Varga Krisztina írása – szociális munka szak, III. évfolyam
Kodolányisok látogatása a Máj sukar juma Tanodában
A kisvejkei „Máj sukar Juma” /Egy szebb világ/ Tanoda 2009. november 1-jén kezdte meg működését. Eredetileg harminc halmozottan hátrányos helyzetű általános és középiskolás diák képzettségi szintjének növelése volt a céljuk, de később úgy döntöttek, hogy az alsó tagozatosok közül a negyedik osztályos érdeklődők is járhatnak a tanodába.
Ahhoz szeretnék hozzásegíteni az ide járó diákokat, hogy javuljon a tanulmányi eredményük, motiváltak legyenek a továbbtanulásban és később egyetemen, főiskolán folytassák tanulmányaikat. Ezért része a programnak a kompetencia-fejlesztés mellett a tehetséggondozás is. A gyerekekkel négy pedagógus, egy fejlesztőpedagógus valamint egy projektvezető foglalkozik. Egy tavaly elnyert uniós pályázatnak köszönhetően újabb két évre biztosított a Tanoda munkája, és újabb feladatok vállalásával bővíthették korábbi tevékenységüket. A leendő diplomás szociális munkásoknak csak ajánlani tudom a nagyszerű intézményben való tapasztalatszerzést.
Végzős szociális munkás csoporttársaimmal együtt a közelmúltban mi is meglátogattuk a kisvejkei Máj sukar juma Tanodát. A gyerekek és a tanoda dolgozói szeretettel és lelkesedéssel fogadtak bennünket. Látogatásunk célja az volt, hogy megismerjük a Tanoda tevékenységét, de természetesen vidámságot is szerettünk volna vinni a gyermekek hétköznapjaiba. A Tanodába hátrányos helyzetű gyermekek járnak hétköznap délutánonként, és az ott dolgozók célja az, hogy segítsék a tanulmányi előmenetelüket. Segítenek a tanulásban, megírják velük a leckét, ha valamiben lemaradásuk van a gyerekeknek az iskolában, akkor azt megpróbálják pótolni. További cél, hogy hasznos szabadidős programokkal ismertessék meg a gyerekeket, így például kertészkednek vagy kézműves foglalkozásokat tartanak. Összegezve a legfontosabb célkitűzés, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek tanulmányait segítsék és lekössék őket, hogy ne kallódjanak el. 2013-ban közel harminc millió forintot nyertek egy európai uniós pályázaton, így újabb feladatvállalásokat teljesítenek az elkövetkezendő két évben. Az egyik figyelemre méltó újabb feladat, hogy a Tanodába járó gyermekek szüleivel is megpróbálnak foglalkozni, igyekeznek segíteni rajtuk. Bevonják őket a délutáni elfoglaltságokba, hogy ilyen módon is több időt tölthessenek a gyermekeikkel. Igyekeznek egyéb hathatós segítséget is nyújtani, például sikerült néhány sokgyermekes család házát felújítani. Volt ahol ablakot cseréltek, volt ahol a hiányzó ereszcsatornát pótolták és volt ahol kifestettek sok minden más mellett.
Későbbi munkánk szempontjából rengeteg tapasztalatot gyűjtöttünk a Tanodában, ahova természetesen előzetes felkészülést követően látogattunk el. A gyerekek örültek az ajándékainknak, de talán ennél is jobban a közös programoknak. Igyekeztünk olyan játékokkal megismertetni őket, amelyek a bizalomra épültek. Volt kézfogós játék, aminek a lényege, hogy csukott szemmel véletlenszerűen meg kell fogni egymás kezét és aztán miután kinyitották a szemüket úgy kellett teljes kört alkotni, hogy közben nem engedhették el egymás kezét. A gyerekekkel közösen kipróbáltuk magunkat a lufi vonatozásban is, mely során mindenki felsorakozott egyenes vonalban és egy lufit tartott maga előtt úgy, hogy neki csak a hasa érhetett hozzá és az előtte állónak csak a háta. A cél az volt, hogy ne érintsék meg kézzel, és ne essen ki a lufi a vonatozás közben. A csapatépítő és bizalomépítő játékokat a gyerekek nagyon élvezték, s be kell vallanom, hogy mi magunk hasonlóképpen. A tanodai légkör, az itt tapasztalható elfogadás, segítőkészség, összetartás igazán jó útravaló egy végzős szociális munka szakos hallgatónak. Nem csak tapasztalatokat gyűjtöttünk, hanem bizonyosságot szerezhettünk arról, hogy szükség van a szaktudásunkra a huszonegyedik század világában.