Pálfi Viktória - Györffy Anikó
„A világörökségekre hegyeztem ki ez alkalommal is az utazásomat”
Mágikus Marokkó címmel tartott előadást Dr. Rátz Tamara a turizmus tanszék tanszékvezetője a tematikus héten. A közismert turisztikai szakember a közelmúltban tett látogatást az Afrika északi részén található mediterrán országba, amelynek hangulata teljesen magával ragadta. Természetesen nem volt véletlen a választás, hiszen Marokkó az elmúlt években egyre nagyobb népszerűségnek örvendő, turisztikai célpont.
Az előadás első perceiben az általános és egyben legfontosabb információkat tudhattuk meg az országról. Például azt, hogy az alapterülete több mint hétszerese Magyarországénak, valamint, hogy fővárosa, Rabat, csak a hatodik legnagyobb települése az ezerarcú országnak. Mivel egyre több turista érkezik ide, a helyieknek számos területen kellett alkalmazkodniuk. Az arab, a berber, a francia és a spanyol mellett, ma már az angol is beszélt nyelv, így szinte gond nélkül megoldható a kommunikáció. De nem csak ebben fedezhető fel nagyfokú alkalmazkodás az itt élők részéről, hiszen légkondicionáló és fűtő berendezések is megjelentek az ide látogatók igényeinek kielégítésére.
„A világörökségekre hegyeztem ki ez alkalommal is az utazásomat”– emelte ki az előadó mintegy bevezetve a program igazán izgalmas részét. Ugyanis a Marokkóban található kilenc világörökség közül nyolcat volt lehetősége megtekinteni az előadónak. Ott tartózkodása során úgynevezett riádokban szállt meg, ahol mindig kedves és vendégszerető kiszolgálásban volt része.
Már az első úti cél, Marrakesh is tartogatott izgalmat és kihívást. Hiszen az óváros hangulatos, ám meglehetősen szűk utcái időnként zsúfoltnak bizonyultak a gyalogosok és az ott közlekedő motorosok miatt. Azonban más „veszély” is fenyegette a járókelőket. A tanárnő elmondása szerint az egyik, ha nem is a legizgalmasabb élménye az volt, amikor majdnem eltalálta egy focilabda. Szerencsére az ijedségen kívül semmi baj nem történt. A tájékozódás sem könnyű feladat a labirintusszerű utcákban, de különböző tájékozódási pontok, majd egy térkép segítségével ez a nehézség is hamar megoldódott. Medina forgatagából az út egyenesen a Jemaa el-Fnaara vezetett, ami a város leghíresebb és legnagyobb tere. A kulturális központként is működő tér évszázadok óta kedvelt találkozóhely, ahol mutatványosok, kígyóbűvölők, jövendőmondók szórakoztatják az arra járókat.
Mindezek után kihagyhatatlannak bizonyult a Koutoubia mecset és a jellegzetes marokkói mozaik technikával díszített Bahia palota. Az utolsó marrakeshi nevezetesség az El Badi palota, amely a 16. században közel huszonöt évig épült. Főként ceremóniák, fogadások helyszínéül szolgált. Egy történet szerint, amikor a palota megnyitójára érkezők közül valaki megkérdezte a szultán udvari bolondját, hogy mit gondol az épületről, aki azt válaszolta: "Nagyon szép rom lesz majd belőle." És valóban, igazolta a tanárnő az udvari bolond szavait, ugyanis elmondta, hogy a dinasztiaváltást követően az új szultán a palota értékes építőelemeit és értéktárgyait átvitette az akkori új fővárosba, Meknesbe.
A Marrakeshtől nem messze fekvő Atlasz hegység túloldalán fekvő erődített berber település, Aït Benhaddou a következő úti cél, egyben világörökség. „Számomra talán a leglátványosabb, legszebb, legizgalmasabb helyszín…” - jellemezte a Karaván úton található várost az előadó. Hozzá közel eső Ouarzazate, amely filmstúdióknak és filmmúzeumoknak ad otthont. Sok ismert filmet forgattak itt, mint például a Trónok harca egyes epizódjait, ezért Marokkó Hollywoodjaként tartják számon.
