (ENAR)

http://hungarian.hungary.usembassy.gov/alumni_lorincz.html

(Letöltés:2016.09.08.)

Becker Howard (1974): A kívülállók. Tanulmányok a deviancia szociológiai problémaköréből. In: Andorka – Buda – Cseh – Szombathy (szerkesztette): A deviáns viselkedés szociológiája. Gondolat, Budapest, 1974.

Dudás Attila: Biztonságiasítás – Securitisation. Biztonságpolitika. hu. Online folyóirat.2011.07.07.

http://old.biztonsagpolitika.hu/?id=16&aid=1039&title=biztonsagiasitas-securitisation

(Letöltés:2016.09.21.)

Dunavölgyi Szilveszter, Fehér Lenke, Jagusztin Tamás, Póczik Szilveszter: Nemzetközi migráció – nemzetközi kockázatok.  Magyar Tudomány, 2008/9. szám. http://www.matud.iif.hu/08sze/07.html

(Letöltés:2016.09.25.)

Goffman, Erving : Stigma: über Techniken der Bewältigung beschädigter Identität. Suhrkamp Verlag. Frankfurt.

http://www.polgariszemle.hu/?view=v_article&ID=147&page=2

(Letöltés:2016.10.29.)

Kovács Éva -Vidra Zsuzsanna: Az idegenekkel és a külföldiekkel kapcsolatos angolszász, francia és német kutatások irodalma (1990-2002). In: Tóth Pál Péter (szerk.): Külföldiekkel vagy idegenekkel? Budapest, KSH Népességtudományi Kutatóintézet Kutatási Jelentése. 2004.

Lentin, Alana: Faj, rasszizmus és rasszizmus-ellenesség.(Fordította: Bakos László) Kisebbségkutatás, 2000/3. szám, Lucidus Kiadó.

http://www.hhrf.org/kisebbsegkutatas/kk_2000_03/cikk.php?id=301

(Letöltés:2016.04.01.)

Mészáros Eszter: Rasszizmus és nemzetközi migráció összefüggései Németországban és Nagy-Britanniában. Grotius E-könyvtár. (Szerkesztő: Horváth Jenő) Budapest, 2010.

http://www.grotius.hu/doc/pub/OPMHNT/2010_147_meszaros_eszter_szakdolgozat.pdf.

( Letöltés:2015.09.08.)

Muszlimok az Európai Unióban: diszkrimináció és iszlamofóbia. Rasszizmus és Idegengyűlölet Európai Megfigyelő Központja. Tanulmány.2014/ 6.

http://fra.europa.eu/sites/default/files/fra_uploads/1936-EUMC-highlights-HU.pdf

 

 ( Letöltés:2015.09.05.)

Muzulmán munkanélküliek. Hetek. 2015. 01. 16. (XIX/3) lapszám.

http://www.hetek.hu/fokusz/201501/muzulman_munkanelkuliek

(Letöltés:2016.06.13.)

Póczik Szilveszter: Nemzetközi migráció, kisebbségek, társadalmi kockázatok és megoldások. Polgári Szemle 2006.2. évfolyam,12. szám.

http://www.polgariszemle.hu/?view=v_article&ID=147

(Letöltés:2016.09.22.)

Póczik Szilveszter: A nemzetközi migráció tendenciái a 20. és 21. században elméleti és történelmi nézőpontból. In: Nemzetközi migráció–nemzetközi kockázatok. Póczik Szilveszter-Dunavölgyi Szilveszter (szerk.) HVG-ORAC Lap-és Könyvkiadó Kft, Budapest.

Rada Péter: Átalakuló biztonsági kihívások. A biztonság dimenziói. In:Új világrend? Nemzetközi kapcsolatok a hidegháború utáni világban.Grotius köyvtár,1. szám. Corvinus Külügyi és Kulturális Egyesület Ifjú Közgazdászok Közhasznú Egyesülete Budapest, 2007.

http://www.grotius.hu/doc/pub/KZQSCF/rada%20p%C3%A9ter%20%C3%A1talakul%C3%B3%20biztons%C3%A1gi%20kih%C3%ADv%C3%A1sok.pdf

 (Letöltés:2016-09.25.)

Racism and Xenophobia Network In: A Rasszizmus és Idegengyűlölet Európai Megfigyelőközpontja tevékenységei. Az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványa 2005. file:///D:/felhasznaloi_adatok/ildiko/Downloads/TKAB05001HUC_002.pdf

Szilassy Eszter - Árendás Zsuzsa: Migrációba zárva? Menekült gyermekek és menekülttáborok Magyarországon.  Tabula/7. évfolyam 1. szám. Néprajzi Múzeum. https://library.hungaricana.hu/hu/view/ORSZ_NEPR_Tabula_2004_1/?pg=68&layout=

(Letöltés:2016.09.26.)

