Vendrey Márta írása – kommunikáció és médiatudomány szak, I. évfolyam
KREATÍV VONAL, FESTETT GONDOLATOK
A Kodolányi János Főiskola /KJF/ hetedik alkalommal megrendezett Nemzetközi Hét programsorozatának nyitóeseményeként nyílt meg a Kodolányi Art Gallery /KAG/ legújabb kiállítása, a Festett gondolatok/Painted Ideas. Dr. Tarbay Gabriellát, a KJF docensét, a KAG alapítótanárát kérdeztem a kezdetekről, a galéria fejlődéséről és az újonnan nyílt kiállításukról.
Mi késztette tanárnőt a KAG megalapítására? Honnan jött az ötlet?
Én a műkereskedelem specializáción tanítok, ezeket a hallgatókat igyekszem minél inkább felvértezni a szakma rejtelmeire, aminek része volt 2013-ban, hogy elvittem őket egy hétre a székesfehérvári Szent István Múzeumba gyakorlatra. Azt a feladatot kapták, hogy vegyenek részt egy kiállítás megszervezésében, megrendezésében. Mindenféle ismereteket átadtak nekik, mindenről szakértői tájékoztatót kaptak, tehát mindent megtanultak, és kiválóan megoldottak a feladataikat. Fantasztikus élmény volt számukra a székesfehérvári gyakorlat ideje, és szerették volna megpróbálni, hogy itt a főiskolán is tudnák-e ezt a tevékenységet folytatni. Megkérdeztek, mit szólnék ahhoz, ha alapítanának egy galériát, amibe beleegyeztem. Arra gondoltam, akik részt vesznek a galériai munkában, azok valódi körülmények között sajátíthatják el az ezzel kapcsolatos ismereteket, a felsőbb éves hallgatók pedig folyamatosan átadhatják a tapasztalataikat a frissen bekapcsolódóknak. Egy galéria kiváló lehetőség arra, hogy helyt adjon a kreatív ötleteknek, a munkában részt vevő hallgatók számos területen fejleszthetik készségeiket. Így kezdődött, és valóban több hallgatónemzedék vett részt ennek a galériának az építésében. Akik megalapították, mindjárt azzal kezdték, hogy szerveztek egy nagyszerű kiállítást, amelyen a valamilyen képzőművészeti ágban jeleskedő kodolányis hallgatók alkotásai szerepeltek. Fotókból, grafikákból, képversekből rendeztek kiállítást, mindent ők csináltak a szervezéstől a látványtervekig, a lebonyolításig. Ez volt az első kiállításunk. Utána pedig jártak galériáról galériára, mindent elemeztek, és megpróbálták főiskola földszinti klubtermét galériává alakítani. Érdekes és kreatív feladat volt, hogyan lehet a főiskola klubtermében galériai környezetet teremteni.
Ez ekkor már egy kötelezően választható óra volt, vagy ezt a szabadidejükben csinálták a diákok?
Korábban a műkereskedelem specializációhoz tartozott és javarészt a szabadidejükben csinálták. 2013-tól pedig egy kötelezően választható tantárggyá vált. A főiskolai klubterem galériává alakításánál a legfontosabb és legérdekesebb feladat az volt, amikor ki kellett találni, hogy milyen színűre fessük a galéria falait. Abban mindenki egyetértett, hogy nem lehet fehér. Akkor elvittem őket a Nemzeti Galériába, ahol Bellák Gábor művészettörténész tartott előadást a kiállítás-rendezésről. Ő mondta, hogy a színek a szürkében érvényesülnek a legjobban.
És szürke lett…
Így lett szürke, de én nem is vettem részt ebben. Ők maguk szerették volna csinálni az egészet, a szürke árnyalatát is önállóan akarták kiválasztani. Aztán amíg nem kerültek fel rá a képek, minden kolléga csodálkozott a színválasztáson. Amint viszont felkerült az első kiállítás anyaga, mindenki látta, hogy mennyire jó. Tulajdonképpen kötelességgé vált számunkra, hogy mindig új kiállítást csináljunk, mert a szürke fal önmagában nagyon lehangoló. Az ember úgy érzi, hogy erre ki kell tenni olyan képeket, amelyek élnek előtte, színesek, élénkek, kreatívak.
