Kihelyezett tanóra a levéltárban

A tanárnő nagy hangsúlyt fektet az intézménylátogatásokra, az intézményekben megtartott „kihelyezett órákra”, amelyek az elméleti ismeretek és a gyakorlati tapasztalatok gyűjtése szempontjából egyaránt kiemelkedő jelentőségűek.
A két héttel ezelőtti Országos Széchényi Könyvtárban (OSZK) tett látogatásunk után, újabb közgyűjtemény működésébe és felépítésébe kaptunk betekintést. Most az Országos Levéltáron kalauzolták végig a csoportot, és mutatták be „titkos” raktárait, a látogatók elől elzárt szobákat is.

A múzeum – levéltár - könyvtár hármasa alkotja a közgyűjteményeket. Azonban a levéltár volt az, amelyik jóval megelőzte a többi gyűjteményt, alapítása, több száz éves múltra tekint vissza.
12. századtól kezdődött meg a levéltári anyagok gyűjtése. Ám a török hódoltság idején és az ország három részre szakadásának következtében rengeteg, korábban összegyűjtött irat veszett el. A törökök kiűzése után törvény (1723. évi 45. törvénycikk) született a levéltári adatok megőrzésének érdekében. Székhelyét az akkori fővárosban, Pozsonyban jelölték ki, azonban működését csak évekkel később kezdte meg. Gróf Batthyány Lajos felhívására egyre több irat és oklevél gyűlt össze, majd végül a gyűjtemény „kinőtte” korábbi épületét. Így került a levéltár 1784 - 1785 között Budára. A forradalom és szabadságharc bukása után, 1874-ben a minisztertanács rendelete alapján a volt kormányhatóságok irattárait és magyar és erdélyi kancellária iratait, valamint az erdélyi főkormányszéki levéltárakat egybeolvasztották a budapesti levéltárral. Így létrejött az új Országos Levéltár. 1903-ban már 15.000 folyóméternyi anyagot őrzött a levéltár. A második világháború pusztításait az irattár is megsínylette. Hadikórházat alakítottak ki benne, és 3100 folyóméternyi anyag veszett oda. További károkat okozott a tűzvész, mely 1945-ben és 1956-ban is pusztított. Ahogyan mindig, akkor is sokan segítettek az épület felújításában, és a gyűjtemény gyarapításában. 1991-ben már több mint 20.000 folyóméternyi iratot őriztek. A gyűjtés pedig a mai napig folyamatos, ahogyan az adatok feldolgozása és katalogizálása is. Ugyanakkor a kulturális örökség védelméről szóló, 2001. évi LXIV. törvény alapján él az állami elővásárlás jogával, és ennek segítségével is gyarapítja gyűjteményét. Jelenleg három épületből áll az intézményrendszer, kettő a várban, a Bécsi kapu térnél és a Hess András térnél, egy pedig a 3. kerületben, a Lángliliom utcában található.

Az épület gyönyörű, belül secco-k díszítik falait, amelyek a magyarság történetét ábrázolják egészen a kezdetektől. Látogatásunk során rengetek hasznos információt tudtunk meg a levéltár történetéről és működéséről. Betekinthettünk az irattárakba, ahol elzárva őrzik a legkülönlegesebb dokumentumokat. Megnézhettük a központi tanácskozó termet, és a tetőtérben található kiállító helységet is, ahol a magyarsággal, Magyarországon élő kisebbségekkel foglalkozó dokumentumokat, könyveket láthatunk. Ezek mind a legrégebbi dokumentumok közé tartoznak. Ezen kívül látogatást tettünk a kutatószobába is, ahol a látogatók által kikért dokumentumok vizsgálata és elemzése folyik.

A levéltár minden korábbi gyűjteményünknél régebbi, kutatómunka során pedig elengedhetetlen a használata, hiszen hiteles, primer, eredeti, forrásokat találunk itt. Az intézmény kapui mindenki számára nyitva állnak. Kutatótermei mindig telve vannak érdeklődőkkel, akik anyagot gyűjtenek munkájukhoz, tanulmányaikhoz vagy éppen családfájukat kutatják. Ezzel a látogatással régi vágyam teljesült, és igen hasznos volt, hiszen ha a jövőben kutatómunkát kell végeznem, akkor nem lesz számomra ismeretlen és riasztó, hanem bátran belépek ebbe a titokzatosnak tűnő intézménybe.

Aki kedvet kapott az Országos Levéltár látogatásához, vagy érdekli a történelem, ellátogathat a Múzeumok Éjszakáján, a Kulturális Örökség Napjain vagy a Levéltárak Éjszakáján is az intézménybe, hiszen akkor kiállításokkal és előadásokkal egybekötött programokkal várják az érdeklődőket.