Kézzelfogható történelem
A nyárias ősz utolsó napján, október 5-én kihelyezett óra keretében látogattunk el a Magyar Országos Levéltár Nemzeti Levéltárába, a Bécsi kapu téri épületbe. Prof. Dr. Simándi Irén egyetemi tanár szervezésében ezúttal az első éves történelem és nemzetközi tanulmányok szakos hallgatók vettek részt a különleges programon.
Az épület történetéről Csonka Laura levéltár-pedagógus beszélt az épület emeletein tett séta közben. Egyebek mellett elmondta, hogy a levéltár Bécsi kapu térti épületét az 1910-es években tervezték átadni, ám az I. világháború miatt a munkálatok megcsúsztak. Amikor az 1920-as évek elején elkészült, az eredeti célkitűzés - amely szerint a levéltár gyűjtse össze a Nagy-Magyarországhoz tartozó köziratokat – már nem valósulhatott meg a trianoni döntések következtében. Ahogyan az épület lépcsőire, folyosóira lépünk, elragadnak a csodálatos, (város)címerekkel díszített ablakok, a falakon található szekkók – utóbbiak az elmúlt évezred magyar történelmének pillanatait tárják elénk. Láthatjuk Szent István király Pannonhalmi Főapátság alapítását, II. András király eskütételét az Aranybullára, nemesi családok portréit, történelmi események helyszíneit, például Rodostót. Dudits Andor lenyűgöző alkotásai az akkori emlékezetpolitikát tükrözik. Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter adta utasításba a festőnek, hogy az épületben olyan szekkókat alkosson, amelyek a magyar történelem elmúlt évszázadinak dicsőséges eseményeit őrzik meg, és ,,mint egy képeskönyv, úgy működjön.” Klebelsberg Kuno elképzeléseinek megvalósulását nagyon szigorúan ellenőrizte: naponta tett látogatást a levéltárban, hogy szemrevételezze a munkálatokat. Dudits Andor festő nagyon alapos munkát végzett: egy-egy szintet egy éven keresztül festett, s ennek eredményében gyönyörködhetünk az épület falain. A XX. század történelmi fordulatait is megidézik a falak. Bizonyos szekkókat 1945 után - a Rákosi-korszak elején - átfestették, az akkori politikai vezetés nem nézte jó szemmel, hogy a falakon Horthy Miklós, Bethlen István portréi szerepeltek.
Az épületben két alkalommal is súlyos károk keletkeztek. A II. világháború idején, 1945 elején a német csapatok elfoglalták, és hadikórházként használták. 1945. január - februárjában az épületet több találat is érte, sok helyen tűz keletkezett és a raktárfödémek is leszakadtak.
Az oltást csak homokkal és hóval tudták végezni, ekkor három kilométernyi iratanyag vált a lángok martalékává. A levéltár alig heverte ki ezt a csapást, egy újabb történelmi fordulat következtében ismét károkat szenvedett: 1956 novemberében egy szovjet gyújtógránát okozott tüzet az épületben, hatalmas pusztítást okozva a berendezési tárgyakban és a gyűjteményben. Kilenc kilométernyi iratanyag semmisült meg.
Az U alakú épület két szárnyában a történelem kézzelfoghatóvá válik: itt találhatóak a levéltár raktárai és az ott őrzött források. Az egyik raktárban Dr. Suslik Ádám levéltáros egyebek mellett megmutatta például azt a táviratot is, amelyet 1914. június 28-án küldtek Szarajevóból, miután Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét Gavrilo Princip szerb diák meggyilkolta. Megnézhettük Tisza István és Tisza Ilona házassági anyakönyvi kivonatát, és az egykori miniszterelnök halotti anyakönyvi kivonatát is.
A levéltárban vannak olyan iratanyagok és dokumentumok, amelyeket csak nagyon ritka esetekben, szigorú ellenőrzések után adnak ki a kutatóknak, érdeklődőknek: ilyenek például a névváltoztatási dokumentumok, amelyekhez a rokoni kapcsolat bizonyítása nélkül nem juthat hozzá senki. Dr. Suslik Ádám levéltáros megmutatott egy 1947-ben kelt levelet, amelyben egy német vezetéknevű úr kezdeményezte a belügyminiszternél a névváltoztatást. Az ilyen kérelmek közvetlenül a II. világháború utáni években nem voltak ritka esetek.
A látogatást egy másik raktárban, Dr. Avar Anton főlevéltáros vezetésével folytattuk. Itt a „Bevezetés a történeti segédtudományokba” című egyetemi előadásokhoz kaptunk új ismereteket. Így például a címerekkel foglalkozó (heraldika) kapcsán, néhány nemesi család címerét nézhettük meg. Az oklevéltan, a (diplomatika) esetében pedig szintén felbecsülhetetlen értékű dokumentumokkal ismerkedhettünk meg. Ezek közé tartozott Nagy Lajos király 1351-es Aranybulla átirata. Az eredetileg 1222-ben II. András király által kiadott oklevélből eredetileg hét példány készült, ám azokból egy sem maradt fenn az utókornak. Szerencsére az átirat, amelyet Nagy Lajos király újraírt és megerősített, a levéltárban megtekinthető. Ahogyan az az oklevél is, amely Oláh Miklós bárói kinevezéséről tesz tanúbizonyságot. Valamint megnézhettük Bocskay György kalligráfus által készített kalligráfiát, amely szintén nagyon értékes. A pecséttan (szfragisztika) bemutatása során különlegesebbnél különlegesebb pecsétnyomókat és pecséteket szemlélhettünk meg: többek között III. Béla király pecsétjét (hitelesítve a király gyűrűspecsétjével), I. Lipót király kettős viaszpecsétjét és Nagy Lajos király restaurált pecsétjét is. Érdekes volt szemrevételezni, mennyit változtak a pecsétek az évszázadok során: a nagyobb méretű, díszesebb, szélesebb pecsétnyomókat idővel felváltották az egyre kisebb társaik – ma már el sem tudjuk képzelni, hogy nagyméretű pecséttel hitelesítsük (köz)iratainkat.
A délután hamar véget ért, ezzel a történelmi kalandozásaink is, de kaptunk egy kis ,,ízelítőt” abból, mennyi felbecsülhetetlen értéket őriz a levéltár Bécsi kapu téri épülete.
A különleges időutazás folytatására számítanak a kodolányisok, és egyben köszönik a levéltár munkatársainak munkáját is. Simándi tanárnő ajánlása alapján a további ismeretekhez érdemes elolvasni Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006) című könyvét.
Pankovits Patrik, történelem szak, első évfolyam
