Balogh Zsanna - kommunikáció- és médiatudomány szak, II. évfolyam
A Vörösmarty Rádiótól a Forrás Rádió mikrofonjáig
A kommunikáció- és médiatudomány képzés meglehetős népszerűségnek örvend a Kodolányi János Egyetemen. Évről-évre sokan választják a Kodolányi médiaképzését, és a fiatalok többsége nem is tudja, hogy 1993-ban az akkor még főiskola az elsők között indította el ezt a szakot. Több ezren végeztek azóta a kommunikáció- és médiatudomány szakon, köztük Nemes Kitty, a Forrás Rádió hírszerkesztő-hírolvasója. A tatabányai rádióssal a szakmáján kívül főiskolai éveiről, valamint egykori kedvenc oktatójáról, Dr. Győrffy Miklósról beszélgettünk.
2011-ben szerezted meg a diplomádat, ami jogosítványt jelentett az elektronikus médiában és az írott sajtóban is. Miért választottad ezt a pályát?
Mindig is „információéhes” voltam. Minden rádiózással és televíziózással kapcsolatos dolog érdekelt, azonban a hangomat nem tartom annyira szépnek, emiatt mindig is önbizalomhiányos voltam. Igazából úgy kezdődött minden, hogy pályaválasztás előtt álltam, lapozgattam a továbbtanulási könyvet, amelyben a felsőoktatási képzések leírásai vannak és ott bukkantam rá a kommunikáció- és médiatudomány képzésre. Úgy éreztem, ezt a képzést el tudnám végezni, ismerve magamat, ez a szak közelebb áll hozzám, mint a gazdaságtudományok. Tehát ez volt az indíttatásom. 2012. október 17-e óta dolgozom ebben a szakmában.
Úgy tűnik, rádiózás vonzott be téged. A televíziózás nem érdekelt?
Igazából a televíziózás is érdekelt, de ott inkább a háttérmunka. Az ember lát például egy reggeli tévéműsort vagy bármilyen más műsort, és azt gondolja, hogy ezek milyen egyszerűen készülnek el. A televíziós műsorokkal kapcsolatban engem elsősorban az érdekelt, hogyan készülnek, hogyan szerkesztik meg a műsort, mi alapján kell a műsorvezetőknek beszélniük. Nem tudom megmondani, hogy egész pontosan miért a rádiózást választottam. Talán azért, mert a főiskolai éveim alatt a Vörösmarty Rádiónál sok tapasztalatot szereztem. Ezt később jól tudtam hasznosítani a Forrás Rádiónál, ahol nyolc éve dolgozom.
Miért a Kodolányi kommunikáció- és médiatudomány képzését választottad annak idején?
Igazság szerint a legtöbbet a Kodolányi médiaképzéséről hallottam ismerősöktől és médiafelületekről. Illetve Tatabányán éltem és a bejárás szempontkából és székesfehérvári campus praktikusnak bizonyult.
Milyen emlékezetes élményeid, történeteid vannak, volt-e kedvenc oktatód, tantárgyad, ami a főiskolai éveidből emlékként megmaradtak benned?
Minden tantárgyat és minden tanárt szerettem, ezzel is alátámasztva, hogy annak idején jól választottam. Viszont egy kiemelkedő oktató van, Dr. Győrffy Miklós, akiről a mostani időszakban nagyon nehéz beszélni, mivel sajnos már nincs az élők sorában. Nekem Dr. Győrffy Miklós volt a konzulensem is, és ezáltal mi szoros kapcsolatban voltunk egymással. Nekem egyfajta mentorom volt ő. Nagyon rosszul érintett a halála. A szüleimen kívül ő volt az, aki terelgetett, hitt bennem. Miután elvállalta, hogy a konzulensem legyen, volt egy hosszas beszélgetésünk. Sokat jelentett később is, hogy azt mondta akkor, tehetséges és rátermett vagyok. Számomra sokat jelentett a mentorálása, mert önbizalmat kaptam tőle, ami a médiaszakmában nagyon fontos és talán anélkül nem is lehet érvényesülni benne. Csak jó emlékeim vannak a Kodolányis éveimről.
Beszélgessünk a munkádról is. Hogyan néz ki egy hírszerkesztő-hírolvasó napja, mik a teendőid?
Mi egyszemélyben vagyunk hírszerkesztők és hírolvasók is. Elképzelhető, hogy ez eltérően működik más rádióknál. Én az állandó délutáni hírolvasó vagyok, minden nap fél tizenegyre kell beérnem a stúdióba. Ha szükség van rá, akkor hétvégén is dolgozom. Hét elején szokott lenni egy nagyobb értekezletünk, de a kolléganőimmel naponta megbeszéljük, milyen interjú, feladat vár rám aznap. Az állandó hírműsoraink, hétvégi műsoraink pályázatosak, amelyekhez mindenképpen szükségesek interjúk. Nekünk nagyon sokrétű a munkánk. Mi kezeljük a Forrás Rádió internetes felületeit, telefonos interjúkat készítünk, összeköttetésben vagyunk a rendőrséggel, katasztrófavédelemmel a baleseti információszerzés miatt. Egyszerre több dologra is oda kell figyelnünk.
Miket tartasz a szakmád nehézségeinek.
A legnagyobb nehézség, amit ki tudnék emelni az, hogy nekünk szinte mindig készenlétben kell lennünk. Például egyszer a hóesés miatt lezárták Tatabányát, ami miatt a kollegám nem tudott eljutni a rádióba, így nekem kellett őt helyettesíteni. Nekünk az ünnepnapokon is dolgoznunk kell, hiszen a hírekről folyamatosan tájékoztatni kell a hallgatóinkat. De ez más szakmáknál is előfordul.
Az idegennyelv-tudás mennyire fontos egy hírszerkesztőnek. Szoktál angol nyelvű forrásokból meríteni.
Nem szoktam idegennyelvű forrásokat használni, de úgy gondolom, hogy azoknak, akik országos rádióknál dolgoznak nem árt a nyelvtudás. Ők szoktak inkább angol nyelvű forrásokból meríteni. Középiskolában tanultam angolt és franciát. Külföldi, filmes és sporthíreknél az idegen nevek helyes kiejtésénél sokat segít, ha van nyelvtudásunk.
Milyen tanácsokkal látnál el egy pályakezdőt, aki például rádióban szeretne elhelyezkedni.
Amit én a gyakornokainkat szemlélve végtelenül hiányolok az, az alázat. Alázat és kitartás nélkül nem sokáig lehet jutni a mi szakmánkban. Természetesen mindenkinek végig kell járnia a szamárlétrát. El kell fogadni a segítséget, amit nyújtanak, s nem pedig úgy hozzáállni a dolgokhoz, hogy „én már mindent tudok”. Én magam mindig hatalmas alázattal igyekeztem és igyekszem megfelelni az elvárásoknak. Ezt tanácsolom a pályakezdőknek is.