Számos kiállítást tartottak a kezdetek óta. Melyik volt Tanárnő kedvence?
Nagyon nehéz kedvencet választani, mert mindegyiknek megvolt a maga sajátossága, amiből tanulhattunk. Amikor az Erasmusos hallgatóknak a Budapestről készített fotóit állítottuk ki, nagyon kreatív feladatot jelentett az, hogyan lehet a fotóikat úgy feltenni, hogy a falon is érdekesek maradjanak. A papírt, hogyan kell kiválasztani, hogy ezek olyan élő alkotások legyenek, ahogyan ezt akkor elkészítették. Akkor kezdtünk először azzal foglalkozni, hogy milyen médiumra tegyük fel a fotókat. Következőleg fiatal, de már ismertség határán álló művészek alkotásait állítottuk ki. Az azért volt érdekes, mert mi valamit kigondoltunk és volt egy koncepciónk, ugyanakkor nekik is volt egy koncepciójuk. Úgy kellett megoldani a dolgot, hogy mindenki elégedett legyen vele, ráadásul a határidő is szorított. Elkezdtek tárgyalni a KAG-osok és a művészek, majd egy olyan megoldás született - amire én nagyon büszke voltam -, hogy engedett a művész is, és engedett a galériás team is. Nagyon fontos volt ez a számomra, mert azért van tulajdonképpen ez a galéria, hogy gyakorolják a való élet éles helyzeteit, például azt, hogyan tárgyaljanak.
Ezek szerint most már sokkal gördülékenyebb a kiállítás felhelyezése, installálása és a kommunikáció is, hogy mi hogyan, hova kerüljön.
Igen, nagyon belejött ez a team és a kommunikációja. Bolfert Richárd fontos mozgatórugója a galéria működésének, fantasztikusan szervezi meg a látványelemeket, kiváló ötletei vannak. 2015-ben volt egy fotókiállításunk, ami a két kommunikációs szakos hallgató - Váradi Richárd és Bolfert Richárd – alkotásaiból rendeztünk. Tulajdonképpen ez volt a kezdete a kommunikáció tanszékkel való együttműködésnek.
Ők most harmadévesek, tehát jövőre nem lesznek az iskolában már, következésképpen nem vesznek részt az Art Gallery munkájában. Aggódik-e Tanárnő, hogy mi lesz így a sorsa a galériának?
A jelenlegi kiállítás azt mutatja, hogy nem kell aggódnom, mert a régiek szívükön viselik a galéria sorsát, szívesen részt vesznek benne továbbra is, és segítenek abban, hogy az újak ugyanolyan könnyen tudjanak bekapcsolódni, ahogyan ők bekapcsolódtak annak idején. Ez a kiállítás, ami most nyílt a Nemzetközi hét alkalmából, megint nagyon emlékezetes volt.
A Festett gondolatok?
A Festett gondolatok. Ebbe nagyon jól illeszkedett Bolfert Ricsinek a szövegbuborék design-ja, ami önálló és kiegészíti azt, amit ezek a színek képviselnek. Közben újak is jöttek, a levelezősök, akik szívesen kapcsolódtak be a munkába. Régiek is itt voltak, a volt kodolányis hallgatók közül Skublics Laura tervezte meg a kiállítás design-ját. Kiemelendő, hogy az egész főiskolát bele lehetett vonni ebbe, nagyon jó volt, hogy mindenki tudott hozzátenni. Elő kellett készítenünk azt, hogy ne egy agresszíven elénk táruló fehér felületen kelljen valamit csinálni, tehát megfelelő alapot kellett alkotnunk. Volt egy nagyon kedves egri, grafika szakos hallgatónk, Szondi Kinga, aki segített ebben. Minden pénteken mentünk és fejlesztettük az ecsetkezelésünket, a színkezelésünket az ő útmutatásai alapján. Tehát megvolt az alap, ugyanakkor minden kreatív ötletet ki lehetett próbálni. Volt ott egy kis minta, eszközök, és bárkinek kedve volt, az ki tudta próbálni azokat. Közösségi festésként hirdettük meg a programot, sokan jöttek és festettek, hozzátettek a képekhez valamit a saját elképzeléseik szerint. Nagyot lépett előre a galéria ezzel a kezdeményezésével, ezt folytatnunk kell.
