Dr. Janowszky Sándor a legjobbak csapatában
Orosházán hagyománynak számít, hogy megválasztják az Év Emberét. Ezt megelőzi, hogy az Orosházi Élet című hetilap hetente közöl interjút egy-egy helybéli prominenciával. Olyan embereket mutatnak be az Orosházi Élet hasábjain, illetve az OrosCafé című internetes hírportálon, akik a városban, a városért, az ott élőkért tevékenykednek, vagy Orosháza szülötteként alkottak kiemelkedőt a sport, a kultúra, a gazdaság vagy a közélet területén.
Az OrosCafé Facebook oldala nyújtja a lehetőséget a voksolásra, itt tették közzé azoknak a versenyben álló embereknek a fotóját és rövid méltatását, akiket 2016-ban a Hét emberének választott a két szerkesztőség. A szavazatokat január 25-én 12.00 óráig várják, ezt követően hirdetik ki az eredményt.
Dr. Janowszky Sándor a Kodolányi János Főiskola orosházi központjának vezetője is a legjobbak között van ezúttal. Vele készített interjút Pernyés Edit.
„Azt mondja, mindig a személyes kapcsolatok vitték előre. Nagyon sok barátja van itt Orosházán, de szerte az országban, sőt a világban.
Ezek a személyes kapcsolatok segítették elő azt is, hogy visszatért a városba a felsőoktatás. Ennek 1976-os megszűnése a mai napig fájó pont számára, így amikor Szegedre került – éppen ebben az évben – rögtön azon kezdett el fáradozni, hogy valamiképpen visszahozza azt.
– Akkor a Képesi József utcában volt egy könyvtár és a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola kihelyezett tagozatát ott alapítottuk meg nevelőtanári és közoktatás vezetői szakkal. Több százan végeztek itt az évek alatt, például rendőrök, katonatisztek, mérnökök, akik pedagógus diplomát is szerettek volna – fogalmaz.
Aztán amikor a Tudáspark létrejött, hozta magával annak lehetőségét, hogy külön épületet kapjon az intézet – igaz még mindig a Kodolányi főiskola kihelyezett tagozataként. Egy évtized kellett, hogy önálló intézmény legyen belőle. Életem fő művének tekintem, hogy visszahoztam Orosházára a felsőoktatást - mondja.
Most már nappali képzés, mérnökképzés is lesz. Addig el nem megyek, amíg minden egyenesben nem lesz. De aztán, hogy hogyan gazdálkodik vele a város, az már nem is annyira rajtam, mint a városvezetésen és az itt élő embereken, gyárak, intézmények vezetőin múlik – vallja a Hét embere.
Hosszú időn keresztül dolgozott együtt sportolókkal és látta, hogyan mennek tönkre egészségileg és hogyan kerülnek utána kilátástalan helyzetbe. Már a könyvtárban működő kihelyezett tagozaton is számos sportoló tanult, jártak oda kézilabdások, birkózók, focisták, hogy oklevelet szerezzenek.
– Mert alap, hogy legalább egy valamilyen szintű diplomájuk legyen, amire tudnak majd később építkezni. Ez a világ – a sportolóké – úgy működik, hogy valójában senki nem törődik velük. Mindenki azt mondja, azért szerződteti a játékosát, hogy ott helyt álljon, azért fizeti. Ha nem megy neki, kezdjen magával, amit tud. Kizsákmányolják őket.
Pont ezért alakítottak ki speciális tanrendet nekik a Kodolányin, lehetővé téve, hogy élsport mellett is tanulhassanak, olyan hátteret adva számukra, ami a pályafutásuk lezárulta után is biztos pont lehet. A tanár úr életpálya modellnek hívja ezt, a sportolók közül jó néhányan pedig minden bizonnyal jótéteményként tartják számon.
Ő pedig a neveltetését tartja élete egyik legnagyobb jótéteményének. Elmondása szerint szigorú, de nagyon szerető család volt a Janowszky família. Ebben nőtt fel a bátyjával. Mivel édesapjuk mindennek megadta a módját, ezért amikor nyolcadikosok lettek, feltette nekik a kérdést, mik szeretnének lenni. A báty a gazdatiszt apa nagy örömére a mezőgazdaságot választotta, a technikumban tanult tovább.
– Édesapám mondta mindig, hogy az élet alapvető feladata sok jót tenni az emberekkel.Én akkor azt mondtam, hogy tanító szeretnék lenni, mire édesapám azt felelte, abból nem fogok megélni, de ha végleges az elhatározásom, akkor bizonyítsak. Négy évig ugyanoda kellett járnom, mint a bátyámnak. Elvégeztem. Megtanultam az állattenyésztést, a kertészetet a növénytermesztést, kiváló emberek tanítottak, nem csak szokásrendszert adtak, hanem jellemformáló erővel is bírtak. Ezzel együtt nem volt ezekhez affinitásom. Viszont utána Szegeden politechnika tantárgyból én voltam a király, senki nem értett a növényekhez úgy, mint én – idézi fel nevetve.
Bizalom. Biztonság. Védettség. Hatalom. Tekintély. Ezek az alapjai a Janowszky-féle pedagógiának.
– Nem lehet probléma, ha bíznak bennem, hiszen biztonságban érzem magam. A bizalom, a biztonság az ember életében védettséget ad. A bizalom, a biztonság és a védettség az életünk nagy hatalma, megfizethetetlen. És mindez együtt biztosítja a tekintélyünket. Biztosítja egy pedagógus, egy nevelőtestület, egy közösség tekintélyét, amit nem lehet kikezdeni.
Aki tanítványa volt, annak minden bizonnyal ismerős ez az öt szó. Hogy mennyien hallhatják még tőle, azt nem tudni, egyelőre nem engedik el, de nem is szeretne nyugdíjba vonulni. És különben sem tudja magát klasszikus nyugdíjasként elképzelni, ezért is van B-terve. Egy cég, amit – ezek után nem meglepő módon – két volt diákjával közösen hozott létre.
/Forrás:oroscafe.hu/
