Merényi Péter írása – történelem szak, II. évfolyam
„…a tapasztalatszerzés elősegíti a hallgatók kutatásokban való részvételét.”
A Magyar művelődéstörténet óra keretében, Lőrinczné Dr. Bencze Edit szervezésében és Dr. Simándi Irén vezetésével az elsőéves andragógus és a másod- és harmadéves történészhallgatók az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárába látogattak el. A látogatás célja az volt, hogy a hallgatók betekintést nyerjenek a második világháború után terrorral és diktatórikus módszerekkel – szovjet „segítséggel” – kiépített kommunista és az 1956-os forradalom utáni „Kádári” szocialista állam államvédelmi szerveinek működésébe és ezen szervezetek által létrehozott iratanyagokba. Fontos szempont továbbá, hogy a közművelődési intézményekkel és azok működésével történő megismerkedés, tapasztalatszerzés elősegíti a történelem és andragógia szakos hallgatók kutatásokban való részvételét.
Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára az Oktogontól nem messze, az Andrássy útról nyíló Eötvös utca 7. szám alatt található. A levéltárnak otthont adó épület keletkezésének története szorosan összefügg a gróf id. Andrássy Gyula miniszterelnök által megálmodott és 1871-1876 között megépített sugárút történetével. Az 1879-ben Schneider Vencel élesztőkereskedő számára épített neoreneszánsz palotát 1939-ben a Belügyminisztériumhoz tartozó Kivándorlási Alap vette meg.
A világháborút követő kommunista rendszerváltáskor az épület így nem a korban „megszokott” rekvirálással került új tulajdonosaihoz. 1945 januárjában – Budapest ostroma alatt – ebben az épületben alapította meg Péter Gábor a Magyar Államrendőrség Budapesti Főkapitányságnak Politikai Rendészeti Osztályát (PRO), ami a későbbi hírhedt Államvédelmi Osztály (ÁVO) és az 1948-ban létrehozott BM Államvédelmi Hatóság (ÁVH) elődszervezete volt. Az 1956-os forradalom alatt, október 28-i rádióbeszédében Nagy Imre, a minisztertanács elnöke bejelenti az ÁVH feloszlatását, de jogilag csak Kádár János és az MSZMP színrelépésével szüntetik meg. A forradalom megtorlásáért felelős új szervezet a Politikai Nyomozó Főosztály lett, majd 1962-től a Belügyminisztérium III. Főcsoportfőnöksége alatt folynak az államvédelmi tevékenységek. Az előbb említett leghíresebb politikai rendőrségeken kívül a Belügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium állambiztonsággal/államvédelemmel foglalkozó osztályainak 1944. december 21. (Ideiglenes Nemzetgyűlés, Debrecen) és 1990. február 14-e között keletkezett dokumentumait is a levéltár őrzi.
Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának létrehozásáról és működéséről a 2003. évi III. törvény rendelkezik. A levéltár állami szaklevéltár és a Történeti Hivatal jogutódja. Működését az Országgyűlés elnöke felügyeli.
A levéltár iratainak mennyisége 2011-ben 3945,85 iratfolyóméter volt, aminek nagyobb része papír alapú, de mikrofilmek is megtalálhatók az archívumban. A korban keletkezett dokumentumokat a keletkezési helyük szerint (proveniencia elve) 5 nagy irategyüttesbe (szekcióba) sorolják. A szekciók a levéltáraknál már megszokott fond, állag és sorozatokra tagolódnak. A különböző szekciókban található legjellegzetesebb irattípusok: az államvédelmi, állambiztonsági hatóságok szervezetével és működésével foglalkozó iratok, a beszervezési, vizsgálati, munka, operatív, internálási és belügyi információs adatok, az egykori nyílt vagy szigorúan titkos állományú tisztek személyi anyagai, az állambiztonság által használt háttéranyagok (pl. oktatóanyagok, filmek, könyvek, tanulmányok, stb.) és Péter Gábor személyes iratai is.
A levéltári látogatás alkalmával a hallgatók ezekbe a dokumentumokba nyertek betekintést. A különböző típusú és tartalmú dossziékat mindenki kezébe vehette, azokba beleolvashatott. Ennek keretében képet kaptunk a szervezetek konkrét napi működéséről, egy ügynök jelentéséről a tartótisztjének, a Szabad Európa Rádió műsorait hallgatók megfigyeléséről vagy az 1956-os forradalomban harci cselekményeket folytató rákosszentmihályi csoport megfigyeléséről. Ez utóbbi anyag érdekessége, hogy betekintést nyújtott a szolgálatok félelmetesen alapos működésébe, hiszen nemcsak a csoport tagjairól, de a velük véletlenül kapcsolatba került személyekről is naprakész információik voltak. Az akta október 23-tól egészen a Népbírósági tárgyalásig nyomon követte az ügyet. Erről a korszakról, a konkrét aktákról – azok jobb megértésének érdekében – Dr. Simándi Iréntől, a korszakot kutató történésztől és Bikki Istvántól, a levéltár főosztályvezetőjétől kaptak kiegészítő információkat a hallgatók.
/Forrás: www.abtl.hu/
