Brüsszelben rábólintottak a Magyar Képesítési Keretrendszerre
Dr. Derényi András, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet tudományos munkatársa a Magyar Képesítési Keretrendszerről /MKKR/, az egymásra épülő képzési szintek összehangolásáról tartott előadást a közelmúltban a Kodolányi János Főiskolán. Az év második felétől már a Brüsszelben is elfogadott keretrendszernek megfelelően adják ki hazánkban is a végzettséget igazoló dokumentumokat. A felsőoktatási szakemberrel a képesítési keretrendszer céljairól, szükségszerűségéről, gyakorlati hasznáról beszélgettem.
Miért van szükség a képesítési keretrendszerre, és mit is jelent ez a gyakorlatban?
Az MKKR létrehozásának átfogó célja az oktatás és a képzés különböző szintjeinek és formáinak egységes – az Európai Képesítési Keretrendszer elveivel megegyező és szerkezetével kompatibilis – rendszerbe foglalása, s ezáltal az egész életen át tartó tanulás gyakorlati megvalósításához szükséges feltételek megteremtése. Vége annak a világnak, amikor egy végzettséggel úgy tudunk beállni a munkaerőpiacra, hogy ott nyugdíjas korunkig maradhatunk. Az élethosszig tartó tanulás egy ideje már nem üres szólamnak számít, hiszen erre alapozva hozták létre az Európai Képesítési Keretrendszert, amelyhez csatlakozva az Uniós tagállamok is megalkotják a saját rendszerüket. Az Unió fontos célkitűzése, hogy európai szinten átláthatóvá és összehasonlíthatóvá váljanak az egyes országokban megszerezhető képesítések. Az elmúlt években idehaza is folyt a magyar képesítési keretrendszernek a fejlesztése, és ennek során az összes iskolarendszerben megszerezhető képesítést besorolták a szakemberek a keretrendszer megfelelő szintjeire. Ezt egyébként nemrégen mutattuk be Brüsszelben az európai keretrendszer tanácsadó testülete előtt. Ez egy szokásos történet, minden ország, amikor elkészíti a maga keretrendszerét, bemutatja és megvédi azt, válaszol az ottani éles, kritikus kérdésekre, hiszen ez adja azt a bizalmat és átláthatóságot, hogy az egyes országok egymás között a saját képesítési szintjeiket elfogadják. A Magyar Képesítési Keretrendszerről szóló jelentést elfogadta az EKKR felügyelő tanácsadó testülete, így az év második felétől kiadott képesítésekben már meg fognak jelenni mind a magyar képesítési keretrendszer, mind az európai képesítési keretrendszer kimeneti szintjelölői. Tehát a jövőben mindenki, aki kap egy államilag elismert képesítést, látni fogja az oklevélben, a tanúsítványban vagy a diplomában, hogy a magyar vagy az európai keretrendszer mely szintjének felel meg az a képesítés, amit megkapott. Ez egy nagyon világos, egyszerű jel, de ezt Európában mindenütt érteni fogják, ez a lényege. Akár valaki tovább akar tanulni, akár munkát akar vállalni, akkor a képzőintézmény vagy a munkáltató ebből a jelből azonnal látni fogja, hogy az illető milyen kompetenciákkal, milyen jellegű és milyen szintű tudással rendelkezik.
Az Európai Unió tagállamaiban a 2020-ig megvalósítandó feladatok szerepel többek között, hogy a felnőtt lakosság legalább tizenöt százaléka vegyen rész az egész életen át tartó tanulásban, a fiatal diplomásoknak pedig legalább húsz százaléka rendelkezzen valamilyen külföldön szerzett tanulmányi vagy szakmai tapasztalattal. Ez utóbbi megvalósulására mennyi esélyt lát?
Most is vannak igen jelentős mobilitást támogató programok. Gondoljunk az Erasmus Pluszra, ami a mostani ciklusnak a nagy programja, ami támogatja a tanulmányi mobilitást, tehát hogy középiskolából, szakképző intézményekből, felsőoktatásból más országokban vegyenek részt időlegesen részképzésekben diákok, hallgatók tanulmányokban. Illetve egy ideje lehetőség van a képzésben előírt kötelező gyakorlatot is külföldön végezni, ez nagyon népszerű, és azt a célt szolgálja, hogy ténylegesen egy másik ország körülményei között is kipróbálhassa magát akár tanulásban, akár munkában az a fiatal, aki egyébként itthon egy képesítést célzott meg. Ez nagyon nagy tapasztalat, nagyon sok további képesség megszerzését tudja támogatni, tehát ez egy nagyon jó cél. Ez egy ambiciózus célkitűzés, ez a húsz százalék, de a nagy célok feltétlenül vonzóak tudnak lenni. Magyarországon nemcsak az Erasmus Plusz működik, hanem például a felsőoktatás számára egy igen komoly európai pénzeket felhasználó ösztöndíjprogram, a Campus Hungary. Ez szintén azt célozza, hogy minél több hallgató tudjon külföldön tanulni.
Említette, hogy a külföldi tapasztalat, nagyon sok további képesség megszerzését tudja támogatni. Az idegennyelvi tudás is szerepel a célok között?
A magyar keretrendszerben explicit módon megjelenik a nyelvtudás. A legtöbb ország keretrendszerében nem jelenik meg, mert egyébként az Európai Unión belül van egy úgynevezett kulcskompetencia-rendszer, amiben az idegennyelvtudás hangsúlyosan benne van, és ez tulajdonképpen a közoktatásban alapvetően megjelenő történet. Magyarországon küzdünk ezzel, de nem kérdés, hogy a cél, a feladat az, hogy a közoktatás végére két nyelven jól tudjanak a fiatalok, tehát a felsőoktatásba kerülve az idegen nyelv munkaeszköz legyen, ne egy tárgy a sok közül.
Az is fontos kérdés lehet, hogy a munkaerőpiacnak szüksége van-e egyáltalán az elvárásoknak megfelelő számú diplomásra.
Egyes felmérések szerint ma a világon több mint harminc millió olyan betöltetlen álláshely van, ami felsőfokú végzettséget igényel, és ez a szám előreláthatóan növekedni fog. Az Európai Unió ennek igyekszik utánamenni a negyvenszázalékos célkitűzéssel. Magyarország egyébként harminc százalék elérését vállalta, ezt kicsit túl is fogja teljesíteni. Az látszik idehaza a különböző munkaerő-piaci adatokból, hogy bőven van helye a diplomásoknak, nem tűnik úgy, hogy felesleg volna egyik szakmában sem.
Virágh Ildikó
