Ha szeretnénk valamit létrehozni, akkor azt a szakma érdekében tegyük
Nagy János jazz-zongora előadóművész, a Kodolányi János Egyetem Modern Zenei Tanszékének oktatója, az immár több mint harminc éves múltra visszatekintő Jazz Szövetség elnökségi tagja lett a közelmúltban. Ezáltal a szövetség által szervezett rendezvényeken a KJE hallgatói is jelen lehetnek, akár díjakban is részesülhetnek. Többek között ezekről is beszélgettem az Erkel Ferenc díjas művésztanárral. Először a zenéhez, ezen belül a jazz-hez való kötődéseiről kérdeztem.
Olvastam valahol, hogy apai ágon voltak zenészek a családjában, és gyermekei is folytatják a nemes hagyományt. Egyik fia Bécsben jazz-zeneszerzés-hangszerelés szakon végzett, és a testvérei is a zenei pályával kacérkodnak. Ön mikor került a jazz közelébe, és tudta-e már gyermekkorában is, hogy zenével szeretne foglalkozni?
A zongora közelébe elég korán kerültem, hiszen édesapám is szórakoztató zenész volt, zongorista. Az, hogy én jazz-t szeretnék játszani, az tizenöt éves koromban derült ki. Addig is hallgattam Art Tatum-ot, Oscar Peterson-t, de tizenöt voltam, amikor tudatosan azt mondtam, hogy én jazz zongorista szeretnék lenni.
Maga a tanulási folyamat hol és hogyan indult?
Salgótarjánban születtem és tanultam. Salgótarján volt az első vidéki város annak idején, ahol volt jazz tanszék. Nagy szerencsém volt tehát, csak be kellett mennem a zeneiskolába, ahol Süle László volt a jazz-zongora tanár, aki most Finnországban tanít.
Hogyan került ezek után a tanári pályára?
Ez úgy van, hogy az ember először megtanul valamit és aztán, amikor már valamilyen szinten tud játszani, utána gondolkozik el az oktatáson. Mindig furcsállom, amikor fiatal növendéket kérdezek, hogy mit szeretne, és tanításról beszél. Tizennyolc-tizenkilenc évesen még nem igazán vagyunk benne ebben a dologban. Ezen a pályán az emberek indíttatása egyébként sem biztos, hogy a tanítás, de én úgy gondoltam, ha valamit csinálok, akkor azt csináljam jól. Ezért kacérkodtam már ekkor ezzel a gondolattal.
A jazzoktatás akkor is, de még most is eléggé szűk keretek között zajlott és zajlik. Hogyan került a képbe a Kodolányi?
Amikor elkezdtem tanítani, akkor még nem volt Kodolányi. Tanítottam különböző állami zeneiskolákban és közben Mits Gergőék létrehozták a Jazz Tanszéket, ahova kaptam is meghívást. Ez most a Modern Zenei Tanszék.
A Modern Zenei Tanszék névváltozás csak nemrég történt meg. Miben látja Ön a változást? Miben változott a tanszék működése?
Ez még annyira friss, hogy nem igazán látok bele a struktúrába, de az oktatás nem változik sokat, és az oktatók is ugyanazok. Ugyanakkor azt hiszem, hogy a névváltás mögött tartalom is van, tehát mondhatjuk azt, ahogyan a név is mutatja, hogy most már nem csupán a jazz irányába folyik az oktatás, hanem sok más zenei irányzat felé is nyitottak vagyunk. Valamennyire eddig is nyitottak voltunk, de ez a név talán jobban felvállalja ezt.
Beszéljünk most a Jazz Szövetségről, amelynek Ön most elnökségi tagja lett. Mire hivatott tulajdonképpen a szövetség?
Ez nem egy szakszervezet, az elején ezt mindig le szokták szögezni. Ez egy olyan szervezet, amely nem csak zenészekből áll, hanem mindenki, aki szereti és támogatja a jazz ügyét, az tagja lehet ennek. Bár nem feladat a koncertszervezés, de vannak a szervezet által rendezett ünnepek, napok, ahol koncertek és előadások vannak. Díjakat is adunk át, amiket általában zenei alapítványok szoktak tenni. Igazából képviseli a jazz ügyét különböző fórumokon. Ha valahol meg kell jelenni, beszélni kell, akkor látszik, hogy ennek van egy bázisa, akik összetartanak, akik együtt lépnek fel bizonyos célokért.
Mit jelent az Ön számára az, hogy ennek most elnökségi tagja lett? Inkább a zenei vagy az oktatói munkájának az elismeréseként értékeli?
Én ezt egyfajta bizalomnak értékelem, bizalom a kollégák felől, hogy az eddig megkezdett munkákat lehet folytatni és ki lehet találni újakat. Nyilván rá is szeretnék erre a bizalomra szolgálni. Ha szeretnénk valamit létrehozni, akkor azt az egész szakma érdekében tegyük, ne a saját érdekeink mentén.
Említette az imént, hogy a szövetség szervez különböző ünnepeket. Ilyen ünnep például a Magyar Jazz Ünnepe is?
Igen, van a Magyar Jazz Ünnepe, amit a Budapest Jazz Club-ban tartanak, és van a Magyar Jazz Napja, amit pedig a várban. Tavaly volt harminc éves a Jazz Szövetség és ennek kapcsán szervezünk koncerteket, ahol negyven különböző együttes lép majd fel, és másfélszáz zenészt mozgat meg ez a koncertsorozat.
Ezek között akadnak volt illetve jelenlegi Kodolányis hallgatók is?
Ha emlékszik, akkor 2019-ben az év fiatal jazz zenésze Hász Eszter volt, aki a Kodolányin tanult. Emellett a Jazz Combo versenynek a hangszeres szólistája Szabó Dániel dobos volt, aki szintén Kodolányis volt. Tehát a Kodolányisok egyre inkább ott vannak jazz élvonalában.
Mi a véleménye általánosságban a mai fiatal zenészekről? Lát bennük olyan potenciált, hogy érdemes ezt folytatniuk?
Aki tehetséges és szeretné is ezt csinálni, abban általában nagy potenciál is van. Nagyon sok tehetséges fiatal van a Jazz Combo Versenyen is.
A veleszületett tehetség mellett lehet ezt tanítani?
Nagyon is lehet. A rövid válaszom, hogy igen és a bővebb válaszom is az, hogy igen. Mint, ahogy minden lehet, ezt is lehet oktatni. Az improvizációt is és a különböző műfajokat is. Ez is ugyanolyan szakma, mint bármelyik másik, nem feltétlenül művészeti munka. Ahogy akár az asztalos vagy az orvosi szakmához is kell egy kézügyesség és tehetség, úgy ehhez is. Minden szakma tökéletesítéséhez szükséges a szorgalom és a kitartás. A nagy része biztosan tanulható, és mint minden mesterségnél, úgy itt is megvan az a kicsi plusz, ami viszont nem tanulható.
Végezetül valamilyen jótanácsot tudna-e adni az egyetemről éppen kikerülőknek vagy a mostani hallgatóknak?
Az ember, ha tanít, akkor azért mond dolgokat a tanítványainak. Ha egyvalamit kell tanácsolni, akkor azt mondanám, hogy tartsanak ki, soha ne adják fel a céljaikat és tegyenek meg mindent azért, hogy azok meg is valósulhassanak.
Lenti Barnabás