Tálas Péter:Tatárszentgyörgy után… A biztonság szubjektív percepciójának veszélyeiről. Stratégiai Védelmi Kutatóintézet,2009/4. Budapest.

Forrás: http://193.224.76.4/download/svki/Elemzesek/2009/SVKI_Elemzesek_2009_4.pdf

(Letöltés:2016.09.21.)

Válasz a rasszizmusra Magyarországon. Tanulmány. Európai Bizottság Foglalkoztatási, Szociális és Esélyegyenlőségi Főigazgatósága,2005.

http://cms.horus.be/files/99935/MediaArchive/pdf/hungary_hu.pdf

(Letöltés:2016.09.04.)


[1]Rada Péter: Átalakuló biztonsági kihívások. A biztonság dimenziói. In:Új világrend? Nemzetközi kapcsolatok a hidegháború utáni világban.Grotius köyvtár,1. szám. Corvinus Külügyi és Kulturális Egyesület Ifjú Közgazdászok Közhasznú Egyesülete Budapest, 2007.pp. 53-55.

http://www.grotius.hu/doc/pub/KZQSCF/rada%20p%C3%A9ter%20%C3%A1talakul%C3%B3%20biztons%C3%A1gi%20kih%C3%ADv%C3%A1sok.pdf

 (Letöltés:2016-09.25.)

[2] Dudás Attila: Biztonságiasítás – Securitisation. Biztonságpolitika. hu.Online folyóirat.2011.07.07.

http://old.biztonsagpolitika.hu/?id=16&aid=1039&title=biztonsagiasitas-securitisation

(Letöltés:2016.09.21.)

[3] Tálas Péter:Tatárszentgyörgy után… A biztonság szubjektív percepciójának veszélyeiről. Stratégiai Védelmi Kutatóintézet,2009/4. Budapest. pp 4-6.

Forrás: http://193.224.76.4/download/svki/Elemzesek/2009/SVKI_Elemzesek_2009_4.pdf

(Letöltés:2016.09.21.)

[4]Póczik Szilveszter: Nemzetközi migráció, kisebbségek, társadalmi kockázatok és megoldások. Polgári Szemle2006.2. évfolyam,12. szám.

[5]Mészáros Eszter: Rasszizmus és nemzetközi migráció összefüggései Németországban és Nagy-Britanniában. Grotius E-könyvtár. (Szerkesztő: Horváth Jenő) Budapest, 2010. pp. 2 -13.

http://www.grotius.hu/doc/pub/OPMHNT/2010_147_meszaros_eszter_szakdolgozat.pdf.

( Letöltés:2015.09.08.)

[6]Mészáros: i.m. p. 4.

[7] Póczik: i.m.

[8] Kovács Éva -Vidra Zsuzsanna: Az idegenekkel és a külföldiekkel kapcsolatos angolszász, francia és német kutatások irodalma (1990-2002). In: Tóth Pál Péter (szerk.): Külföldiekkel vagy idegenekkel? Budapest, KSH Népességtudományi Kutatóintézet Kutatási Jelentése. 2004.p.26.

[9] Dunavölgyi Szilveszter, Fehér Lenke, Jagusztin Tamás, Póczik Szilveszter: Nemzetközi migráció – nemzetközi kockázatok.  Magyar Tudomány, 2008/9. szám. pp.1095-1107. http://www.matud.iif.hu/08sze/07.html

(Letöltés:2016.09.25.)

[10]Póczik Szilveszter: A nemzetközi migráció tendenciái a 20. és 21. században elméleti és történelmi nézőpontból. In: Nemzetközi migráció–nemzetközi kockázatok. Póczik Szilveszter-Dunavölgyi Szilveszter (szerk.) HVG-ORAC Lap-és Könyvkiadó Kft, Budapest. pp. 31-39.

[11]Balibar rávilágít arra,hogy a kisebbségi kultúrák másságát az asszimiláció segítségével csökkentő egységesítő törekvések beleolvadtak az integrációs politikai célkitűzésekbe, valamint az új, kulturális megalapozottságú idegen ellenesség nem vesz tudomást a történelmi bizonyítékokról. Taguieff szerint az idegenellenes gondolkodás 3 pontja: a „faj” képzetének érvénytelensége, a kulturális másság központi szerepe és az összes kultúra egyenlő státusa. Lentin, Alana: Faj, rasszizmus és rasszizmus-ellenesség.(Fordította: Bakos László) Kisebbségkutatás, 2000/3. szám, Lucidus Kiadó.

http://www.hhrf.org/kisebbsegkutatas/kk_2000_03/cikk.php?id=301

(Letöltés:2016.04.01.)

