Kodolányis hallgató Belgiumban

A fogyatékossággal élő emberek nemzetközi világnapján Kósa Ádám meghívására egy tizenkét tagú delegáció utazott Brüsszelbe, ennek a csapatnak voltam én is a tagja.

Hat fogyatékossággal élőket védő szervezet - az Autisták Országos Szövetsége, az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége, az Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége, a Siketvakok Országos Egyesülete és a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége –  két-két taggal képviseltette magát. Már a reptéren összebarátkoztunk, és nagy várakozással indultunk útnak. Maga a repülés is élmény számomra, soha sem tudok betelni az elém táruló végtelenséggel.

Megérkezésünk napján a Parlamentáriumot néztük meg, ahol egy interaktív kiállítás segítségével megismertük az európai integrációhoz vezető utat és az Európai Parlament működését. A kiállítás mindenki számára teljesen akadálymentes volt. Kerekesszékkel is végig lehetett járni, több esetben magyarul, jelnyelven (nem magyar), illetve Braille-írással is megkaptuk a szükséges információt. A kiállítás végén a jövőre vonatkozóan lehetett kívánságokat megfogalmazni, amelyek egy kivetítőn folyamatosan olvashatóak voltak.

A második napon a városnézést követően az Európai Parlamentbe vezetett az utunk, ahol először egy rövid sétát tettünk, majd az Európai Néppárt magyar képviselői tartottak előadásokat, és lehetőségünk nyílt arra is, hogy választ kapjunk tőlük a kérdéseinkre.

Elsőként Szájer József beszélt az Európai Parlamentben végzett munkájáról, az Európai Parlament működéséről, illetve a magyar képviselőknek az Európai Néppárton belül betöltött szerepéről. Részünkről felmerült a magyarországi akadálymentesítés kérdése, pontosabban az, hogy idehaza miért tolódik egyre az akadálymentesítés kötelezettségének megvalósítási határideje. Szájer József elmondta, hogy a határidőket a realitásokhoz kell igazítani, és ezen a területen sajnos elemi szinten hiányoznak a feltételek. Olyan vállalások és határidők szerepelnek a programban, amelyek nem reálisak.

Őry Csaba a fiatalságot érintő kérdésekről beszélt. A gazdasági válsággal kapcsolatban többek között elmondta, hogy sokan alábecsülték a következményeit ugyanakkor szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy a munkaerőpiacon számos csoportot súlyos érintett: fiatalokat, a negyven év felettieket és a fogyatékossággal élőket. A fiatalok kikerülnek az oktatási intézményekből, nem tudnak elhelyezkedni, és minél tovább vannak távol a munkaerőpiactól, annál nehezebb később beilleszkedni a munka világába. Emiatt olyan speciális programokra lenne szükség, amelyek ezt a kérdéskört orvosolják.

Deutsch Tamás a sportról és a sport fontosságáról beszélt, annak az egészségre gyakorolt hatását, illetve a gazdasági és szociális funkcióját részletezte. Elmondta, gyakran szembesül azzal a kérdéssel, hogy „tényleg, most a sport a legnagyobb problémánk?”, ám erre csak azt tudja mondani, hogy igenis fontos a sport és az „akadályok lebontása a sportban is”.

A nap végén vendéglátónkkal Kósa Ádámmal és Panyi Miklóssal, az Európai Néppárt sajtótanácsosával beszélgettünk. Kósa Ádám elmondta, siket képviselőként adott volt, hogy foglalkozni akar a fogyatékossággal élők ügyével, de nem kizárólag ez a feladata.  Sok más területtel foglalkozik, sok egyéb vonatkozásban is helyt kell állnia. Találkozásunk napján például egy alapjogokkal kapcsolatos dokumentumon dolgozott.

Panyi Miklóstól megtudtuk, hogy mintegy ezer újságíró tevékenykedik Brüsszelben, ám mindössze tizenketten vannak a magyarok. Mivel kevés a magyar újságíró, gyakran nehezen jutnak el hazánkba a hírek.

Arra a kérdésre válaszolva, hogy mennyire tudnak a fogyatékossággal élők érdekeivel foglalkozni uniós szinten, elmondták, hogy tavaly mintegy 33-35 napon is foglalkoztak fogyatékos üggyel, ami növekvő tendencia az elmúlt évekhez képest.

Hazaindulásunk napján Dr. Lovászy Lászlóval, a Fogyatékossággal Élők Jogaival foglalkozó Bizottság tagjával  találkoztunk, aki a csoport minden tagjával személyesen beszélgetett. Meghallgatta javaslatainkat, hogy melyik területen lenne szükség változtatásokra, és vázolta azokat az előkészületben lévő terveket, projekteket, amelyek érinthetik a fogyatékossággal élő csoportokat.

A csoport vegyes összetételű volt, a repülés, illetve tömegközlekedés, városnézés során különösen oda kellett figyelnünk egymásra. Brüsszel nagy része egyébként akadálymentesített, de volt olyan helyzet, amikor a kerekesszékes csoporttársunk problémákba ütközött. A metrónál a liftet használta, ám a buszokra nem volt egyszerű fel- illetve leszállni.

A szolidaritás, az egymásra való odafigyelés, a tolerancia jellemezte a csoportunkat, ugyanakkor a humor minden helyzetben segített, tudtunk nevetni a saját fogyatékosságunkon.

Brüsszel valamennyiünket lenyűgözött gyönyörű épületeivel, műemlékeivel, különleges hangulatával, ahol nem hagyható ki a belga csoki, a gofri és a sör sem.

A meghívás révén sok hasznos tapasztalattal és szívet melengető emlékekkel gyarapodtunk, és a delegációnk tagjaitól kapott információk, javaslatok is "jó kezekbe" kerültek.