Az érdekes előadást tovább fűszerezte, hogy az utazás személyes vonatkozásaiból is ízelítőt kaptunk. Dr. Rátz Tamara elmondta azt is, hogy innentől kezdve egy bérelt autóval, a közlekedés nehézségeit legyőzve indult útnak, hogy elérje a harmadik világörökségi célpontot, El Jadidát. A kikötőváros jellegzetessége az óvárosban található portugál víztározó, amelynek gyönyörű támpilléres belső tere különleges tükröződést eredményez a padlót borító vízrétegen. „Nagyon élveztem, hogy én most egy ilyen időn és téren kívüli helyszínen vagyok…egészen varázslatos volt, ez is része volt ennek a mágikus feelingnek, amit én Marokkóval kapcsolatban éreztem” – mondta az előadó jól érzékelhető érzelmi töltéssel.
Ezek után rövid látogatást tett Essaouiraba, amelynek medinája a világörökség része. Majd újra visszatért Marrakeshbe, innen pedig repülővel utazott az egyik királyi városba, Fezbe. Óvárosában a világon elsőként, 859-benalapított egyetem, az University of Al Quaraouiyine a mai napig működik. A fesi medinában- amely szintén a világörökség része -, bőrcserző műhelyek üzemelnek, amelyek közül a legrégebbi mintegy ezer éve áll fenn.
"A világörökségi listán ugyancsak szereplő Rabat sem maradhatott ki az úti célok közül, mégpedig azért, mert a modern főváros és a történelmi medina együtt él" - emelte ki Rátz Tamara. Megtudtuk, az ellentét a város számos helyén megmutatkozik, Medina középkori falai közé kiépített, modern villamos útvonalakon közlekednek a lakók. Jelentős történelmi érték a Hassan-torony, amelyet 1195-ben kezdett el építtetni a szultán, azzal a céllal, hogy ez lesz a világ legnagyobb mecsetje. Mivel azonban a szultán négy év múlva meghalt, az építés abba maradt, így a torony és az oszlopok ma csak látványos romterületet alkotnak.
Meknes, az utolsó előtti világörökségi és királyi város. Érdekessége egy látványos földalatti börtön, amelyet ma képzőművészeti kiállítások számára tartanak fenn. Ugyancsak turisztikai látványosságnak számítanak a 17. századból maradt magtár és királyi istálló romjai.
A közelben helyezkedik el Moulay Idriss Zerhoun, amelyet Mohamed próféta egyenes ági leszármazottja, I. Idriss alapított. Azonban nem csak erről ismert a város, az előadó elmondta, hogy él egy különleges hiedelem, ami szerint, ha valaki hatszor ellátogat ide, az megfelel egy mekkai zarándoklatnak. Azonban a mekkai zarándoklat semmivel nem helyettesíthető, erről a helybéliekkel is beszélgetett Dr.Rátz Tamara.
Az utazás befejező szakaszának helyszíne Marrakesh volt, ahol a tanárnő ellátogatott a híres a Jardin Majorelle-be. A híres kert 1920-30 között egy francia festőművész – Jacques Majorelle – tervei alapján készült. A festőművész halálát követően szerencsére nem hagyták, hogy az enyészeté legyen a Jardin Majorelle: a francia divattervező, Yves Saint Laurent és Pierre Berge megvették és felújították. Közvetlenül a kert mellett található a 2017-ben nyílt Yves Saint Laurent Múzeum, ahova a hallottak alapján, a divat kedvelőinek érdemes ellátogatnia.
Ez alkalommal olyan turisztikai előadást láthattunk és hallhattunk, ami az elejétől a végéig átgondolt volt, mindemellett őszinte, sallangoktól mentes. Igazi élmények, érzések tárultak elénk és olykor szórakoztató pillanatok, amelyek folyamatosan fenn tartották a fiatalok érdeklődését is.