[12] Szilassy Eszter - Árendás Zsuzsa: Migrációba zárva? Menekült gyermekek és menekülttáborok  Magyarországon. Tabula/7. évfolyam 1. szám. Néprajzi Múzeum. https://library.hungaricana.hu/hu/view/ORSZ_NEPR_Tabula_2004_1/?pg=68&layout=s

(Letöltés:2016.09.26.)

[13] Szilassy –Árendás: i. m.pp.65-67.

[14]Az címkézés-elmélet korai képviselői: Cooley, Charles Horton (1964 (eredetileg 1922), Lemert, Edwin (1951), Becker, Howard (1963), Steinert, Heinz (1998), Goffman, Erving (2003). Póczik Sziveszter: i.m. p.40.

[15]Az címkézés-elmélet a társadalmi interakciók elméletének egyik leágazása. Előzményei: Cooley, Charles Horton (1964): Human Nature and the Social Order. Schocken. New York. (eredetileg 1922); Lemert, Edwin (1951): Social pathology: Systematic approaches to the study of sociopathic behavior. New York. Becker, Howard (1963): Outsiders: Studies in the Sociology of Deviance. The Free Press. New York.  Cremer-Schäfer, Helga – Steinert, Heinz (1998): Straflust und Repression. Zur Kritik der populistischen Kriminologie. Westfälisches Dampfboot. Münster; Goffman, Erving (2003): Stigma: über Techniken der Bewältigung beschädigter Identität. Suhrkamp Verlag. Frankfurt. http://www.polgariszemle.hu/?view=v_article&ID=147&page=2 Letöltés:2016.10.29.

[16] Becker Howard (1974): A kívülállók. Tanulmányok a deviancia szociológiai problémaköréből. In: Andorka – Buda – Cseh – Szombathy (szerkesztette): A deviáns viselkedés szociológiája. Gondolat, Budapest, 1974, 80-113.

[17] Póczik Szilveszter (2015): u. o. 4.

[18] Póczik Szilveszter (2015): u.o. 5-6.

http://www.polgariszemle.hu/?view=v_article&ID=147&page=2Letöltés:2016.10.29.

[19]Az Európai Hálózat a Rasszizmus Ellen (ENAR): összeurópai anti rasszista szervezet. Képviseli a faji és etnikai egyenlőség elvét. Budapest-Magyarország.

http://hungarian.hungary.usembassy.gov/alumni_lorincz.html

(Letöltés:2016.09.08.)

[20]Válasz a rasszizmusra Magyarországon. Tanulmány. Európai Bizottság Foglalkoztatási, Szociális és Esélyegyenlőségi Főigazgatósága,2005.

http://cms.horus.be/files/99935/MediaArchive/pdf/hungary_hu.pdf

(Letöltés:2016.09.04.)

[21]RAcism and XEnophobia Network

In: A Rasszizmus és Idegengyűlölet Európai Megfigyelőközpontja tevékenységei. Az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványa 2005.pp.13-18. file:///D:/felhasznaloi_adatok/ildiko/Downloads/TKAB05001HUC_002.pdf (Letöltés: 2016.09.05.)

[22]Muszlimok az Európai Unióban: diszkrimináció és iszlamofóbia. Rasszizmus és Idegengyűlölet Európai Megfigyelő Központja. Tanulmány.2014/ 6.

http://fra.europa.eu/sites/default/files/fra_uploads/1936-EUMC-highlights-HU.pdf

 ( Letöltés:2015.09.05.)

[23] Muzulmán munkanélküliek. Hetek. 2015. 01. 16. (XIX/3) lapszám.

http://www.hetek.hu/fokusz/201501/muzulman_munkanelkuliek

(Letöltés:2016.06.13.)

Kodolányi János Egyetem

Kodolányi János Egyetem
Cím: 5900 Orosháza, Gyopárosi út 3/f.
Kodolányi János Egyetem
Cím: 1139 Budapest, Frangepán utca 50-56.
Telefon: (1) 238 9327

Kodolányi János Egyetem
Cím: 8000 Székesfehérvár, Fürdő utca 1.
Telefon: (22) 543-400
Impresszum | Szerzői jogok | Etikai kódex | Médiaajánlat